Screws vs. Solid Wires - The Better Method for Transverse Patellar Fracture Fixation - A Prospective Randomised Study

BACKGROUND Patella is a sesamoid bone that plays an important role in the extensor apparatus of the knee joint. Fractures of the patella constitute about 1 % of all fractures. Definitive treatment of the patellar fractures depends on the type of fracture, displacement, joint congruity, and intactness of the extensor apparatus. There is significant controversy about the surgical options for displaced patellar fractures. Although conventionally tension band wiring using K-wires (TBW-K wire) is a common procedure, tension band wiring using cancellous screws (TBW-CCS) is gaining popularity. A study was undertaken to compare outcomes between the two procedures (TBW-CCS & TBW-K wire). METHODS A prospective randomised study was planned. Inclusion & exclusion criteria were laid down. Institutional ethical committee clearance was obtained. 68 consenting patients with transverse patellar fractures underwent surgery (TBW-CCS or TBWK wire) after randomisation. Demographic, clinical, and radiological assessment was done. Bostman score was used as an outcome measure. Statistical analysis was done. RESULTS 85.5 % of cancellous screw group patients had excellent outcome scores as against 41.2 % in the K wire group. The difference was statistically significant. 5.8 % of patients in the cancellous group complained of implant prominence as against 17.6 % in the K wire group which was statistically significant as well. Patients in TBW-CCS had a statistically significant difference in Bostman scores at 6 weeks, 3 months, and 6 months. CONCLUSIONS Tension band wiring with cannulated cancellous screws is a safe and reliable technique in the management of transverse patellar fractures with fewer chances of implant failure and soft tissue irritation. Based on our study, tension band wiring with cannulated cancellous screws is a better method to treat transverse fractures of the patella when compared to the modified tension band wiring technique using K-wire. KEYWORDS Patella, Transverse Fracture, Tension Band Wiring, Cancellous Screws

Actualización en osteonecrosis y fractura de rótula tras prótesis total de rodilla.

Periprosthetic patella fractures are much more common in knee prostheses in which the patella has been replaced. The aetiology of periprosthetic patella fractures has a traumatic origin in 12% of cases and atraumatic secondary to avascular necrosis in the remaining 88%. Peri-implant fractures, in which the patella has been replaced and the implant is stable with an integral extensor mechanism, resolve with conservative treatment. In cases of stable implant, with a displaced fracture of the upper or lower pole of the patella, the implant is left in situ and the extensor apparatus is repaired according to standard techniques. If there is disruption of the extensor apparatus with an unstable implant, the patellar button should be removed and continuity of the extensor apparatus repaired with a patellectomy. In these cases, internal fixation with wire cerclages is discouraged. In cases where the extensor mechanism is intact and the implant is unstable, the removal of the patellar button is sufficient. The risk of infection after surgery for a periprosthetic patella fracture is high.

A feltárás módjának hatása a közvetlen posztoperatív időszakra teljes felszínpótló térdprotézis beültetése esetén

Absztrakt: Bevezetés: A teljes felszínpótló térdprotézis beültetése az ortopédsebészet egyik legsikeresebb és legbiztonságosabb beavatkozásává vált. A számos eltérő feltárásmód közül a leginkább elterjedt, úgynevezett medialis parapatellaris (MP-) feltárás során a musculus quadriceps ina átvágásra kerül, károsítva az extensor funkciókat. Ezzel szemben a subvastus (S-) feltárás – megkímélve az extensor apparátust – kevesebb fájdalommal járó, gyorsabb rehabilitációt ígérhet. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján végzett prospektív, obszervációs vizsgálatunk célja az MP- és az S-feltárás közvetlen posztoperatív időszakra való hatásának összehasonlítása. Módszer: A bevont 60 beteg a beavatkozás típusa szerint random módon két eltérő csoportba került. A vizsgálat során homogén betegcsoportokon mértük a két eltérő feltárásmód hatásait a korai posztoperatív időszakban a nemzetközi szakirodalom és az általunk meghatározott paraméterek alapján. Eredmények: Vizuális analóg skála (VAS) segítségével nyugalmi és aktív fájdalomszintet mértünk az első 10 napon, ami alapján az aktív VAS-értékek esetén szembetűnőbb a különbség az S-csoport javára. Az aktív VAS esetében az S-csoportban a 2., 3., 10. napon is szignifikánsan kisebb fájdalmat jeleztek a betegek, mint az MP-csoportban. A többi nap eredményeit is figyelembe véve, ez amellett szól, hogy az extensor apparátus integritásának megőrzése jobb posztoperatív funkcionalitást tesz lehetővé. Megmértük a betegek térdízületi mozgástartományát is. Az 1. napon az S-csoportba tartozóké szignifikánsan nagyobb. A napok előrehaladtával az MP-csoport tagjai a rehabilitációjuk során utolérik az S-csoportot. Az S-csoportba tartozók átlagosan 1,944 nappal, azaz közel két nappal korábban képesek nyújtva lábat emelni, szemben az MP-csoporttal (p<0,0001). Következtetések: Az adatok statisztikai elemzése után elmondható, hogy a subvastus feltárás előnyösebbnek látszik a közvetlen posztoperatív időszak rehabilitációja tekintetében. Evidencia felállításához azonban további nagy elemszámú, multicentrikus, obszervációs vizsgálatokra van szükség. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1208–1214.

Orthoplastics in Periprosthetic Joint Infection of the Knee: Treatment Concept for Composite Soft-tissue Defect with Extensor Apparatus Deficiency

Introduction: Reconstruction of composite soft-tissue defects with extensor apparatus deficiency in patients with periprosthetic joint infection (PJI) of the knee is challenging. We present a single-centre multidisciplinary orthoplastic treatment concept based on a retrospective outcome analysis over 20 years.Methods and Results: One-hundred sixty patients had PJI after total knee arthroplasty. Plastic surgical reconstruction of a concomitant perigenicular soft-tissue defect was indicated in 47 patients. Of these, six presented with extensor apparatus deficiency. One patient underwent primary arthrodesis and five patients underwent reconstruction of the extensor apparatus. The principle to reconstruct missing tissue 'like with like' was thereby favoured: Two patients with a wide soft-tissue defect received a free anterolateral thigh flap with fascia lata; one patient with a smaller soft-tissue defect received a free sensate, extended lateral arm flap with triceps tendon; and two patients who did not qualify for free flap surgery received a pedicled medial sural artery perforator gastrocnemius flap. Despite good functional results 1 year later, long-term follow-up revealed that two patients had to undergo arthrodesis because of recurrent infection and one patient was lost to follow-up.Conclusion: These results show that PJI of the knee and extensor apparatus deficiency is a dreaded combination with a poor long-term outcome. Standardization of surgical techniques for a defined PJI problem and consensus on study variables may facilitate interinstitutional comparisons of outcome data, and hence, improvement of treatment concepts.