Absztrakt:
Bevezetés: A teljes felszínpótló térdprotézis beültetése az
ortopédsebészet egyik legsikeresebb és legbiztonságosabb beavatkozásává vált. A
számos eltérő feltárásmód közül a leginkább elterjedt, úgynevezett medialis
parapatellaris (MP-) feltárás során a musculus quadriceps ina átvágásra kerül,
károsítva az extensor funkciókat. Ezzel szemben a subvastus (S-) feltárás –
megkímélve az extensor apparátust – kevesebb fájdalommal járó, gyorsabb
rehabilitációt ígérhet. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem
Ortopédiai Klinikáján végzett prospektív, obszervációs vizsgálatunk célja az MP-
és az S-feltárás közvetlen posztoperatív időszakra való hatásának
összehasonlítása. Módszer: A bevont 60 beteg a beavatkozás
típusa szerint random módon két eltérő csoportba került. A vizsgálat során
homogén betegcsoportokon mértük a két eltérő feltárásmód hatásait a korai
posztoperatív időszakban a nemzetközi szakirodalom és az általunk meghatározott
paraméterek alapján. Eredmények: Vizuális analóg skála (VAS)
segítségével nyugalmi és aktív fájdalomszintet mértünk az első 10 napon, ami
alapján az aktív VAS-értékek esetén szembetűnőbb a különbség az S-csoport
javára. Az aktív VAS esetében az S-csoportban a 2., 3., 10. napon is
szignifikánsan kisebb fájdalmat jeleztek a betegek, mint az MP-csoportban. A
többi nap eredményeit is figyelembe véve, ez amellett szól, hogy az extensor
apparátus integritásának megőrzése jobb posztoperatív funkcionalitást tesz
lehetővé. Megmértük a betegek térdízületi mozgástartományát is. Az 1. napon az
S-csoportba tartozóké szignifikánsan nagyobb. A napok előrehaladtával az
MP-csoport tagjai a rehabilitációjuk során utolérik az S-csoportot. Az
S-csoportba tartozók átlagosan 1,944 nappal, azaz közel két nappal korábban
képesek nyújtva lábat emelni, szemben az MP-csoporttal (p<0,0001).
Következtetések: Az adatok statisztikai elemzése után
elmondható, hogy a subvastus feltárás előnyösebbnek látszik a közvetlen
posztoperatív időszak rehabilitációja tekintetében. Evidencia felállításához
azonban további nagy elemszámú, multicentrikus, obszervációs vizsgálatokra van
szükség. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1208–1214.