scholarly journals Reply to the letter of Groenveld et al.: ‘Routine measurement of oesophageal temperature during cryoballoon pulmonary vein isolation’

Author(s):  
J. M. van Opstal ◽  
Y. J. Stevenhagen ◽  
P. F. H. M. van Dessel ◽  
M. F. Scholten
2020 ◽  
Vol 28 (12) ◽  
pp. 662-669
Author(s):  
M. M. D. Molenaar ◽  
T. Hesselink ◽  
M. F. Scholten ◽  
K. Kraaier ◽  
D. E. Bouman ◽  
...  

Abstract Background Low oesophageal temperatures (OTs) during cryoballoon pulmonary vein isolation (PVI) have been associated with complications. This study assessed the incidence of low OT in clinical practice during cryoballoon PVI and verified possible predictive values for low OT. Methods Consecutive patients who underwent PVI using the second-generation cryoballoon were retrospectively included. The distance from the oesophagus to the different pulmonary veins (PVs) (OP distance), body mass index (BMI), sex, age, balloon temperature and application time were studied as potential predictors of low OTs. Computed tomography was performed before the procedure to determine the OP distance. OT was measured using an oesophageal temperature probe. Applications were ended prematurely if the OT reached <16 °C. Low and ultralow OT were defined as OT <20 and <16 °C respectively. Results Two hundred and four patients were included. Low OT was observed in 54 patients (26%) and 27 patients (13%) reached ultralow OTs. OP distance was the only predictor of low OTs after multivariate analysis. A cut-off value of 19 mm showed 96.2% sensitivity and 37.8% specificity in predicting low OTs. No clinically relevant relation was found between low OTs and BMI, age, sex, balloon temperature or application duration. Conclusions The incidence of low OT was 26% for cryoballoon PVI. OP distance was the only predictor of low OTs. Since an OP distance <19 mm was present in all patients in at least one PV, we recommend routine OT measurement during PVI cryoballoon therapy to prevent oesophagus-related complications.


2009 ◽  
Vol 150 (36) ◽  
pp. 1694-1700 ◽  
Author(s):  
Attila Mihálcz ◽  
Csaba Földesi ◽  
Attila Kardos ◽  
Károly Ladunga ◽  
Tamás Szili-Török

Pitvarfibrilláció miatt végzett pulmonalis vena izolációját követően a betegek egy részénél iatrogén bal pitvari tachycardia jelentkezik. Cél: A sotalolterápia hatásosságának összehasonlítása az 1C tip. propafenonnal szemben, a postablatiós arrhythmiák kezelésében. Módszer és eredmények: A vizsgálatba 75, pitvarfibrillációban szenvedő beteget (átlagéletkor 55,4 ± 7,14 év) választottunk, akiknél a pulmonalis vénák valódi elektromos izolálását végeztük. A beavatkozás során az elektromos izolációt körkörös multipoláris katéterrel ellenőriztük. Az ablatiót követően folytattuk az antiarrhythmiás terápiát még minimum 6 hétig, de célunk annak leépítése volt. Az utánkövetést 1, majd 3 havonta tervezett, ambuláns vizsgálatok alapján végeztük. A 12. hónap végén 67 betegnél tudtuk a protokoll szerint gyűjtött adatokat elemezni. 21 betegnél jelentkezett 3 hónapot követően tartósan bal pitvari tachycardia (31,3%). 11 beteg propafenon-, 4 beteg amiodaron- és 6 beteg sotalolterápiában részesült. Az első két csoportnál sotalolterápiára váltottunk, míg az utolsó csoportnál propafenonterápiát kezdtünk. A 12. hónap végére a sotalol hatásossága 80%, a propafenon hatásossága 20% volt. Következtetések: Adataink alapján PV-izolációt követően a sotalolterápia nem hatásosabb a bal pitvari tachycardiák megelőzésében, mint a propafenon. A 3 hónapon túl fellépő postablatiós bal pitvari tachycardiák kezelésében a sotalol hatásosabb, mint az IC-csoportba tartozó propafenon.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document