Összefoglaló.
Bevezetés: A nikkel széleskörűen elterjedt fém és
kontaktallergén. Megtalálható mindennapi használati tárgyainkban, feldolgozza az
ipari termelés, és az egészségügyben is rendre bővül alkalmazási köre.
Egyidejűleg a társadalom növekvő hányadánál fordul elő
nikkel-kontaktszenzibilizáció. Célkitűzés: Az epicutan tesztelt
betegcsoport adatainak feldolgozása, kiemelve a nikkelpozitív betegek
megoszlását nem, életkor, diagnózis, a klinikai tünetek lokalizációja és a
társult fémérzékenység szerint, továbbá a 2004 óta érvényes európai uniós
Nikkel Direktívák hatásainak tanulmányozása.
Módszer: A közlemény a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani
és Bőronkológiai Klinikájának Allergológia Laboratórium és Szakambulanciáján
1994-től 2014-ig 13 693 fő (10–87 év közötti) standard környezeti epicutan
sorral tesztelt beteg adatait vizsgálja retrospektív módon.
Eredmények: Az összes vizsgált bőrbeteg
nikkelszenzibilizációs aránya 1994-ben 13,1%, 2004-ben 11,5%, 2014-ben 19,1%
volt. A nikkel-kontaktdermatitis főként nőbetegeknél (93,0%) fordul elő. A
klinikai tünetek elsősorban a karokra és az arcra lokalizálódnak.
Nikkelérzékenyeknél az allergiás kontaktdermatitis diagnózisa 65,8%, atopiás
dermatitis 9,7%-nál fordul elő. A nikkelérzékenységhez leggyakrabban társult
fémallergének a kobalt és a króm. Az 1994–2004-es periódushoz képest az európai
uniós Nikkel Direktívákat követő 10 évben a szenzibilizáció
százalékos emelkedése szignifikáns volt, ugyanakkor a nikkelpozitívak évenkénti
száma csökkent. 1994-ben a betegek legnagyobb hányada (26,5%) a 20–24 éves
korcsoportba tartozott, 2004-ben szintén (20,8%), 2014-ben azonban a 35–39 éves
korosztályhoz (15,1%). Következtetések: A nikkelszenzibilizáció
korban eltolódást mutat az idősebb korosztály felé, a 35 évesnél fiatalabb
betegek száma mérséklődött. A Nikkel Direktívák révén a fiatalabbak későbbi
életkorban és kisebb mértékű nikkelexpozíciónak vannak kitéve. A vizsgált
betegek nikkelérzékenységének százalékos emelkedése miatt azonban újabb
szabályozások bevezetése és a hatályban lévők módosítása szükségszerű. Orv
Hetil. 2021; 162(16): 629–637.
Summary.
Introduction: Nickel is a widely used metal and contact
allergen. It can be found in our everyday objects and it is becoming more
prevalent in healthcare. Simultaneously, nickel contact sensitization occurs
more frequently. Objective: Analysis of data of patch tested
patients by gender, age, diagnosis, localization of skin lesions, and associated
metal sensitivity. Furthermore, to study the effects of the European
Nickel Directives in force since 2004.
Method: Retrospective analysis of data of 13 693 patients
(aged 10–87) tested with a standard series of contact allergens at the Allergy
Outpatient Unit and Laboratory of the Department, Venereology and
Dermatooncology, Semmelweis University. Result: Nickel
sensitization of all examined patients was 13.1% in 1994, 11.5% in 2004, and
19.1% in 2014. Contact dermatitis occurred mainly in females (93.0%). Skin
lesions are primarily localized to the arms and face. Diagnosis of allergic
contact dermatitis occurred in 65.8%, and atopic dermatitis in 9.7% of tested
patients. Commonly associated metal sensitivities were cobalt and chromium. In
the 10 years following the Nickel Directives, the increase of the ratio of
sensitized patients was significant while the number of nickel-positives per
year decreased. Both in 1994 and 2004, the largest proportion of patients
belonged to the 20–24 age group (26.5% and 20.8%, respectively), but in 2014, to
the 35–39 age group (15.1%). Conclusion: Nickel sensitization
shifts towards the older age group, with a decrease in young patients. Because
of the Nickel Directives, people are exposed to nickel at a
later age and to a lesser extent. Due to the increase of the ratio of
nickel-sensitive patients, it is necessary to introduce new regulations and
amend the existing ones. Orv Hetil. 2021; 162(16): 629–637.
Bikini textile contact dermatitis: a Sherlockian approach revealing 2.4‐dichlorophenol as a potential textile contact allergen
