scholarly journals Liming impacts barley yield over a wide concentration range of soil exchangeable cations

Author(s):  
J. E. Holland ◽  
P. J. White ◽  
J. -N. Thauvin ◽  
L. Jordan-Meille ◽  
S. M. Haefele ◽  
...  

AbstractLiming has widespread and significant impacts on soil processes and crop responses. The aim of this study was to describe the relationships between exchangeable cation concentrations in soil and the relative yield of spring barley. The hypothesis was that yield is restricted by the concentration of a single exchangeable cation in the soil. For simplicity, we focused on spring barley which was grown in nine years of a long-term experiment at two sites (Rothamsted and Woburn). Four liming rates were applied and in each year the relative yield (RY) and the concentrations of exchangeable cations were assessed. Liming had highly significant effects on the concentrations of most exchangeable cations, except for Cu and K. There were significant negative relationships (either linear or exponential) between the exchangeable concentrations of Mn, Cd, Cr, Al, Fe, Cu, Co, Zn and Ni in soil and soil pH. The relationships between RY and the concentrations of selected exchangeable cations (Mn, Ca and Al) were described well using log-logistic relationships. For these cations a significant site effect was probably due to fundamental differences in soil properties. At both sites the concentrations of exchangeable soil Al were excessive (> 7.5 mg kg−1) and were most likely responsible for reduced barley yields (where RY ≤ 0.5) with soil acidification. At Rothamsted barley yield was non-limited (where RY ≥ 1) at soil exchangeable Mn concentrations (up to 417 mg kg−1) greater than previously considered toxic, which requires further evaluation of critical Mn concentrations.

1988 ◽  
Vol 111 (2) ◽  
pp. 317-332 ◽  
Author(s):  
G. V. Dyke

SummaryYields of the three ‘test’ crops, winter wheat, potatoes, spring barley in the Rothamsted Ley–Arable experiments 1949–69 increased by about 100%, 80%, 40% respectively, each in a period of 19 years. The wheat variety was changed once during the period and this change is enough to explain most of he increase of yield. For potatoes there was no change of variety; the estimated effects of changes in manuring, etc. explain less than one third of the observed increase. For barley two changes of variety explain about one third of the increase; most of the remainder may be explained by improved manuring of preceding crops, especially potatoes. After 1969 the cropping was drastically changed but a few recent yields from other experiments at Rothamsted indicate that the steady rates of increase may have continued at least up to 1980.


2021 ◽  
Vol 264 ◽  
pp. 108083
Author(s):  
J. Macholdt ◽  
S. Hadasch ◽  
H.-P. Piepho ◽  
M. Reckling ◽  
A. Taghizadeh-Toosi ◽  
...  

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.


2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.


2000 ◽  
Vol 28 (1-2) ◽  
pp. 147-152
Author(s):  
T. Szalai ◽  
F. H. Nyárai ◽  
S. Holló ◽  
M. Birkás

Genetics ◽  
2001 ◽  
Vol 158 (2) ◽  
pp. 681-693 ◽  
Author(s):  
David Chavarrías ◽  
Carlos López-Fanjul ◽  
Aurora García-Dorado

Abstract The effect of 250 generations of mutation accumulation (MA) on the second chromosome competitive viability of Drosophila melanogaster was analyzed both in homozygous and heterozygous conditions. We used full-sib MA lines, where selection hampers the accumulation of severely deleterious mutations but is ineffective against mildly deleterious ones. A large control population was simultaneously evaluated. Competitive viability scores, unaffected by the expression of mutations in heterozygosis, were obtained relative to a Cy/L2 genotype. The rate of decline in mean ΔM ≈ 0.1% was small. However, that of increase in variance ΔV ≈ 0.08 × 10-3 was similar to the values obtained in previous experiments when severely deleterious mutations were excluded. The corresponding estimates of the mutation rate λ ≥ 0.01 and the average effect of mutations E(s) ≤ 0.08 are in good agreement with Bateman-Mukai and minimum distance estimates for noncompetitive viability obtained from the same MA lines after 105 generations. Thus, competitive and noncompetitive viability show similar mutational properties. The regression estimate of the degree of dominance for mild-to-moderate deleterious mutations was ∼0.3, suggesting that the pertinent value for new unselected mutations should be somewhat smaller.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document