Residual effect of surface-applied lime on soil acidity properties in a long-term experiment under no-till in a Southern Brazilian sandy Ultisol

Geoderma ◽  
2018 ◽  
Vol 313 ◽  
pp. 7-16 ◽  
Author(s):  
Danilo S. Rheinheimer ◽  
Tales Tiecher ◽  
Renan Gonzatto ◽  
Mohsin Zafar ◽  
Gustavo Brunetto
2009 ◽  
Vol 40 (17-18) ◽  
pp. 2898-2911 ◽  
Author(s):  
Eduardo Fávero Caires ◽  
Luís Reynaldo Ferracciú Alleoni ◽  
Adriel Ferreira da Fonseca ◽  
Susana Churka

Author(s):  
Eugenija Bakšienė ◽  
Antanas Ciūnys

Approx. 1.5 billion m3 of sapropel are accumulated in silty Lithuanian lakes. Sapropel is a valuable organic and limy matter, which can be used for fertilisation and soil improvement. Silted lakes usually require mechanical cleaning, i.e. removal of lake sapropel. Such cleaning was carried out in one of the lakes of Lithuanian – Lake Ilgutis: using a dredge, sapropel was extracted, dried in sediment bowls to 80–85% of humidity, carried to a field and insert into the soil. Summarised results of the long-term experiment showed that calcareous sapropel can reduce soil acidity and increase the amount of exchangeable bases (Ca+Mg). Under the influence of sapropel, the contents of organic carbon and total nitrogen increased as well. The results of investigations demonstrated that by the end of the second (after 12 years), third (after 18 years) and fourth (after 24 years) rotation, the effect of sapropel on soil chemical properties was positive. Compared with limestone, calcareous sapropel improved physical characteristics of the soil to a greater extent. Santrauka Uždumblėjusiuose Lietuvos ežeruose susikaupę apie 1,5 mlrd. m3 sapropelio. Sapropelis, vertinga biogeninė organinė ar kalkinė medžiaga, gali būti plačiai naudojamas dirvoms tręšti ir gerinti. Ežerai, kasant sapropelį iš jų, būtų išvalomi ir pagilinami. Tai padėtų atkurti jų būklę, funkcinę paskirtį. Žemsiurbe MZ-8 buvo kasamas sapropelis iš Ilgučio ežero ir sėsdintuvuose džiovinamas, tada išvežamas į laukus, ir tręšiama dirva. Nustatyta, kad dirvožemio agrocheminės savybės kas rotacija prastėjo, tačiau nepasiekė rodiklių, buvusių prieš bandymų rengimą. Teigiamas sapropelio veikimas pastebėta po antrosios (12 metų), trečiosios (18 metų) ir ketvirtosios (24 metų) sėjomainų rotacijų. Sapropelis laukams tręšti turėjo teigiamos įtakos dirvožemio fizikinėms savybėms. Kalkinis sapropepelis veikė geriau nei klintmilčiai.


2021 ◽  
Vol 3 (3) ◽  
Author(s):  
Michael J. Crawley

Vulpia myuros (L.) C.C. Gmel. has shown a dramatic increase in abundance as a weed of winter wheat since 2000, especially under regimes of no-till husbandry. A long-term experiment on disturbance timing at Silwood Park suggests that this increase is probably not due solely to no-till cultivation or to the plant’s well-known herbicide resistance, but rather to autumn cultivation coupled with warmer winter weather.


2011 ◽  
Vol 51 (No. 12) ◽  
pp. 539-544 ◽  
Author(s):  
E. Bakšienė ◽  
V. Janušienė

The possibilities to use sapropel for fertilisation have been investigated at the Voke Branch of the Lithuanian Institute of Agriculture since 1984. The experiments were carried out on sandy loam Haplic Luvisols in the crop rotation (maize, barley, clover, winter rye, potatoes, oats) with the application of 50, 100, 150, 200 t/ha rates of dry calcareous sapropel and 30 t/ha of dry manure on the background of mineral fertilisers. Sapropel was applied only to the first crop (maize) in the rotation (in 1984). Manure was applied to the first crop in each crop rotation (in 1984, 1990 and 1996). Summarised results of a long-term experiment showed that by the end of the second (after 12 years) and third (after 18 years) rotation the effect of sapropel on soil chemical properties was positive. Calcareous sapropel reduced soil acidity, increased the amount of exchangeable bases (Ca + Mg). Under the influence of sapropel the contents of organic carbon and total nitrogen increased as well. The amount of mobile phosphorus increased, and mobile potassium decreased. Sapropel improved the composition of humus (C<sub>HA</sub>:C<sub>FA</sub> = 0.74&ndash;0.77; in control = 0.71). The results of investigations have shown that after 18 years of application the higher rates (150, 200 t/ha) of dry sapropel increased the productivity of crops. The highest rate of sapropel (200 t/ha) was almost of the same effectiveness as manure applied in every rotation.


2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.


2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.


2000 ◽  
Vol 28 (1-2) ◽  
pp. 147-152
Author(s):  
T. Szalai ◽  
F. H. Nyárai ◽  
S. Holló ◽  
M. Birkás

Genetics ◽  
2001 ◽  
Vol 158 (2) ◽  
pp. 681-693 ◽  
Author(s):  
David Chavarrías ◽  
Carlos López-Fanjul ◽  
Aurora García-Dorado

Abstract The effect of 250 generations of mutation accumulation (MA) on the second chromosome competitive viability of Drosophila melanogaster was analyzed both in homozygous and heterozygous conditions. We used full-sib MA lines, where selection hampers the accumulation of severely deleterious mutations but is ineffective against mildly deleterious ones. A large control population was simultaneously evaluated. Competitive viability scores, unaffected by the expression of mutations in heterozygosis, were obtained relative to a Cy/L2 genotype. The rate of decline in mean ΔM ≈ 0.1% was small. However, that of increase in variance ΔV ≈ 0.08 × 10-3 was similar to the values obtained in previous experiments when severely deleterious mutations were excluded. The corresponding estimates of the mutation rate λ ≥ 0.01 and the average effect of mutations E(s) ≤ 0.08 are in good agreement with Bateman-Mukai and minimum distance estimates for noncompetitive viability obtained from the same MA lines after 105 generations. Thus, competitive and noncompetitive viability show similar mutational properties. The regression estimate of the degree of dominance for mild-to-moderate deleterious mutations was ∼0.3, suggesting that the pertinent value for new unselected mutations should be somewhat smaller.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document