Diesel exhaust exposure and risk of non-Hodgkin lymphoma

2021 ◽  
Vol Publish Ahead of Print ◽  
Author(s):  
Valeria Vilardi ◽  
Paolo Boffetta
2010 ◽  
Vol 34 (8) ◽  
pp. S48-S48
Author(s):  
Jing‑Hong Pei ◽  
Sai‑Qun Luo ◽  
Jiang‑Hua Chen ◽  
Hua‑Wu Xiao ◽  
Wei‑Xin Hu

MedPharmRes ◽  
2019 ◽  
Vol 3 (3) ◽  
pp. 1-6
Author(s):  
Truc Phan ◽  
Tram Huynh ◽  
Tuan Q. Tran ◽  
Dung Co ◽  
Khoi M. Tran

Introduction: Little information is available on the outcomes of R-CHOP (rituximab with cyclophosphamide, doxorubicin, vincristine and prednisone) and R-CVP (rituximab with cyclophosphamide, vincristine and prednisone) in treatment of the elderly patients with non-Hodgkin lymphoma (NHL), especially in Vietnam. Material and methods: All patients were newly diagnosed with CD20-positive non-Hodgkin lymphoma (NHL) at Blood Transfusion and Hematology Hospital, Ho Chi Minh city (BTH) between 01/2013 and 01/2018 who were age 60 years or older at diagnosis. A retrospective analysis of these patients was perfomed. Results: Twenty-one Vietnamese patients (6 males and 15 females) were identified and the median age was 68.9 (range 60-80). Most of patients have comorbidities and intermediate-risk. The most common sign was lymphadenopathy (over 95%). The proportion of diffuse large B cell lymphoma (DLBCL) was highest (71%). The percentage of patients reaching complete response (CR) after six cycle of chemotherapy was 76.2%. The median follow-up was 26 months, event-free survival (EFS) was 60% and overall survival (OS) was 75%. Adverse effects of rituximab were unremarkable, treatment-related mortality accounted for less than 10%. There was no difference in drug toxicity between two regimens. Conclusions: R-CHOP, R-CVP yielded a good result and acceptable toxicity in treatment of elderly patients with non-Hodgkin lymphoma. In patients with known cardiac history, omission of anthracyclines is reasonable and R-CVP provides a competitive complete response rate.


2008 ◽  
Vol 149 (29) ◽  
pp. 1355-1361
Author(s):  
György Bernscherer ◽  
Csaba Karabélyos ◽  
Zsolt Tarján

A szerzők összefoglaló közleményükben az irodalmi adatok figyelembevételével áttekintik a rheumatoid arthritis primer és szekunder pulmonalis szövődményeit. A rheumatoid arthritis gyógyszeres terápiájának pulmonológiai szövődményei közül kiemelik a betegségmódosító antireumatikus szereket, amelyek közül kitérnek a methotrexat indukálta tüdőgyógyászati kórképekre. A methotrexat szinte majdnem minden additív hatású kettős és hármas – O’Dell-séma – kombinációs terápiában szerepel, ezért is fontos e gyógyszer okozta pulmonalis szövődmények időben történő felismerése. A reumatológusok számára egyre nagyobb kihívást jelent a methotrexattal szemben rezisztens rheumatoid arthritis kezelése. A biológiai terápiás szerek citokinantagonistaként, TNF-α-blokkolás révén fejtik ki hatásukat, és a betegségmódosító antireumatikus szerekhez képest hatásosabban tudják fékezni a betegség progresszióját. Ezek a biológiai válaszmódosító szerek. Főbb képviselőik az infliximab, az adalimumab és az etanercept. A szerzők végül foglalkoznak a biológiai válaszmódosító szerek okozta szekunder pulmonalis szövődményekkel: a pulmonalis tuberculosissal, a bakteriális tracheobronchitisszel, a bakteriális pneumoniával, bronchiectasiával és pulmonalis oedemával, a rapid progresszív fibrotizáló alveolitisszel, valamint a coccidiomycosissal. Az Arizona, Kalifornia, Nevada területén élő, biológiai válaszmódosító szerekkel végzett terápiában részesülő rheumatoid arthritises betegek mintegy 3%-ánál várható a 15%-os halálozással járó pulmonalis és szisztémás gombafertőzés – coccidiomycosis – kialakulása. A gyakori földrengések következtében a talajból a légtérbe kerülő spórák betegítik meg a gyógyszeres terápia miatt immunszupprimált egyéneket. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy az előbb említett endémiás, valamint egyéb földrengésaktív területre utazó, biológiai terápiában részesülő betegek potenciális fertőzésveszélynek vannak kitéve, amely miatt a betegek ez irányú tájékoztatása a kezelőorvos részéről elengedhetetlen. A biológiai válaszmódosító szerek újabb és újabb csoportjainak kipróbálása és felhasználása a közeljövőben várható rheumatoid arthritisben. Jelenleg a TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló betegeknél lehetőség van a non-Hodgkin-lymphoma terápiájában használatos B-lymphocyta-gátló rituximab alkalmazására. Ez utóbbi citokin rheumatoid arthritisben történő felhasználása során észlelt pulmonalis szövődményeiről még nem rendelkezünk elegendő ismerettel. Napjaink antireumatikus terápiái a betegek életminőségének jelentős javulását eredményezik, miközben az egyre korszerűbb kezelési módok a pulmonalis szövődmények körét gyarapítják.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document