A súlyos stressz hatására bekövetkező bal kamrai diszfunkció régóta ismert jelenség. Ennek a bal kamra apicalis dilatatiójával járó reverzíbilis formáját
Sato és munkatársai
1990-ben történt első leírása nyomán „tako-tsubo”-cardiomyopathiának vagy ampulla-cardiomyopathiának hívják. Az erről szóló publikációkban mind a japán, mind az angolszász irodalomban szinte egyenlőségjelet tesznek a stressz-cardiomyopathia és a tako-tsubo-cardiomyopthia közé.
Célkitűzés:
A stressz indukálta reverzíbilis balkamra-diszfunkciós betegeink adatainak feldolgozásával tisztázni e kórkép lehetséges klinikai formáit és legjellemzőbb klinikai paramétereiket.
Módszer:
a 2002 és 2007 közötti, a Budai Irgalmasrendi Kórházban kezelt olyan betegek adatainak retrospektív feldolgozása, akiknél kimutatható volt a reverzíbilis balkamra-diszfunkció, és a koronarográfia negatív eredményt adott, valamint a klinikum és a laborparaméterek nem utaltak myocarditisre.
Eredmények:
Az elmúlt öt és fél évben összesen 6 olyan esetet találtunk, amelyek megfeleltek a fent leírt kritériumoknak. A betegek 55–80 év közötti nők voltak, akiknél öt esetben volt kimutatható oki tényezője a reverzíbilis balkamra-diszfunkciónak.
Következtetések:
A stressz indukálta cardiomyopathiának csak egyik formája a bal kamra csúcsi dilatációja, és ennek a csoportnak a fő közös jellemzője nem a tako-tsubo-szerű balkamra-tágulat, amely nincsen mindig jelen, hanem a szinte mindig meglévő QT-megnyúlás és negatív T-hullámok, amelyek a coronariabetegség nélküli akut, reverzíbilis balkamra-diszfunkciót néhány nappal követik megfigyeléseink és az irodalmi adatok alapján.
