A brachytherapia szerepe az ajak-szájüregi daganatok kuratív ellátásában

2021 ◽  
Vol 162 (37) ◽  
pp. 1471-1479
Author(s):  
Örs Ferenczi ◽  
Tibor Major ◽  
Zoltán Takácsi-Nagy

Összefoglaló. A szájüregi daganatok kuratív kezelésében az elsődlegesen választandó műtét mellett a sugárterápiának is jelentős szerepe van. A lokális tumormentesség biztosításához azonban dóziseszkaláció szükséges. Ennek külső besugárzással való megvalósítása a környező normálszövetek fölösleges dózisterhelésével és az ebből következő mellékhatások előfordulásának emelkedésével jár. A brachytherapia (BT) – amelynek során radioaktív sugárforrást/sugárforrásokat juttatunk a tumorba vagy annak közelébe – lehetővé teszi a helyileg magasabb dózis leadását a környező ép szövetek kímélésével. A BT a korai, T1–2N0 stádiumú szájüregi tumoroknál – kedvező prognosztikai faktorok mellett – akár kizárólagosan vagy mint posztoperatíve egyedül alkalmazott terápiás modalitás jön szóba. Kedvezőtlenebb prognózis esetén vagy előrehaladottabb stádiumban (T3–4 vagy N+) a műtétet és/vagy a percutan irradiációt kiegészítő eljárásként alkalmazható kedvező sugárfizikai tulajdonságai miatt. A kis dózisteljesítményű (low-dose-rate, LDR) BT-t már évtizedek óta alkalmazzák a terápiában, de ezt kezdi kiszorítani a nagy dózisteljesítményű (high-dose-rate, HDR), illetve a pulzáló dózisteljesítményű (pulse-dose-rate, PDR) BT. A jelen áttekintő tanulmány célja irodalmi adatok alapján a BT szerepének és indikációjának ismertetése a szájüregi daganatok kuratív kezelésében, alrégiókra lebontva. Orv Hetil. 2021; 162(37): 1471–1479. Summary. Radiation therapy plays a significant role in the curative treatment of oral cavity tumors, in addition to the primary choice of surgery. However, dose escalation is required to ensure local tumor control. Its implementation with external irradiation is accompanied by an unnecessary dose exposure to the surrounding normal tissues and an increase in the incidence of consequent side effects. Brachytherapy (BT), in which a radiation source/sources is/are placed inside or close to the tumor, allows a higher dose to be delivered locally, sparing the surrounding intact tissues. In addition to favorable prognostic factors in early T1–2N0 stage oral cavity tumors, BT is considered either exclusively or as a sole postoperative therapeutic modality. At less favorable prognosis or at a more advanced stage (T3–4 or N+), BT can be used as a complementary procedure after surgery and/or percutaneous irradiation based on its favorable radio-physical properties. Low-dose-rate (LDR) BT has been used in the therapy for decades, but recently it has been replaced by high-dose-rate (HDR) and pulse-dose-rate (PDR) BT. The purpose of this review is to describe the role and indications of BT in the treatment of oral cavity tumors categorized into subregions, based on the literature data. Orv Hetil. 2021; 162(37): 1471–1479.

2021 ◽  
Vol 162 (33) ◽  
pp. 1328-1334
Author(s):  
István Nahaji ◽  
Georgina Fröhlich ◽  
Stelios Mavrogenis ◽  
János Ferenc Szabó ◽  
Csaba Polgár ◽  
...  

Összefoglaló. Bevezetés: A prosztatarák kezelésében jelentős szerepet kapnak a különböző sugárterápiás eljárások. Ennek ellenére a vizelési képességre gyakorolt, rövid és hosszú távú mellékhatásaikat objektív vizsgálómódszerrel igen kevés tanulmányban vizsgálták. Célkitűzés: Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan változik a korai vizelési képesség a különböző sugárterápiás eljárások során. Módszerek: A vizsgálatunkban meghatározott protokoll szerint a kezelés előtt minden bevont beteggel IPSS-t (nemzetközi prosztatatünet-értékelő lap) töltettünk ki, illetve uroflow (vizeletáramlási) vizsgálatot végeztünk, suprapubicus ultrahanggal meghatározott mictiós residuum méréssel kiegészítve. A sugárkezelés befejezésétől számított 4–6 héten belül ismételten elvégeztük ezeket a vizsgálatokat, melyekbe összesen 26 beteget vontunk be. A kezelési modalitások szerint 6, kis dózisteljesítményű (low-dose rate; LDR) brachytherapiában, 5, nagy dózisteljesítményű (high-dose rate; HDR) brachytherapiában, 12, Cyberknife (CK) készüléken extrém hipofrakcionált sugárkezelésben és 3, lineáris gyorsítón (LINAC) mérsékelten hipofrakcionált sugárkezelésben részesített prosztatarákos beteget választottunk be. A kezelések hasonlósága miatt az LDR- és a HDR-csoportot együttesen brachytherapiás csoportként (BTCS), a CK- és a LINAC-csoportot teleterápiás csoportként (TTCS) vizsgáltuk. Eredmények: A BTCS betegeinél az IPSS- és az uroflow paraméterek korai romlása (IPSS irritatív panaszok: p = 0,003, IPSS obstruktív panaszok: p = 0,011, maximális áramlás: p = 0,003, átlagos áramlás: p = 0,006) szignifikánsnak bizonyult, a TTCS-ban mindösszesen az IPSS irritatív tünetekben volt kimutatható eltérés (p = 0,011). Következtetés: A sugárterápiás modalitás kiválasztása előtt javasolható az uroflow és az IPSS-vizsgálat elvégzése. Eredményeink alapján azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés előtt középsúlyos vagy súlyos dysuriás vizelési panaszok állnak fenn, a brachytherapia helyett teleterápiás módszerek alkalmazását javasoljuk, amelyek kevésbé rontják a betegek korai vizeletürítési képességét. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1328–1334. Summary. Introduction: Various radiotherapy procedures are applied in the treatment of prostate cancer. Nevertheless, their early and late side effects measured by uroflow and residual volume measurements have not been studied extensively. Objective: We investigated by objective methods the early changes of urination ability after different radiotherapy procedures. Methods: According to the protocol defined in our study, all patients had their IPSS (international prostate symptom score) determined, as well as their uroflow examinations and measurements of their residual urine via suprapubic ultrasound, carried out before treatment. These tests were then repeated at 4–6 weeks after the end of their radiotherapy. A total of 26 patients were included in the study. 6 patients were treated with low-dose rate (LDR) brachytherapy and 5 patients with high-dose rate (HDR) brachytherapy, 12 patients with Cyberknife (CK) using extreme hypofractionation and 3 patients with moderately hypofractionated radiotherapy with a linear accelerator (LINAC). Due to the similarity of the treatments, the LDR and HDR groups together were also studied as brachytherapy group and the CK and LINAC patients as teletherapy group. Results: We found that the early deterioration of IPSS and uroflow parameters after brachytherapy were significant (IPSS irritative symptoms: p = 0.003, IPSS obstructive symptoms: p = 0.011, maximum flow: p = 0.003, mean flow: p = 0.006), while in teletherapy only the IPSS irritative symptoms worsened significantly (p = 0.011). Conclusion: Based on our results, we suggest to perform uroflow examination and IPSS test before selecting therapeutic modality for patients with prostate cancer. In patients with moderate or severe urinary complaints before the treatment, we recommend to use teletherapy rather than brachytherapy. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1328–1334.


2003 ◽  
Vol 44 (1) ◽  
pp. 37-40 ◽  
Author(s):  
HIDEYA YAMAZAKI ◽  
TAKEHIRO INOUE ◽  
KEN YOSHIDA ◽  
YASUO YOSHIOKA ◽  
SOUHEI FURUKAWA ◽  
...  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document