A szerzők összefoglaló közleményükben az irodalmi adatok figyelembevételével áttekintik a rheumatoid arthritis primer és szekunder pulmonalis szövődményeit. A rheumatoid arthritis gyógyszeres terápiájának pulmonológiai szövődményei közül kiemelik a betegségmódosító antireumatikus szereket, amelyek közül kitérnek a methotrexat indukálta tüdőgyógyászati kórképekre. A methotrexat szinte majdnem minden additív hatású kettős és hármas – O’Dell-séma – kombinációs terápiában szerepel, ezért is fontos e gyógyszer okozta pulmonalis szövődmények időben történő felismerése. A reumatológusok számára egyre nagyobb kihívást jelent a methotrexattal szemben rezisztens rheumatoid arthritis kezelése. A biológiai terápiás szerek citokinantagonistaként, TNF-α-blokkolás révén fejtik ki hatásukat, és a betegségmódosító antireumatikus szerekhez képest hatásosabban tudják fékezni a betegség progresszióját. Ezek a biológiai válaszmódosító szerek. Főbb képviselőik az infliximab, az adalimumab és az etanercept. A szerzők végül foglalkoznak a biológiai válaszmódosító szerek okozta szekunder pulmonalis szövődményekkel: a pulmonalis tuberculosissal, a bakteriális tracheobronchitisszel, a bakteriális pneumoniával, bronchiectasiával és pulmonalis oedemával, a rapid progresszív fibrotizáló alveolitisszel, valamint a coccidiomycosissal. Az Arizona, Kalifornia, Nevada területén élő, biológiai válaszmódosító szerekkel végzett terápiában részesülő rheumatoid arthritises betegek mintegy 3%-ánál várható a 15%-os halálozással járó pulmonalis és szisztémás gombafertőzés – coccidiomycosis – kialakulása. A gyakori földrengések következtében a talajból a légtérbe kerülő spórák betegítik meg a gyógyszeres terápia miatt immunszupprimált egyéneket. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy az előbb említett endémiás, valamint egyéb földrengésaktív területre utazó, biológiai terápiában részesülő betegek potenciális fertőzésveszélynek vannak kitéve, amely miatt a betegek ez irányú tájékoztatása a kezelőorvos részéről elengedhetetlen. A biológiai válaszmódosító szerek újabb és újabb csoportjainak kipróbálása és felhasználása a közeljövőben várható rheumatoid arthritisben. Jelenleg a TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló betegeknél lehetőség van a non-Hodgkin-lymphoma terápiájában használatos B-lymphocyta-gátló rituximab alkalmazására. Ez utóbbi citokin rheumatoid arthritisben történő felhasználása során észlelt pulmonalis szövődményeiről még nem rendelkezünk elegendő ismerettel. Napjaink antireumatikus terápiái a betegek életminőségének jelentős javulását eredményezik, miközben az egyre korszerűbb kezelési módok a pulmonalis szövődmények körét gyarapítják.
