A könyvtártudomány és a könyvtáros hivatás szempontjából egyaránt izgalmas kérdés a mesterséges intelligenciából, a digitalizált dokumentumok, metaadatok, adat- és névterek fejlődéséből következő jövőkép. Könnyű jövendölni olyan „intelligens” rendszereket, melyek átvehetik szerepünket a múltban rögzített információk keresésében, a tájékoztatásban, kutatástámogatásban is, s tagadhatatlan, éppen ezek azok a területek, melyeken leginkább ragaszkodunk a nélkülözhetetlen emberi tényezőhöz, ha a könyvtáros munkakört veszélyeztető „robotokról” hallunk. Az előadása leegyszerűsítő futurológia ellenében vizsgálja a könyvtáros hivatás közeljövőjét. A technológiai fejlődés nemcsak az átfogó rendszerekhez, nagytömegű digitalizációhoz, adatbázis aratásokhoz és adatbányászathoz adott eszközöket, de az információk asszociatív összekapcsolásában, a digitális bölcsészet vagy az adatvizualizáció eszköztáraival a gyűjtemények feltárását, bemutatását, átjárhatóvá tételét is segíti. Az ELTE könyvtárosképzésébe illesztett tartalomfejlesztési projektek – léptéküknek és technológiai korlátjaiknak megfelelően – elsősorban e lehetőségek kutatása és modellezése szempontjából tanulságosak. A hallgatókkal közös munka során nemcsak a feldolgozott dokumentumokban, gyűjteményekben rejlő virtualizálható múlttal, s a bejárhatóvá tehető információrendszerrel szembesülünk, de az algoritmizáláshoz, automatizálásához szükséges emberi közreműködés mértékét és a hozzáadott értékek szükségességét is pontosan érzékeljük. Az előadás példái azt igazolják, hogy a múlt tudásának szükséges mélységű rekonstruálása is hosszú – talán végtelen – folyamat, amely mindvégig igényli az emberi közreműködést, a könyvtáros jelenlétét és kreativitását.