scholarly journals Lolium perenne engineered for elevated leaf lipids exhibits greater energy density in field canopies under defoliation

2022 ◽  
Vol 275 ◽  
pp. 108340
Author(s):  
Zac Beechey-Gradwell ◽  
Suhas Kadam ◽  
Gregory Bryan ◽  
Luke Cooney ◽  
Kelly Nelson ◽  
...  
Author(s):  
Susan B.G. Debaene ◽  
John S. Gardner ◽  
Phil S. Allen

The coleorhiza is a nonvascular sheath that encloses the embryonic radicle in Poaceae, and is generally the first tissue to emerge during germination. Delicate hairlike extensions develop from some coleorhiza cells prior to radicle emergence. Similar to root hairs, coleorhiza hairs are extremely sensitive to desiccation and are damaged by exposure to negative water potentials. The coleorhiza of Lolium perenne is somewhat spherical when first visible, after which a knob forms at a right angle to the caryopsis due to inner pressure from the elongating radicle. This knob increases in length until the radicle finally punctures the coleorhiza. Standard fixation procedures cause severe desiccation of coleorhiza cells and hairs, making morphological study of the coleorhiza difficult. This study was conducted to determine a more successful process for coleorhiza preservation.


Agronomie ◽  
2004 ◽  
Vol 24 (8) ◽  
pp. 503-506 ◽  
Author(s):  
Cécile Crépineau-Ducoulombier ◽  
Abdourahamane Tankari Dan-Badjo ◽  
Guido Rychen

2020 ◽  
Vol 655 ◽  
pp. 185-198
Author(s):  
J Weil ◽  
WDP Duguid ◽  
F Juanes

Variation in the energy content of prey can drive the diet choice, growth and ultimate survival of consumers. In Pacific salmon species, obtaining sufficient energy for rapid growth during early marine residence is hypothesized to reduce the risk of size-selective mortality. In order to determine the energetic benefit of feeding choices for individuals, accurate estimates of energy density (ED) across prey groups are required. Frequently, a single species is assumed to be representative of a larger taxonomic group or related species. Further, single-point estimates are often assumed to be representative of a group across seasons, despite temporal variability. To test the validity of these practices, we sampled zooplankton prey of juvenile Chinook salmon to investigate fine-scale taxonomic and temporal differences in ED. Using a recently developed model to estimate the ED of organisms using percent ash-free dry weight, we compared energy content of several groups that are typically grouped together in growth studies. Decapod megalopae were more energy rich than zoeae and showed family-level variability in ED. Amphipods showed significant species-level variability in ED. Temporal differences were observed, but patterns were not consistent among groups. Bioenergetic model simulations showed that growth rate of juvenile Chinook salmon was almost identical when prey ED values were calculated on a fine scale or on a taxon-averaged coarse scale. However, single-species representative calculations of prey ED yielded highly variable output in growth depending on the representative species used. These results suggest that the latter approach may yield significantly biased results.


2011 ◽  
Vol 60 (1) ◽  
pp. 219-232 ◽  
Author(s):  
Anita Jakab ◽  
János Kátai ◽  
Magdolna Tállai ◽  
Andrea Balláné Kovács

A tenyészedényes kísérletünket a DE AGTC MÉK Agrokémiai és Talajtani Intézet tenyészházában állítottuk be 2010. május 27-én. A kísérletben Debrecen-Látókép környékéről származó mészlepedékes csernozjom vályogtalajt alkalmaztunk, amely az alábbi jellemzőkkel rendelkezett: KA: 37,5; leiszapolható rész: 51%; pH(KCl): 5,5; pH(H2O): 6,6; Hu%: 2,8; AL-P2O5: 140 mg·kg-1; AL-K2O: 316,3 mg·kg-1. Az adatok alapján a kísérleti talaj gyengén savanyú, vályog kötöttségű, közepes nitrogén- és foszfor-, valamint jó kálium-ellátottsággal rendelkezett. A kísérletben kontroll-, műtrágya-, valamint szalmakezelést alkalmaztunk, melyeket bizonyos kombinációkban három különböző baktériumkészítménnyel (Bactofil A, EM-1, Microbion UNC) egészítettünk ki. A kísérletet három ismétlésben véletlenblokk elrendezésben állítottuk be. A tesztnövény angolperje (Lolium perenneL.) volt. A kísérlet kezdetétől számított 8. héten a talaj-, valamint a növényminták begyűjtésére került sor. Meghatároztuk a növényminták száraztömegét, a növény foszfor- és káliumtartalmát, valamint a talajminták nitrát-, valamint AL-oldható foszfor- és káliumtartalmát. Eredményeink alapján főbb megállapításaink a következők: – Az angolperje száraztömegét a műtrágyakezelés szignifikánsan növelte. A hatás a tápelem-ellátottság javulásával magyarázható. – A növény foszforkoncentrációja a műtrágyázás következtében csökkent, amelyet a hígulási effektussal magyarázhatunk. – A növény káliumkoncentrációját a műtrágya-, valamint a műtrágya+baktériumtrágya kezelések szignifikánsan serkentették. – A talaj nitráttartalma szignifikánsan növekedett a műtrágyakezelés kivételével minden kezelésben. – A talaj AL-P2O5-tartalma az NPK-műtrágyázás és az EM-1 kezelés következtében statisztikailag igazolható mértékben megnövekedett, míg az AL-K2O-tartalom kizárólag a szalmakezelés hatására nőtt. A baktériumkészítmények önmagukban alkalmazva általában nem eredményeztek jelentős változást a vizsgált paraméterekben, azonban a készítmények szerves/ásványi anyagokkal kombinált adagolása esetében különböző mértékben befolyásolták a vizsgált mutatókat.


1966 ◽  
Author(s):  
S. CHODOSH ◽  
E. KATSOULIS ◽  
M. ROSANSKY

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document