The Effect of pH Stress on the Survival of Rhizobium Trifolii and Sinorhizobium Meliloti in Vitro

Nitrogen-fixing symbiotic bacteria known as rhizobia can exist in different soils and adapt to different environmental conditions. The aim of this study was to determine the impact of pH on the growth of Rhizobium trifolii and Sinorhizobium meliloti. Rhizobial species were isolated using yeast extract mannitol agar medium) in which the pH values were adjusted to 5.0, 6.0, 8.0 and 9.0 by adding HCl and NaOH. The optimum pH for rhizobia is neutral or slightly alkaline (pH 8) and they are more sensitive to acidity. Sinorhizobium meliloti developed better in an acid medium compared to Rhizobium trifolii.

Optimization of Dairy Sludge for Growth ofRhizobiumCells

In this study dairy sludge was evaluated as an alternative cultivation medium forRhizobium. Growth of bacterial strains at different concentrations of Dairy sludge was monitored. Maximum growth of all strains was observed at 60% Dairy sludge concentration. At 60% optical density (OD) values are 0.804 forRhizobium trifolii(MTCC905), 0.825 forRhizobium trifolii(MTCC906), and 0.793 forRhizobium meliloti(MTCC100). Growth pattern of strains was observed at 60% Dairy sludge along with different synthetic media (tryptone yeast,Rhizobiumminimal medium and yeast extract mannitol). Growth in 60% Dairy sludge was found to be superior to standard media used forRhizobium. Media were optimized using 60% dairy sludge along with different concentrations of yeast extract (1–7 g/L) and mannitol (7–13 g/L) in terms of optical density at different time intervals, that is, 24, 48 and 72 hours. Maximum growth was observed in 6 g/L of yeast extract and 12 g/L of mannitol at 48-hour incubation period in all strains. The important environmental parameters such as pH were optimized using 60% dairy sludge, 60% dairy sludge +6 g/L yeast extract, and 60% dairy sludge +12 g/L mannitol. The maximum growth of all strains was found at pH 7.0. The present study recommends the use of 60% dairy sludge as a suitable growth medum for inoculant production.

Néhány mikrobacsoport klórszulfuron herbicid-érzékenysége laboratóriumi és talajinkubációs kísérletekben

Rázatásos, mikrofermentoros in vitro kísérletben elemeztük különböző mikrobatörzsek klórszulfuron herbicid toleranciáját. A mikroorganizmusokat a klórszul-furon megfelelő dózisait (0,001; 0,01; 0,1; 1; 10 mg·L -1 ) is tartalmazó szelektív folyékony tápoldatokban (nutrient leves, arginin-glicerin tápoldat, élesztő-mannit leves) tenyésztettük. Az inkubáció után a sejtszaporodás mértékét a kontollhoz viszonyítva az optikai denzitás (OD 560 nm) alapján adtuk meg. Az eredményeket egytényezős varianciaanalízissel értékeltük, majd az extinkció átlagértékeit ábrázoltuk a szignifikancia-értékek megjelölésével. Talajinkubációs modellkísérletben „egy új generációs”herbicid, a 75% klórszulfuron-tartalmú Glean gyakorlatban alkalmazott dózisának (20 g·ha -1 ) hatását tanulmányoztuk mészlepedékes csernozjom talaj mikrobiális közösségeire. A 0,001 mg·kg -1 talajdózis mellett annak 10-szeres, 1000-szeres és 10000-szeres (0,01; 1 és 10 mg·kg -1 ) mennyiségeit is alkalmaztuk. A szántóföldi vízkapacitás 60%-os értékénél, 28 o C hőmérsékleten 3 heti és 3 havi inkubációs periódust vizsgáltunk három ismétlésben. A szabadon élő nitrogénkötők, a sugárgombák és a spóraképző Bacillus cereus var. mycoides kitenyésztésére került sor Arginin-glicerin, Kongóvörös-Ashby és Nutrient agar-lemezeken. A talajokból mikrobaszámokat az általunk módosított eljárással talajhígítási sorozatból állapítottuk meg és a telepképző egységek számát 1 g száraz talajra számítottuk át. Az átlagadatok log 10 -transzformált adatait ábrázoltuk, ahol a varianciaanalízis eredményeként jelentkező szignifikáns (P 0,5% ) értékeket is jelöltük. A kísérletek során megállapítást nyert, hogy a vizsgált mikroszervezetek közül a Rhizobium trifolii Lóhere 73/3 és a Rhizobium meliloti LuK jelű törzsek érzékenyen, koncentrációfüggő módon reagáltak a klórszulfuronra. A Streptomyces griseus törzsnél ugyanakkor erős szaporodás-serkentést figyelhettünk meg a herbicid szántóföldi és 10-szeres dózisánál. A törzs irodalmi adatok szerint képes a klórszulfuron bontására. A gyomirtó szer bizonyos dózisai serkentették a Streptomyces griseus , de a Bacillus mycoides szaporodását is. Talajinkubációs kísérlettel bizonyítást nyert, hogy az alkalmazott „új generációs”herbicid mezőgazdasági gyakorlatnál nagyobb koncentrációi szignifikánsan csökkentik a heterotróf mikroorganizmusok számát. A szabadon élő nitrogénkötő baktériumok a leginkább érzékeny mikrobacsoportot képviselik. A klórszulfuron bizonyos dózisait a sugárgombák is kevésbé tolerálták, a gyakorlati, 0,01 mg·kg -1 adag ugyanakkor számos mikrobacsoportnál stimuláló hatásúnak bizonyult. A vegetációs időszakra vonatkozó 3 hónapi hatóidő után a kontroll és a gyakorlati adag között a kitenyészthető csíraszámokban nem volt statisztikailag igazolhatđ3