A tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisa

Összefoglaló. A nekrotizáló sarcoid granulomatosis a granulomatosus pulmonalis angitisek közé tartozó, ritka kórkép. Egyesek a sarcoidosis variánsának, mások primer pulmonalis vasculitisnek tartják. A kórkép klinikai és patológiai jellegzetességeit két eset bemutatásával ismertetjük. A 20 éves nőbeteg sürgősséggel került pulmonológiai osztályra száraz köhögés, jobb oldali, mély belégzéssel összefüggő mellkasi fájdalom és láz miatt, a 63 éves férfi beteget pedig pneumoniát követő kontroll-mellkasröntgenfelvételen látott elváltozás kivizsgálása során észlelték. Az autoimmun panel vizsgálata, a mikrobiológiai tesztek mindkét betegnél negatívnak bizonyultak, a légzésfunkciós vizsgálat és a bronchoszkópos vizsgálat nem talált eltérést. A mellkas-CT-felvételen lágyrész-denzitású nodulusok látszottak egyoldali dominanciával, a folyamatot nem kísérte a hilusi nyirokcsomók szimmetrikus megnagyobbodása. A nodulusok szövettani vizsgálata vált indokolttá, melyet videoasszisztált torakoszkópos tüdőreszekciós mintavétellel biztosítottak. Mikroszkóposan a tüdőparenchymában gócos nekrózisokat, a környezetükben el nem sajtosodó epitheloid sejtes granulomatosus gócokat, az átfutó artériákban pedig granulomatosus arteritist láttak; a klinikai adatok figyelembevételével a tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisa diagnózisát állították fel. A tüdőbetegség mindkét betegnél egy év alatt spontán regrediált. Az irodalom adatait és az eseteket összegezve, a tüdő nekrotizáló sarcoid granulomatosisában mikrobiológiai vizsgálatokkal nem igazolható tüdőfertőzés, és az immunológiai kivizsgálás sem tár fel szisztémás autoimmun betegséget; a diagnózis a klinikai kép és a képalkotó vizsgálatok alapján indikált szövettani vizsgálattal állítható fel. A betegség szteroidkezelésre jól reagál, de előfordul spontán regresszió is, az utóbbira láttunk példát. Bár az entitás átmenetet képez a nekrotizáló vasculitisek és a sarcoidosis között, egyre több érv szól amellett, hogy a sarcoidosis spektrumába tartozik. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1541–1547. Summary. Necrotizing sarcoid granulomatosis is a rare entity currently classified as a subtype of granulomatous pulmonary angiitis. It is considered to be either a variant of sarcoidosis or a primary pulmonary angiitis. Two cases are demonstrated to present its clinical and pathological features. A 20-year-old female patient was admitted to the department of pulmonology with dry cough, right-sided chest pain during hyperventilation and fever. A 63-year-old male patient was observed with a right-sided lesion on chest X-ray after pneumonia. In both cases, autoimmune panel examination, microbiology tests, spirometry function test and bronchoscopy were unremarkable. Chest CT scans have revealed nodules with soft-tissue density without bilateral hilar lymphadenopathy. In order to clarify the diagnosis, video-assisted thoracoscopic resection (biopsy) was performed. Microscopically, parenchymal focal necrosis with adjacent to non-caseating granulomas and granulomatous angiitis were detected. In both cases, spontaneous remission occurred within a year. Histological examination – integrated with clinical data and radiological tests’ results – is the gold standard form of evaluation to confirm necrotizing sarcoid granulomatosis; furthermore, exclusion of pneumonia and autoimmune diseases are also required. The disease responds well to corticosteroids; moreover, spontaneous remission is often reported, as it happened in both cases. Necrotizing sarcoid granulomatosis is a transition between necrotizing vasculitides and sarcoidosis; although more and more evidence appears supporting the fact that necrotizing sarcoid granulomatosis may belong to the spectrum of sarcoidosis. Orv Hetil. 2021; 162(38): 1541–1547.

Atypical ‘Granulomatosis with Polyangiitis’ Presenting with Epistaxis

Granulomatosis with polyangiitis (GPA) is a systemic necrotizing vasculitis involving small and mediumsized blood vessels and granulomatous inflammation of upper and lower respiratory systems and/or renal system. In the limited form of GPA, there is no systemic involvement of disease with sparing of kidneys. Herein, we report a case of 37-year-old male who was diagnosed as ethmoidal polyposis clinically. Ethmoidal tissue biopsy granulomatous angiitis. Diagnosis of GPA was made which was substantiated by antineutrophil cytoplasmic antibody (ANCA) positivity. This was a case of GPA involving only upper respiratory system. The early diagnosis and initiation of treatment are critical for improved survival of patients with GPA. Tissue biopsy is necessary for the diagnosis of GPA. J MEDICINE JAN 2021; 22 (1) : 81-83

Paraneoplastic neurological syndromes in Hodgkin and non-Hodgkin lymphomas

Paraneoplastic neurological syndromes (PNSs) rarely associate with Hodgkin lymphoma (HL) and non-HLs (NHLs). Except for paraneoplastic cerebellar degeneration (PCD) in HL and dermato/ polymyositis in both HL and NHL, other PNSs are uncommon and have only been reported as isolated case reports or short series. There are several important differences in PNSs when occurring in association with HL and NHL compared with those associated with solid tumors. First, some PNSs such as sensory neuronopathy or Lambert-Eaton myasthenic syndrome rarely occur in lymphomas, whereas others, such as granulomatous angiitis, are only described in HL. Second, onconeural antibodies are absent in most PNSs associated with lymphomas with the exceptions of Tr (δ/notch-like epidermal growth factor-related receptor) in PCD and mGluR5 in limbic encephalitis (LE). The antigens recognized by these antibodies are not expressed in lymphoma cells, suggesting the tumor itself does not trigger the PNS. Third, unlike patients with solid tumors in patients with lymphoma, the PNSs often develops at advanced stages of the disease. Furthermore, the type and frequency of PNSs are different between HL and NHL; whereas LE and PCD occur almost exclusively in patients with HL, sensorimotor neuropathies and dermatomyositis are more frequent in NHL.