scholarly journals Egészségfejlesztési tervezés és megvalósítás Győrben [Health development planning and implementation in Győr]

2019 ◽  
Vol 60 (3) ◽  
pp. 51-57
Author(s):  
Mária Miklósyné Bertalanfy ◽  
Bernadett Burkali ◽  
Erzsébet Bazsika

Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata 1989-ben csatlakozott az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) „Egészséges Városok” (Healthy Cities) programhoz, 1994-től pedig a szűkebb Európai Egészséges Városok Projektvárosi Hálózatában (European Network of Designated Healthy Cities) is részt vesz. A lakosság egészségi állapotának kedvező befolyásolása érdekében Győr városban tudatos beavatkozások történtek az elmúlt 3 évtizedben. Ennek egyik kerete jelenleg a 2016 decemberében Győr város közgyűlése által elfogadott Győr Városi Egészségfejlesztési Terv, amely széles társadalmi konszenzusra, szakmaközi együttműködésre épül. A szükségletalapú tervezési folyamatot az „Egészség 2020” (Health 2020) és a „Fenntartható Fejlődési Keretrendszer 2030 – Agenda 2030” (2030 Agenda for Sustainable Development) stratégiák célkitűzései is orientálták. Kiemelt szempont volt, hogy milyen módon kaphatnak még nagyobb hangsúlyt az egészség aspektusai a várospolitika és a várostervezés alakításában, hasznosítva a döntéshozatalban az itt élők tapasztalati tudását, építve a közösség aktivitására, és a multiszektoriális megközelítésre. Fontos célként jelent meg az önkormányzat fejlesztési dokumentumainak egészségfejlesztési tervbe integrálásán túl, a WHO „Egészséges Városok” program elvei érvényesülésének elősegítése a város életét befolyásoló fejlesztési dokumentumokban. Új elem az „Egészség 2020” stratégiával összhangban, az egészségügyi szolgáltatókkal való együttműködés gyakorlatának továbbfejlesztése a kórházzal és az egészségügyi alapellátással az egészségfejlesztés érdekében. A WHO „Egészséges Városok” program elmúlt 30 évében Győr városában stabil politikai támogatás jött létre, széles körű együttműködő hálózat alakult ki, sokrétű tevékenység valósult meg. A hátteret biztosító intézményi struktúra pedig a fenntarthatóság biztosítékát jelenti.

2019 ◽  
Vol 60 (3) ◽  
pp. 4-8
Author(s):  
Gergely Márovics

A XX. század végére a fejlett országokban több ember élte mindennapjait városi környezetben, mint falvakban, rurális térségekben. A városi népesség aránya azóta is növekvő tendenciát mutat és napjainkban már nem csak a fejlett országok sajátossága. A városiasodás törvényszerű következménye többek között a népsűrűség növekedése, a megnövekedett gépjárműforgalom, a zöldterületek arányának csökkenése, mely tényezők mind hozzájárulnak a városlakók egyre rosszabb egészségi állapotához. E problémakört többen is felismerték és az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) hathatós közreműködésének és ösztönzésének köszönhetően az 1980-as évek végén sikerült útjára bocsátani az Egészséges Városok (Healthy Cities) nevű nemzetközi programot. A szakemberek első ízben egy szakmai keret- és eszközrendszert határoztak meg, aminek segítségével lehetőség nyílt az egészségtervezés elméleti alapjait a gyakorlatba átültetni. Később aztán ezen eljárásmódokkal városközi akciótervek készültek és kialakult az egészségfejlesztési tervezés módszertana is. A XXI. századra eljutottunk oda, hogy a fent említett módszertanok nemcsak a városokban és egyéb településeken használhatók, de könnyen átültethetők a közösségi programokkal kapcsolatos tervezési eljárásokba is.


Sari Pediatri ◽  
2018 ◽  
Vol 20 (3) ◽  
pp. 178
Author(s):  
Wara Fitria Tristiyanti ◽  
Didik Gunawan Tamtomo ◽  
Yulia Lanti Retno Dewi

Latar belakang. Obesitas pada balita menjadi perhatian World Health Organization (WHO) dengan menetapkan masalah obesitas sebagai salah satu indikator untuk mengatasi masalah melalui Sustainable Development Goals (SDGs). Pada tahun 2015, prevalensi obesitas balita secara global mencapai 6,2% atau 42 juta balita. Faktor penyebab obesitas di antaranya adalah durasi tidur, asupan makanan, dan aktivitas fisik.Tujuan. Untuk menganalisis hubungan durasi tidur, asupan makanan, dan aktivitas fisik dengan kejadian obesitas pada balita usia 3-5 tahun beserta tingkat risiko di wilayah Kota Yogyakarta. Metode. Jenis penelitian ini adalah kasus-kontrol dengan jumlah total subjek adalah 144 balita di wilayah Kota Yogyakarta. Jumlah subjek pada masing-masing kelompok adalah 72 balita. Data durasi tidur diperoleh melalui kuesioner Children’s Sleep Habit Questionnaire (CSHQ) tervalidasi, data asupan makanan dikumpulkan dengan kuesioner recall makan 2x24 jam, dan data aktivitas fisik diperoleh dari kuesioner recall aktivitas fisik 24 jam. Data dianalisis menggunakan uji Chi- square dan regresi logistik. Hasil. Terdapat hubungan yang signifikan antara durasi tidur, asupan makanan, dan aktivitas fisik dengan kejadian obesitas pada balita usia 3-5 tahun (p<0,005). Balita dengan durasi tidur kurang (lama tidur <10 jam) berisiko menjadi obesitas 2,5 (OR=2,49; IK95%: 1,04-5,93) kali lebih besar dibandingkan dengan balita dengan durasi tidur yang cukup (lama tidur ≥10jam). Balita dengan asupan makanan lebih (asupan energi >110 % AKG) berisiko menjadi obesitas 4,4 (OR=4,42; IK95%: 2,02-9,69) kali lebih besar dibandingkan dengan balita dengan asupan makanan cukup (asupan energi 80-110% AKG). Balita dengan aktivitas fisik sangat ringan (PAL<1,5) berisiko menjadi obesitas 6,1 (OR=6,15; IK95%: 2,73-13,85) dibandingkan dengan balita dengan aktivitas fisik ringan atau sedang. Kesimpulan. Durasi tidur, asupan makanan, dan aktivitas fisik, secara signifikan berhubungan dengan kejadian obesitas pada balita usia 3-5 tahun.


2019 ◽  
Vol 60 (3) ◽  
pp. 9-15
Author(s):  
Gábor Juhász

Színtérnek nevezhető a mindennapi tevékenységekhez kapcsolódó hely vagy társadalmi közeg, amelyben a környezeti, szervezeti és személyes tényezők az egészségre és a jóllétre hatást gyakorolnak. A színtér-megközelítésű egészségfejlesztés előnye, hogy az emberek jóllétét elősegíteni kívánó minden szakmai szándék a színterek keretei között megjelenhet, és egyazon folyamat részeként járulhat hozzá az életminőség javításához. Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) a színtéralapú megközelítést először az „Egészséges Városok” (Healthy Cities) program kezdeményezésekor használta. A tapasztalatokat felhasználva ezt követően további színtereken is szerveződtek egészségfejlesztési tevékenységek. Az elmúlt három évtized tapasztalatai igazolták, hogy az egészségvédelmi feladatok színtéralapú szervezése integratív és multiszektorális együttműködést biztosító megoldást jelenthet számos színtér esetében.


2019 ◽  
Vol 60 (3) ◽  
pp. 29-35
Author(s):  
Zsuzsanna Nagy ◽  
Antonio De Blasio

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) Európai Regionális Irodájának munkatársai 1987-ben indították el az Európai Egészséges Városok (European Healthy Cities) programot, melynek célja az egészségügyön kívüli szektorok, az önkormányzatok és a közösségek bevonása az egészségfejlesztésbe. Magyarország a program elindulása óta aktív résztvevője a WHO Európai Egészséges Városok Hálózatának (European Healthy Cities Network), 2014 óta Egészséges Városok Magyar Nyelvű Szövetsége néven. A szövetségnek 20 tagvárosa van, melyből 4 város határon túli magyarlakta területen található. Projektvárosként 3 város vesz részt az európai programban: Győr, Pécs és Székesfehérvár. A magyar nemzeti hálózat célja a Kárpát-medencére kiterjedő egészségfejlesztési együttműködés létrehozása és működtetése, mely a WHO Egészséges Városok programjának alapelvei és módszerei alkalmazásával hozzájárul a lakosság egészségének és jóllétének javításához.


2020 ◽  
Vol 6 (1) ◽  
pp. 116-144
Author(s):  
Amanda Shriwise ◽  
Alexander E. Kentikelenis ◽  
David Stuckler

Many intergovernmental organizations (IGOs) now place a high priority on universal social protection as a means for achieving sustainable development. Is this shift toward universal social protection just talk, or does it signify a more substantial emphasis on welfare within development policy? We present a theoretical framework for understanding discursive changes in global policy as rebranding, fads, trends, or paradigm shifts. We then conduct a comparative, semi-structured review of official language related to social protection used by six key IGOs (International Labour Organization, International Monetary Fund, United Nations Children’s Fund, United Nations Development Programme, World Bank, and World Health Organization) across five dimensions of social protection (labor market, health, family, housing, and education) before the introduction of the United Nations 2030 Agenda for Sustainable Development. Then, employing the framework, we analyze the findings of this review to determine the significance of the discursive shift toward universal social protection in the context of the 2030 Agenda. We document that, at present, universal social protection is an influential policy trend that has shaped how IGOs understand and act on social issues. These findings inform theoretical debates on the relationship between discursive and substantive policy change and contribute to a growing literature on transnational social protection. They also have implications for efforts across agencies and sectors to enhance social protection and achieve the Sustainable Development Goals.


2019 ◽  
pp. 1-6
Author(s):  
Larisa Sergeevna Koval'zhina

This article presents the analysis of sociological discourse on the fundamental aspects of the &ldquo;Healthy Cities&rdquo; project; discusses the peculiarities of the World Health Organization &ldquo;Healthy Cities&rdquo; strategy; technologies of formation of the created on its basis programs on preservation of health of the urban population. The importance of the political and legislative factor impacting people&rsquo;s health and inequality with regards to health maintenance is revealed. The subject of this research is the projects aimed at preservation of health of the city dwellers and overcoming of inequality related to health, developed on the basis of the World Health Organization &ldquo;Healthy Cities&rdquo; concept. The author applies the theoretical-methodological analysis, secondary data analysis of the sociological study &ldquo;Moscow is a Healthy City&rdquo; (Russian Public Opinion Research Center, 2018)&rsquo;; as well as survey results, conducted by the author in 2013 and 2017 among the schoolers, university students, and their parents of Tyumen Region, on the questions of health maintenance. The main conclusion consists in consideration of the socio-biological gradient in formation of inequalities with regards to health among the representatives of different social groups. The author emphasizes the effectiveness of the &ldquo;Healthy Cities&rdquo; project in Moscow; as well as discusses the strategies on preservation of health among the population of Tyumen Region. The results of the conducted sociological study on living a healthy lifestyle demonstrate an accurate correlation between the increasing level of education and the number of those adopting a healthy lifestyle. Such project is relevant for not only large cities, but also rural areas with certain adjustment to the local specificities and tasks.


1998 ◽  
Vol 3 (7) ◽  
pp. 80-80 ◽  
Author(s):  
M Niedrig ◽  
B Niklasson ◽  
G Lloyd ◽  
H Schmitz ◽  
B LeGuenno

The epidemics in recent years of Ebola haemorrhagic fever in Zaire and Gabon acted as a reminder that dangerous infections can be imported very quickly into Europe. Meetings on emerging and re-emerging pathogens organised by the World Health Organization


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document