Az 1860-as években a műegyetem tanári karában többször megfogalmazódott, hogy a reáliskolai képzés színvonalát emelni kell. Ennek módját egy reáliskolai tanárképezde felállításában látták. A kezdeményezés kölcsönösen összetalálkozott az Eötvös-féle tanárképzési tervezetekkel, így 1870-ben nemcsak a pesti egyetemen, hanem a műegyetemen is létrejött a tanárképző intézet. A reáliskolai tanárképezde megszervezésében Stoczek Józsefnek – az intézmény akkori vezetőjének – volt meghatározó szerepe, aki a képezdébe a műegyetemi tanári kar legjobb és legsokoldalúbb erőit vonta be, maga pedig az igazgatást is felvállalta. Stoczek az oktatókat részben polihisztori mivoltuk, részben a műszaki és humán műveltség iránti mély elkötelezettségük, továbbá közéleti szerepük miatt választott be a tanári karba. A műegyetemi levéltári dokumentumok alapján egyértelmű, hogy ennek az intézetnek a működését a magyar értelmiségképzés szempontjából kiemelt és küldetéses feladatnak tekintette a műegyetem. Az alapgondolat szerint egyrészt szakmailag igényes és pedagógiailag kiművelt reáliskolai tanárokat képeznének ki; másrészt az általuk jól felkészített reáliskolai növendékek minőségi és mennyiségi változást hozhatnának a műegyetemre felvételizők körében. Az 1780 és 1873 között működő műegyetemi reáliskolai tanárképezde a szakmai tanárképzésünk alapvető történeti szakaszának tekinthető. 1783 őszén Trefort Ágoston szervezetileg összevonta a két tanárképzőt egy intézetbe. A tapasztalatok egy része beolvadhatott az új közös intézetbe. A rövid ideig tartó műegyetemi működés ellenére – a szervezettség, az igényesség, a sokoldalúság okán – a tanárképző intézet szellemiségének további és jelentős kisugárzása volt a műegyetem munkájának egészére nézve, illetve a helyi pedagógiai szakmai vonulat megszületésére. ’At the distance of 150 years: teachers’ training institution of exact sciences operating at the University of Technology (1870 -1873)In the 1860s, the staff of the technical university worded several times that the quality of education at schools specialized in exact science should be improved. To achieve this, they believed a training institution for teachers of technical schools should be established. This idea met the plans of Eötvös’s teacher training plans, so in 1870 a teacher training institution was established not only at the university of Pest but the university of technology, as well. József Stoczek, the current director of the institution, had a decisive role in organizing the training institute for teachers of exact sciences; he involved the best and versatile members of the staff of the technical university, and undertook leadership himself. Stoczek selected the professors partly because of their generalist nature and engagement for exact and social disciplines, partly because of their role played in public life. According to the documents of the archives of the technical university, it is clear the university took the operation of this institute as a highlighted and mission-like task in terms of educating Hungarian intellectuals. The basic idea was that technical school teachers possessing high quality professional and pedagogical knowledge would be trained on one hand and the pupils prepared by these teachers could bring a qualitative and quantitative change in the group of university applicants. The teacher training institute having operated at the university of technology between 1870 and 1873 can be considered a basic historical period of our vocational teacher training. In the autumn of 1883, Ágoston Trefort merged the two teacher training institutions into a new one. Despite the short time of operation at the technical university, the teacher training institution, owing to its being well-organized, high-standard and versatile, had further and significant impacts on the work of the whole university as well as the birth of the local pedagogical thread.
The New Zealand 'normal school'
