The effects of long-term exposures to SO2 and NO2 pollution on the growth of Dactylis glomerata L. and Poa pratensis L.

It has been assumed that the system of long-term pasture management exerts a significant impact on the soil microorganisms count, subsequently affecting the availability of mineral nitrogen (Nmin). This hypothesis was tested in a three-year experiment on a long-term pasture with two distinct systems of grass sward management, i.e., grazing and mowing. Mowing significantly increased the microorganisms count by 13%, 28%, 86%, and 2% for eubacteria (EU), actinobacteria (AC), molds (MO), and Azotobacter (AZ), respectively. The main reason was drought in 2006, which resulted in the domination of Dactylis glomerata L. in the grass sward, instead of Lolimum perenne L. and Poa pratensis L. The content of Nmin decreased through the vegetative growing season, reaching its lowest value after the 3rd grazing cycle. The impact of microorganisms on the Nmin pools increased in the order: molds < eubacteria < actinobacteria. The count of actinobacteria in the alkaline organic soil increased in response to drought, contribution of Dactylis glomerata L. in the sward, and the shortage of available phosphorus. The sound pasture management system is possible by introducing alternate grazing and mowing cycles. The core of sustainability is the enhanced activity of actinobacteria after changing the system from grazed into mowed.

Download Full-text

Bioaccumulation of nitrogen and phosphorus by lawn plants in urban environment

Herald of Tver State University. Series: Biology and Ecology ◽

10.26456/vtbio162 ◽

2020 ◽

pp. 86-94

Author(s):

Марина Григорьевна Половникова ◽

Ольга Леонидовна Воскресенская ◽

Елена Александровна Алябышева

Keyword(s):

Urban Environment ◽

Phosphorus Content ◽

Poa Pratensis ◽

Dactylis Glomerata ◽

Middle Aged ◽

Nitrogen And Phosphorus ◽

Dactylis Glomerata L

В условиях городской среды в биомассе онтогенетических групп газонных растений (ежа сборная, мятлик луговой) определяли содержание азота и фосфора, а также биоаккумулятивную способность ценопопуляций видов. В работе использовались растения трех возрастных состояний: виргинильные (v), средневозрастные генеративные (g2) и субсенильные (ss). По мере усиления загрязнения среды и в ходе онтогенеза уменьшалось содержание общего азота и общего фосфора в биомассе газонных растений. При оценке биоаккумулятивной способности ценопопуляций изученных видов установлено, что ценопопуляции ежи сборной накапливали большее количество общего азота и общего фосфора во всех местообитаниях. In the urban environment, the biomass of ontogenetic groups of lawn plants (Dactylis glomerata L., Poa pratensis L.) was determined by the content of nitrogen and phosphorus, as well as the bioaccumulative ability of species coenopopulations. We used plants of three ages: virginil (v), middle-aged generative (g2), and subsenile (ss). As pollution increased and during ontogenesis, the nitrogen and phosphorus content in the biomass of lawn plants decreased. In assessing the bioaccumulative capacity of the coenopopulations of the studied species, it was found that the coenopopulations of Dactylis glomerata accumulated more nitrogen and phosphorus in all habitats.

Download Full-text

AN ASSESSMENT OF LONG-TERM EFFECTS FROM SPRING AND SUMMER APPLICATIONS OF AMMONIUM NITRATE ON ORCHARDGRASS

Canadian Journal of Plant Science ◽

10.4141/cjps84-090 ◽

1984 ◽

Vol 64 (3) ◽

pp. 651-657

Author(s):

H. T. KUNELIUS ◽

J. A. MacLEOD ◽

K. B. McRAE

Keyword(s):

Ammonium Nitrate ◽

Sandy Loam ◽

Dactylis Glomerata ◽

Long Term Effects ◽

N Concentration ◽

Significant Difference ◽

The Mean ◽

Dactylis Glomerata L ◽

Almost All

Orchardgrass (Dactylis glomerata L.) was grown for 5 yr on a fine sandy loam fertilized with ammonium nitrate at 40–120 kg N∙ha−1 applied in either spring or summer or in combination. Stands were cut two or three times during each growing season. Single N applications in spring increased annual yield by about 11% over equivalent summer applications. For split applications no significant difference in annual yield was found regardless of whether the greater fraction was applied in spring or summer. A second order polynomial was found to explain almost all of the variation in the response curve over time for dry matter yield. Application of 120–165 kg N∙ha−1 were required to maintain a uniform yearly production. There was variation in the mean seasonal N concentration over years but with few clear trends. The N concentrations in cuts 1 and 2 were principally determined by the rate of N applied in the spring and summer but there was a carryover effect from the first to the second cut for the highest rate of applied N in the 4th and 5th years.Key words: Dactylis glomerata L., herbage production, tissue N concentration

Download Full-text

Evaluation of mineral fertilizer effects in a long-term experiment on a planted sward

Agrokémia és Talajtan ◽

10.1556/agrokem.59.2010.2.8 ◽

2010 ◽

Vol 59 (2) ◽

pp. 295-314 ◽

Cited By ~ 3

Author(s):

Imre Kádár

Keyword(s):

Festuca Arundinacea ◽

Dactylis Glomerata ◽

Mineral Fertilizer ◽

Phleum Pratense ◽

Agropyron Cristatum ◽

Festuca Rubra ◽

Festuca Pratensis ◽

Term Experiment ◽

Long Term Experiment

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Download Full-text

Long-term fertilization experiments on a natural grassland on calcareous meadow soil

Agrokémia és Talajtan ◽

10.1556/agrokem.59.2010.2.5 ◽

2010 ◽

Vol 59 (2) ◽

pp. 255-268

Author(s):

István Harmati

Keyword(s):

Trifolium Pratense ◽

Poa Pratensis ◽

Festuca Pratensis ◽

Meadow Soil ◽

Medicago Lupulina ◽

Arrhenatherum Elatius ◽

Natural Grassland ◽

Fertilization Experiments ◽

Agropyron Repens

Sekély humuszos szintű, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes (Achilleo-Festucetum pseudovinae) gyepen beállított tartamkísérletekben vizsgáltuk a műtrágyázás kérdéseit a gyep növényi összetételének megjavítása, termésének növelése és minősége javítása céljából. A kísérlet humuszban gazdag, nitrogénnel és káliummal igen jól ellátott, de foszforban szegény talaján az N- és P-műtrágya 2-2 adagját szólóban és kombinációikban alkalmaztuk. Az öntözetlen kísérletet 28, az öntözöttet 14 éven át folyamatosan, széleskörűen vizsgáltuk. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. – A gyep növényi összetételét a N- és a P-műtrágyák adagjaiktól és kombinációiktól függően megváltoztatták. A nitrogén a füvek, a foszfor a pillangósok versenyképességét fokozta és segítette elő növekedését. Az önmagában alkalmazott N-műtrágya a talaj nagyfokú P-szegénysége miatt nem gyakorolt pozitív hatást a gyepre. A P-műtrágya viszont kedvező változásokat okozott: a füvek fejlődésének elősegítése mellett nagymértékben növelte a pillangósok borítási értékét és tömegarányát, különösen az öntözött parcellákon. Öntözetlen viszonyok között a réti perje (Poa pratensis), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a komlós lucerna (Medicago lupulina) alkotta a gyep termésének túlnyomó részét, néhány egyéb fű- és pillangósvirágú komponens társaságában. Az öntözött kísérletben a pillangósok abszolút uralma mellett gyakran a réti perje jutott vezető szerephez. A pillangósok közül az eperhere (Trifolium fragiferum), a komlós lucerna (Medicago lupulina) és a vörös here (Trifolium pratense) váltakozva jutott uralomra. Az időjárás nagyban befolyásolta a gyep pillangós komponenseinek tömegarányát. Az NP kombinációkban a pillangósok tömegaránya erősen lecsökkent, különösen a nagyobb N-adag használata esetén. Öntözetlen területen a sovány csenkesz és a réti perje változó arányban alkotta a gyep termésének túlnyomó részét. Az öntözött parcellákon azonban a réti perje abszolút uralkodóvá vált és az egyre jobban előretörő tarackbúza (Agropyron repens) is jelentősen részt vett a termés kialakításában, elsősorban a nagyobb N-dózisú kombinációkban. A kísérlet 3. évtizedében a csapadékos években megjelent a francia perje (Arrhenatherum elatius) és a réti csenkesz (Festuca pratensis) is. – A gyep termését az önmagában alkalmazott N-műtrágya nem növelte jelentősen. Ezzel szemben a P-műtrágya nagy hatékonysággal 2–4-szeresére (3–5 t·ha–1-ra) növelte a gyep szénatermését, elsősorban a pillangósok nagyarányú térhódítása révén. 1 kg P2O5 öntözetlen körülmények között 43, míg öntözöttben 68 kg szénaterméstöbbletet eredményezett, sokévi átlagban. A 90 kg P2O5·ha–1 adag néhány év után soknak bizonyult. A legjobb eredményt a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 adaggal értük el, amellyel az öntözetlen területen – 28 év átlagában – 7,87, öntözötten – 14 év átlagában – 7,12 t·ha–1 szénatermést kaptunk. Az időjárás nagymértékben befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét, legfőképpen a pillangósok tömegarányának változása révén, különösen az öntözetlen kísérletben. A három növedék tömegének aránya 7 évi átlagban, az öntözetlen kísérletben a szóló foszforkezeléseknél 48:37:15%, míg az NP kombinációknál 56:35:9% volt. Az öntözött területen ezek az arányok az előbbi sorrendben: 39:49:12, illetve 43:41:16%. A nitrogénből számított nyersfehérjehozam sokévi átlagban az öntözetlen kísérletben 428–550, míg az öntözöttben 560–760 kg·ha–1 volt. – A talaj felvehető tápanyagtartalma az évek során jelentősen megváltozott, különösen a talaj 0–10 cm-es rétegében. A P-trágyázás önmagában, de az NP kombinációiban is az adagoktól, illetve az ezek hatására kialakult termések mennyiségétől függő mértékben növelte a talaj P-tartalmát. A legjobbnak a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 kezelésű parcellákban bizonyult: a kísérlet 22. évében a talaj 0–10 cm-es rétegében a P-tartalom 260 mg P2O5·kg–1 lett, ami az erősen karbonátos talajok esetében igen jó P-ellátottságnak mondható. A K-ellátottság azonban az NP-kezeléseknél az optimális szint alá csökkent (172 mg K2O·kg–1) a termések nagyarányú K-kivonása következtében. Ezért néhány évi NP-trágyázás után K-pótlásra is szükség van.

Download Full-text