Folyóvízi üledékek nehézfém tartalmának akkumuláció vizsgálata növényekkel

2019 ◽  
Vol 4 (2) ◽  
pp. 46-53
Author(s):  
Éva Kovács-Bokor ◽  
Endre Domokos ◽  
Endre Kiss
Keyword(s):  
Lolium Perenne ◽  
Carex Riparia

A Duna országunk legnagyobb felszíni vízfolyása. A Duna, valamint árterei és holtágai ökológiai folyosóként működnek, de emellett jelentős ipari, logisztikai és turisztikai jelleggel is rendelkeznek. Köztudott, hogy a Duna forrásától kezdve a torkolatáig több ipari létesítmény is elhelyezkedik, amelyek szennyezése az elmúlt évtizedek alatt hatást gyakorolt a víz minőségére is. A kibocsátott szennyezőanyagok közül a legveszélyesebb összetevőket a nehézfémek jelentik, amelyek jelen lehetnek mind a vízben, mind az iszapos üledékben is. Ezek az elemek jelentős egészségügyi kockázattal rendelkeznek, hiszen képesek a táplálékláncon belül akkumulálódni. A kutatásunk fő célja, hogy a folyóvízi üledékekben található nehézfémek növényeken belüli akkumulációját meghatározzuk. Fő mintavételi területünk a Duna árterében található dunaújvárosi iszap meddő, amelyet 2009-ben hoztak létre a városi Szabadstrand rehabilitációja során. Méréseink során az üledék és növényminták kadmium, nikkel, ólom, króm, réz és cink tartalmát határoztuk meg. Tesztnövényként a területen megtalálható, természetes növényeket választottunk, mint lósóskát (lóromot) (Rumex patientia), angol perjét (Lolium perenne), parti sást (Carex riparia), és keserűfüvet (Persicaria maculosa). Az iszap és növényminták nehézfém tartalmának feltárását MSZ szabvány szerint végeztük el salétromsavas és hidrogén-peroxidos módszer alkalmazásával. A nehézfém koncentrációkat AAS készülék  segítségével határoztuk meg. Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy a különböző növényfajták milyen mértékben és melyik részükben halmozzák fel a nehézfémeket. Eszerint például a lósóska a szárának felső részében tudja akkumulálni a kadmiumot, nikkelt, krómot és cinket, ezzel szemben a keserűfű inkább a levelében halmozza fel ezeket az elemeket. Ezek az ismeretek hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövőben egyes növényfajták felhasználhatóak legyenek a szennyezett területek in-situ kármentesítésében.

A Demonstration of a 1:1 Correspondence Between Chiasma Frequency and Recombination Using a Lolium perenne/Festuca pratensis Substitution

Genetics ◽  
2002 ◽  
Vol 161 (1) ◽  
pp. 307-314 ◽  
Author(s):  
J King ◽  
L A Roberts ◽  
M J Kearsey ◽  
H M Thomas ◽  
R N Jones ◽  
...  
Keyword(s):  
Lolium Perenne ◽  
Chiasma Frequency ◽  
Chiasma Formation ◽  
Grass Species ◽  
Festuca Pratensis ◽  
Single Chromosome ◽  
Length Polymorphisms ◽  
Amplified Fragment Length Polymorphisms ◽  
Frequency Counts

Abstract A single chromosome of the grass species Festuca pratensis has been introgressed into Lolium perenne to produce a diploid monosomic substitution line (2n = 2x = 14). The chromatin of F. pratensis and L. perenne can be distinguished by genomic in situ hybridization (GISH), and it is therefore possible to visualize the substituted F. pratensis chromosome in the L. perenne background and to study chiasma formation in a single marked bivalent. Recombination occurs freely in the F. pratensis/L. perenne bivalent, and chiasma frequency counts give a predicted map length for this bivalent of 76 cM. The substituted F. pratensis chromosome was also mapped with 104 EcoRI/Tru91 and HindIII/Tru91 amplified fragment length polymorphisms (AFLPs), generating a marker map of 81 cM. This map length is almost identical to the map length of 76 cM predicted from the chiasma frequency data. The work demonstrates a 1:1 correspondence between chiasma frequency and recombination and, in addition, the absence of chromatid interference across the Festuca and Lolium centromeres.

scholarly journals Degradabilidad ruminal del rastrojo de arroz tratado con urea en rumiantes

2018 ◽  
Vol 11 (2) ◽  
pp. 9-15
Author(s):  
JORGE GRIJALVA OLMEDO ◽  
María Torres Ayala ◽  
Jaime Hernández Silva
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Lolium Perenne ◽  
Lolium Perenne L ◽  
Pennisetum Clandestinum ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Ad Libitum

El rastrojo de arroz constituido por tallos y hojas, puede ser un importante subproducto de cosecha del grano de arroz para ser utilizado en la dieta de rumiantes, en razón de su abundante disponibilidad. El aumento de las regulaciones y restricciones sobre la quema de rastrojos, ha estimulado el interés por usar para otros propósitos, incluyendo la alimentación del ganado. La técnica de degradación in situ ha sido ampliamente adoptada para evaluar la tasa de degradación de alimentos en el rumen. El objetivo del trabajo fue evaluar mediante la técnica de degradación ruminal in situ, la degradabilidad de la materia seca (MS) del rastrojo de arroz tratado con seis niveles de urea: 0, 5, 10, 20, 30 y 40 g kg MS-1. Los sustratos secos fueron fragmentados en dos tamaños de partícula: una parte picada a 2 cm y otra parte molida a 2 mm, ambos tipos de sustratos fueron incubados en horno de aire forzado a 40 °C durante 10 días. Se utilizaron ocho vacas provistas de cánula ruminal para los ensayos de digestibilidad in situ, a 48 y 96 horas de incubación en rumen. Cuatro vacas recibieron una Dieta de Alta Actividad Ruminal (AAR) ajustada a consumo de 5 kg MS día-1 de heno de alfalfa (Medicago sativa L.) + heno de una mezcla forrajera (Pennisetum clandestinum Hochst. ex Chiov, Lolium perenne L. y Dactilys glomerata L.) ad libitum + 1.8 kg de concentrado, y cuatro vacas restantes recibieron una Dieta de Baja Actividad Ruminal (BAR) basada en heno de la misma mezcla forrajera y concentrado. Los datos fueron analizados mediante regresión múltiple por pasos sucesivos. Los resultados muestran aumentos en la degradabilidad de la MS con el incremento en el nivel de urea en dietas con AAR y a 96 horas de incubación. El tamaño de partícula no afectó la respuesta animal. Se concluye que este subproducto de cosecha tratado con urea puede ser una importante fuente de fibra para rumiantes en los trópicos

Genomic in situ hybridization (GISH) reveals high chromosome pairing affinity between Lolium perenne and Festuca mairei

Genome ◽  
2000 ◽  
Vol 43 (2) ◽  
pp. 398-403 ◽  
Author(s):  
Mingshu Cao ◽  
David A Sleper ◽  
Fenggao Dong ◽  
Jiming Jiang
Keyword(s):  
In Situ Hybridization ◽  
Lolium Perenne ◽  
Chromosome Pairing ◽  
Cytogenetic Analysis ◽  
Direct Evidence ◽  
Genomic In Situ Hybridization ◽  
Genomic Constitution ◽  
Conventional Cytogenetic Analysis ◽  
Festuca Mairei

Intergeneric hybridizations have been made between species of Lolium and Festuca. It has been demonstrated, largely through conventional cytogenetic analysis, that the genomes of the two genera are related, however, much information is lacking on exactly how closely related the genomes are between the two species. We applied genomic in situ hybridization (GISH) techniques to the F1 hybrids of tetraploid Festuca mairei with a genomic constitution of M1M1M2M2 and diploid Lolium perenne with a genomic constitution of LL. It was shown in the triploid hybrids (LM1M2) that the chromosomes of M1 and M2 from F. mairei could pair with each other, and it was further discovered that L chromosomes of L. perenne paired with M1 and M2 chromosomes. Our results showed that meiocytes of Lolium-Festuca are amenable to GISH analysis, and provided direct evidence for the hypothesis that the chromosomes of Lolium and Festuca may be genetically equivalent and that reciprocal mixing of the genomes may be possible. Key words: Lolium, Festuca, in situ hybridization, meiosis.

Chromosome pairing in allotetraploid hybrids of Festuca pratensis × Lolium perenne revealed by genomic in situ hybridization (GISH)

2008 ◽  
Vol 16 (4) ◽  
pp. 575-585 ◽  
Author(s):  
Zbigniew Zwierzykowski ◽  
Elżbieta Zwierzykowska ◽  
Magdalena Taciak ◽  
Neil Jones ◽  
Arkadiusz Kosmala ◽  
...  
Keyword(s):  
In Situ Hybridization ◽  
Lolium Perenne ◽  
Chromosome Pairing ◽  
Genomic In Situ Hybridization ◽  
Festuca Pratensis

Dunai iszapos üledék nehézfém tartalmának akkumuláció vizsgálata növényekkel

2018 ◽  
Vol 3 (1) ◽  
pp. 163-170
Author(s):  
Éva Kovács-Bokor ◽  
Endre Kiss
Keyword(s):  
Lolium Perenne ◽  
Rumex Obtusifolius ◽  
Carex Riparia

Napjainkban a felszíni vízfolyások és azok árterei, holtágai ökológiai folyosóként működnek, emellett turisztikai szerepük sem elhanyagolható. Ahhoz, hogy ezeket a területeket fenntarthassuk a jövő nemzedékei számára, szükség van állapotuk folyamatos monitorozására, illetve javítására. Az árterek és holtágak környezeti jellemzőit elsősorban vizük és üledékük vizsgálatával tudjuk jól leírni. Terepi mintavételezéseink területe a Dunával közvetlen kapcsolatban lévő dunaújvárosi Szabadstrand üledékéből kotrással kialakított iszap meddő, amelyet 2009-ben hoztak létre. Az elmúlt évek alatt ezen az ártéren faültetés történt, de emellett jelentős gyomnövényzet is megtelepedett. Kutatásunk fő célja egyrészt az iszapmeddő nehézfém tartalmának monitorozása, másrészt pedig a rajta gyökerező növények nehézfém akkumulációjának vizsgálata volt. Az egykori folyóvízi üledéken megtelepedett növényfajok közül a lórom, vagy lósóska (Rumex obtusifolius L.), angol perje (Lolium perenne) és parti sás (Carex riparia) nehézfém tartalmának kimutatására került sor. A növényzeten belüli nehézfém akkumuláció meghatározásával ezen toxikus elemek növényi részek közötti megoszlását tártuk fel.

scholarly journals Degradabilidad ruminal del rastrojo de arroz tratado con urea en rumiantes

2018 ◽  
Vol 11 (2) ◽  
pp. 9-15
Author(s):  
JORGE EDUARDO GRIJALVA OLMEDO ◽  
María Belén Torres Ayala ◽  
Jaime Marcelo Hernández Silva
Keyword(s):  
Medicago Sativa ◽  
Lolium Perenne ◽  
Lolium Perenne L ◽  
Pennisetum Clandestinum ◽  
Medicago Sativa L ◽  
Ad Libitum

El rastrojo de arroz constituido por tallos y hojas, puede ser un importante subproducto de cosecha del grano de arroz para ser utilizado en la dieta de rumiantes, en razón de su abundante disponibilidad. El aumento de las regulaciones y restricciones sobre la quema de rastrojos, ha estimulado el interés por usar para otros propósitos, incluyendo la alimentación del ganado. La técnica de degradación in situ ha sido ampliamente adoptada para evaluar la tasa de degradación de alimentos en el rumen. El objetivo del trabajo fue evaluar mediante la técnica de degradación ruminal in situ, la degradabilidad de la materia seca (MS) del rastrojo de arroz tratado con seis niveles de urea: 0, 5, 10, 20, 30 y 40 g kg MS-1. Los sustratos secos fueron fragmentados en dos tamaños de partícula: una parte picada a 2 cm y otra parte molida a 2 mm, ambos tipos de sustratos fueron incubados en horno de aire forzado a 40 °C durante 10 días. Se utilizaron ocho vacas provistas de cánula ruminal para los ensayos de digestibilidad in situ, a 48 y 96 horas de incubación en rumen. Cuatro vacas recibieron una Dieta de Alta Actividad Ruminal (AAR) ajustada a consumo de 5 kg MS día-1 de heno de alfalfa (Medicago sativa L.) + heno de una mezcla forrajera (Pennisetum clandestinum Hochst. ex Chiov, Lolium perenne L. y Dactilys glomerata L.) ad libitum + 1.8 kg de concentrado, y cuatro vacas restantes recibieron una Dieta de Baja Actividad Ruminal (BAR) basada en heno de la misma mezcla forrajera y concentrado. Los datos fueron analizados mediante regresión múltiple por pasos sucesivos. Los resultados muestran aumentos en la degradabilidad de la MS con el incremento en el nivel de urea en dietas con AAR y a 96 horas de incubación. El tamaño de partícula no afectó la respuesta animal. Se concluye que este subproducto de cosecha tratado con urea puede ser una importante fuente de fibra para rumiantes en los trópicos

Rendez vous with Saturn's rings

1984 ◽  
Vol 75 ◽  
pp. 743-759 ◽  
Author(s):  
Kerry T. Nock
Keyword(s):  
Solar Energy ◽  
Electric Propulsion ◽  
Power Source ◽  
Propulsion System ◽  
Low Thrust ◽  
Ring Plane ◽  
The Earth ◽  
Total Impulse ◽  
Saturn's Rings

ABSTRACTA mission to rendezvous with the rings of Saturn is studied with regard to science rationale and instrumentation and engineering feasibility and design. Future detailedin situexploration of the rings of Saturn will require spacecraft systems with enormous propulsive capability. NASA is currently studying the critical technologies for just such a system, called Nuclear Electric Propulsion (NEP). Electric propulsion is the only technology which can effectively provide the required total impulse for this demanding mission. Furthermore, the power source must be nuclear because the solar energy reaching Saturn is only 1% of that at the Earth. An important aspect of this mission is the ability of the low thrust propulsion system to continuously boost the spacecraft above the ring plane as it spirals in toward Saturn, thus enabling scientific measurements of ring particles from only a few kilometers.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document