scholarly journals Incidence and risk factors of isolated systolic and diastolic hypertension: a 10 year follow-up of the Tehran Lipids and Glucose Study

2015 ◽  
Vol 25 (3) ◽  
pp. 177-183 ◽  
Author(s):  
Samaneh Asgari ◽  
Davood Khalili ◽  
Yadollah Mehrabi ◽  
Sara Kazempour-Ardebili ◽  
Fereidoun Azizi ◽  
...  
2012 ◽  
Vol 82 (1) ◽  
pp. 41-52 ◽  
Author(s):  
P. Earnest ◽  
S. Kupper ◽  
M. Thompson ◽  
Guo ◽  
S. Church

Homocysteine (HCY), C-reactive protein (hsCRP), and triglycerides (TG) are risk factors for cardiovascular disease (CVD). While multivitamins (MVit) may reduce HCY and hsCRP, omega-3 fatty acids (N3) reduce TG; yet, they are seldom studied simultaneously. We randomly assigned 100 participants with baseline HCY (> 8.0 umol/L) to the daily ingestion of: (1) placebo, (2) MVit (VitC: 200 mg; VitE: 400 IU; VitB6: 25 mg; Folic Acid: 400 ug; VitB12: 400 ug) + placebo, (3) N3 (2 g N3, 760 mg EPA, 440 mg DHA)+placebo, or (4) MVit + N3 for 12 weeks. At follow-up, we observed significant reductions in HCY (umol/L) for the MVit (- 1.43, 95 %CI, - 2.39, - 0.47) and MVit + N3 groups (- 1.01, 95 %CI, - 1.98, - 0.04) groups, both being significant (p < 0.05) vs. placebo (- 0.57, 95 %CI, - 1.49, 0.35) and N3 (1.11, 95 % CI, 0.07, 2.17). hsCRP (nmol/L) was significantly reduced in the MVit (- 6.00, 95 %CI, - 1.04, - 0.15) and MVit + N3 (- 0.98, 95 %CI, - 1.51, - 0.46) groups, but not vs. placebo (- 0.15, 95 %CI, - 0.74, 0.43) or N3 (- 0.53, 95 %CI, - 1.18, 0.12). Lastly, we observed significant reductions in TG for the N3 (- 0.41, 95 %CI, - 0.69, - 0.13) and MVit + N3 (- 0.71, 95 %CI, - 0.93, - 0.46) groups, both significant vs. placebo (- 0.10, 95 %CI, - 0.36, 0.17) and MVit groups (0.15, 95 %CI, - 12, 0.42). The co-ingestion of MVit + N3 provides synergistic affects on HCY, hsCRP, and plasma TG.


Crisis ◽  
2016 ◽  
Vol 37 (2) ◽  
pp. 130-139 ◽  
Author(s):  
Danica W. Y. Liu ◽  
A. Kate Fairweather-Schmidt ◽  
Richard Burns ◽  
Rachel M. Roberts ◽  
Kaarin J. Anstey

Abstract. Background: Little is known about the role of resilience in the likelihood of suicidal ideation (SI) over time. Aims: We examined the association between resilience and SI in a young-adult cohort over 4 years. Our objectives were to determine whether resilience was associated with SI at follow-up or, conversely, whether SI was associated with lowered resilience at follow-up. Method: Participants were selected from the Personality and Total Health (PATH) Through Life Project from Canberra and Queanbeyan, Australia, aged 28–32 years at the first time point and 32–36 at the second. Multinomial, linear, and binary regression analyses explored the association between resilience and SI over two time points. Models were adjusted for suicidality risk factors. Results: While unadjusted analyses identified associations between resilience and SI, these effects were fully explained by the inclusion of other suicidality risk factors. Conclusion: Despite strong cross-sectional associations, resilience and SI appear to be unrelated in a longitudinal context, once risk/resilience factors are controlled for. As independent indicators of psychological well-being, suicidality and resilience are essential if current status is to be captured. However, the addition of other factors (e.g., support, mastery) makes this association tenuous. Consequently, resilience per se may not be protective of SI.


2013 ◽  
Author(s):  
Marta Nobrega ◽  
Victor Colares ◽  
Roque Aras ◽  
Priscilla Campelo ◽  
Marcos Nunes

2008 ◽  
Vol 149 (11) ◽  
pp. 493-503 ◽  
Author(s):  
Andor Sebestyén ◽  
Imre Boncz ◽  
Ferenc Tóth ◽  
Márta Péntek ◽  
József Nyárády ◽  
...  

A csípőtáji törésekhez idős korban magas halálozás társul. A szakirodalomban kevés a nagy beteganyagot feldolgozó, országos kiterjedésű ellátórendszer adatain alapuló feldolgozás. Célkitűzés: A tanulmány célja a 60 év feletti akut, monotraumás combnyaktöröttek primer ellátását követő halálozások vizsgálata havonta és évente ötéves utánkövetéssel, valamint a különböző rizikófaktoraik halálozásra gyakorolt hatásainak értékelése az egyes időperiódusokban. Módszer: Az adatok az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából származnak. Az értékelés bázisát a fekvőbeteg-ellátást végző intézményekből combnyaktörés primer műtéti ellátását követően 2000. évben emittált betegek képezik. Bemutatjuk az átlagos évenkénti, havonkénti és heti halálozási arányokat, valamint rizikótényezők szerinti alakulásukat havonként és évenként. A rizikótényezők és a halálozás kapcsolatának értékelése logisztikus és Cox-regressziós analízissel történik. Eredmények: A tanulmányban 3783 fő került elemzésre. Átlagéletkoruk 77,97 (SD 8,52) év. A halálozás az első héten 1,71%, 30 napon belül 8,99%, az első évben 30,74%, öt év alatt 61,88% volt. A halálozás havi szinten az első 5 hónapig mutat csökkenést, éves szinten az első év után stagnál. A rizikófaktorok közül a férfinem és a magasabb életkor öt évig, a kísérőbetegségek hatásai a negyedik évig, a laterális combnyaktöréstípus és a 12 órán túli ellátás két évig, a korai lokális szövődmények egy évig, a hétvégi ellátások az első hónapban eredményeznek magasabb halálozási kockázatot. Az országos és egyetemi ellátásokat követően az első évben alacsonyabb a halálozási kockázat. Következtetések: A csípőtáji törések managementjében a halálozások csökkentése érdekében hangsúlyozzuk a 12 órán belüli ellátás, a törési típusnak megfelelő módszerválasztás, a hét minden napján történő azonos ellátási feltételek biztosítása, az ellátások centrumokba történő szervezése, a beteg általános állapotának és kísérőbetegségeinek megfelelő akut ellátás és az utókezelések fontosságát.


Diabetes ◽  
2019 ◽  
Vol 68 (Supplement 1) ◽  
pp. 322-OR
Author(s):  
BARBARA BRAFFETT ◽  
ROSE GUBITOSI-KLUG ◽  
JAMES W. ALBERS ◽  
EVA L. FELDMAN ◽  
CATHERINE MARTIN ◽  
...  

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document