The effects of 30 Hz, 50 Hz AND 100 Hz continuous theta burst stimulation via transcranial magnetic stimulation on the electrophysiological parameters in healthy individuals

Transcranial magnetic stimulation is a non-invasive procedure that uses robust magnetic fields to create an electrical current in the cerebral cortex. Dual stimulation consists of administering subthre­shold conditioning stimulation (CS), then suprathreshold test stimulation (TS). When the interstimulus interval (ISI) is 1-6 msec, the motor evoked potential (MEP) decreases in amplitude; this decrease is termed “short interval intracortical inhibition” (SICI); when the ISI is 7-30 msec, an increase in MEP amplitude occurs, termed “short interval intracortical facilitation” (SICF). Continuous theta burst stimulation (cTBS), often applied at a frequency of 50 Hz, has been shown to decrease cortical excitability. The primary objective is to determine which duration of cTBS achieves better inhibition or excitation. The secondary objective is to compare 50 Hz cTBS to 30 Hz and 100 Hz cTBS. The resting motor threshold (rMT), MEP, SICI, and SICF were studied in 30 healthy volunteers. CS and TS were administered at 80%-120% and 70%-140% of rMT at 2 and 3-millisecond (msec) intervals for SICI, and 10- and 12-msec intervals for SICF. Ten individuals in each group received 30, 50, or 100 Hz, followed by administration of rMT, MT-MEP, SICI, SICF immediately and at 30 minutes. Greater inhibition was achieved with 3 msec than 2 msec in SICI, whereas better facilitation occurred at 12 msec than 10 msec in SICF. At 30 Hz, cTBS augmented inhibition and suppressed facilitation, while 50 Hz yielded less inhibition and greater inter-individual variability. At 100 Hz, cTBS provided slight facilitation in MEP amplitudes with less interindividual variability. SICI and SICF did not differ significantly between 50 Hz and 100 Hz cTBS. Our results suggest that performing SICI and SICF for 3 and 12 msec, respectively, and CS and TS at 80%-120% of rMT, demonstrate safer inhibition and facilitation. Recently, TBS has been used in the treatment of various neurological diseases, and we recommend preferentially 30 Hz over 50 Hz cTBS for better inhibition with greater safety and less inter-individual variability.

Electrophysiological investigation for autonomic dysfunction in patients with myasthenia gravis : A prospective study

Myasthenia gravis (MG) is an autoimmune disorder of neuromuscular transmission. Autonomic dysfunction is not a commonly known association with MG. We conducted this study to evaluate autonomic functions in MG & subgroups and to investigate the effects of acetylcholinesterase inhibitors. This study comprised 30 autoimmune MG patients and 30 healthy volunteers. Autonomic tests including sympathetic skin response (SSR) and R-R interval variation analysis (RRIV) was carried out. The tests were performed two times for patients who were under acetylcholinesterase inhibitors during the current assessment. The RRIV rise during hyperventilation was better (p=0.006) and Valsalva ratio (p=0.039) was lower in control group. The SSR amplitudes were lower thereafter drug intake (p=0.030). As much as time went by after drug administration prolonged SSR latencies were obtained (p=0.043).Valsalva ratio was lower in the AchR antibody negative group (p=0.033). The findings showed that both ocular/generalized MG patients have a subclinical parasympathetic abnormality prominent in the AchR antibody negative group and pyridostigmine has a peripheral sympathetic cholinergic noncumulative effect.

A Collins–Read Felnőtt Kötődési Skála pszichometriai jellemzőinek vizsgálata

A Collins–Read-féle Felnőtt Kötődési Skála (Adult Attachment Scale, AAS) megbízhatóságának és pszichometriai jellemzőinek vizsgálatát tűztük ki vizsgálatunk céljául. Az AAS-t nemzetközileg széleskörűen használják a felnőtt kötődés jellemzőinek vizsgálatára, azonban érvényességét magyar populáción még nem vizsgálták. Az önkitöltős kérdőív folytonos változóként vizsgálja a kötődési jellemzőket: az eredeti hármas (közelség, függőség, szorongás) és az alternatív kettes (szorongás és elkerülés) felosztás szerint. A pszichometriai mérést 508 fős populáción végeztük, melyben depressziós anamnézisű személyek (n = 264, medián életkor = 25,7 év) és azok nem depressziós testvérei (n = 244, medián életkor = 24,0 év) szerepeltek. A kérdőív belső megbízhatósága a közelség, szorongás és az elkerülés dimenziók esetében elfogadható tartományba esett (Cronbach-α > 0,7), a függőségskála kevéssé bizonyult konzisztensnek (Cronbach-α = 0,62). A kitöltést 14 hónap után ismételve, a teszt-reteszt reliabilitás a teszt minden skáláján megfelelő volt (0,73 és 0,78 között változott). A depressziós és nem depressziós csoport a kérdőív közelség és szorongás dimenzióiban szignifikánsan különbözött egymástól (p < 0,01). Feltáró és megerősítő faktoranalízissel vizsgálva a skála közelség és szorongás dimenziói különültek el egymástól, a függőségskála itemei szórtan helyezkedtek el, a háromfaktoros elgondolás nem nyert megerősítést. Az AAS közelség- és szorongásskálája alkalmazható a kötődési jellemzők vizsgálatára, azonban a kérdőív háromdimenziós struktúrája nem megerősíthető. Eredményeink rámutatnak arra is, hogy a kötődési jellemzők felnőttkorban összefüggést mutatnak a depressziós epizódokkal.

Restless leg syndrome in adult patients with β-thalassemia major

To investigate the quality of sleep and the presence of Restless Legs Syndrome (RLS) in the Turkish population with β-thalassemia major (TM). The second aim was to assess the risk factors of RLS in TM adults. The study sample comprised of 121 patients at least 18 years old with TM. The patients’ socio-demographic information, body mass indexes (BMI), current medications, laboratory data were recorded. The patients were asked if they had a history of chronic kidney disease, diabetes mellitus (DM), and polyneuropathy. Restless legs syndrome was diagnosed according to the International Restless Legs Syndrome Study Group criteria. The sleep quality of the patients was assessed using the Pittsburgh Sleep Quality Index (PSQI) scale. The Epworth Sleepiness Scale (ESS) was used to assess excessive daytime sleepiness in the patients. The median age of the patients was 25 years (range 18-52). The mean BMI was 21.49±2.5 (R 14-26.5) for all patients. The prevalence of RLS was 5% in TM adult patients. The TM patients with RLS had no major complications of TM. The median PSQI global score of all patients was 3. Twenty-two (18.1%) patients had poor sleep quality. The reason for poor sleep quality was RLS symptoms in four patients (18%). There was no significant association between PSQI total score and blood parameters of the patients. Twelve (9.9%) patients had ESS scores greater than 10, which indicates excessive daytime sleepiness. The prevalence of RLS in TM patients was similar to that of the general Turkish adult population. These results indicate that RLS may occur in patients with TM, although they had a high level of serum ferritin.

Management of bone metabolism in epilepsy

Many systemic problems arise due to the side effects of antiepileptic drugs (AEDs) used in epilepsy patients. Among these adverse effects are low bone mineral density and increased fracture risk due to long-term AED use. Although various studies have supported this association with increased risk in recent years, the length of this process has not been precisely defined and there is no clear consensus on bone density scanning, intervals of screening, and the subject of calcium and vitamin D supplementation. In this study, in accordance with the most current recommendations, our applications and data, including the detection of possible bone mineralization disorders, treatment methods, and recommendations to prevent bone mineralization disorders, were evaluated in epilepsy patients who were followed up at our outpatient clinic. It was aimed to draw attention to the significance of management of bone metabolism carried out with appropriate protocols. Epilepsy patients were followed up at the Antalya Training and Research Hospital Department of Neurology, Epilepsy Outpatient Clinic who were at high risk for osteoporosis (use of valproic acid [VPA] and enzyme-inducing drugs, using any AED for over 5 years, and postmenopausal women) and were evaluated using a screening protocol. According to this protocol, a total of 190 patients suspected of osteoporosis risk were retrospectively evaluated. Four patients were excluded from the study due to secondary osteoporosis. Of the 186 patients who were included in the study, 97 (52.2%) were women and 89 (47.8%) were men. Prevalence of low bone mineral density (BMD) was 42%, in which osteoporosis was detected in 11.8% and osteopenia in 30.6% of the patients. Osteoporosis rate was higher at the young age group (18-45) and this difference was statistically significant (p=0.018). There was no significant difference between male and female sexes according to osteoporosis and osteopenia rates. Patients receiving polytherapy had higher osteoporosis rate and lower BMD compared to patients receiving monotherapy. Comparison of separate drug groups according to osteoporosis rate revealed that osteoporosis rate was highest in patient groups using VPA+ carbamazepine (CBZ) (29.4%) and VPA polytherapy (19.4%). Total of osteopenia and osteoporosis, or low BMD, was highest in VPA polytherapy (VPA+ non-enzyme-inducing AED [NEID]) and CBZ polytherapy (CBZ+NEID) groups, with rates of 58.3% and 55.1%, respectively. In addition, there was no significant difference between drug groups according to bone metabolism markers, vitamin D levels, and osteopenia-osteoporosis rates. Assuming bone health will be affected at an early age in epilepsy patients, providing lifestyle and diet recommendations, avoiding polytherapy including VPA and CBZ when possible, and evaluating bone metabolism at regular intervals are actions that should be applied in routine practice.

Acute transverse myelitis after inactivated COVID-19 vaccine

Vaccines against the severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2) have been rapidly developed to prevent coronavirus disease 2019 (COVID-19) pandemic. There is increasing safety concerns regarding COVID-19 vaccines. We report a 78-year old woman who was presented with tetraparesis, paresthesias of bilateral upper extremities, and urinary retention of one-day duration. Three weeks before these symptoms, she was vaccinated with CoronaVAC vaccine (Sinovac Life Sciences, China). Spine magnetic resonance imaging showed longitudinally extensive transverse myelitis (TM) from the C1 to the T3 spinal cord segment. An extensive diagnostic workup was performed to exclude other possible causes of TM. We suggest that longitudinally extensive TM may be associated with COVID-19 vaccination in this case. To the best of our knowledge, this is the first report of longitudinally extensive TM developing after CoronaVac vaccination. Clinicians should be aware of neurological symptoms after vaccination of COVID-19.

Single-hole, ruptured parenchymal arteriovenous fistula of the mesencephalon : Not known vascular malformation of the brain or a posthemorrhagic entity?

The subtypes of brain arteriovenous malformations, with direct, single-hole fistulas without co-existing nidus are not described as existing entities inside the brain parenchyma but on the pial surface. True parenchymal arteriovenous malformations present with nidal structure, even if they are small, whereas surface lesions may present a direct fistulous configuration. In this case of midbrain haemorrhage a direct arteriovenous fistula was detected at the level of the red nucleus between a paramedian midbrain perforator artery and a paramedian parenchymal vein, with pseudo-aneurysm formation at the fistulous connection, without signs of adjacent nidus structure. The hypothesis whether a pre-existing arteriovenous fistula ruptured or a spontaneous haemorrhage has caused the fistulous connection is discussed.

Terápiás megközelítés és új evidenciák a neuromyelitis optica spektrum kezelésében

A neuromyelitis optica spektrum betegség (NMOSD) az esetek körülbelül 80%-ában AQP4-ellenanyaggal társul. A szeronegatív betegek körülbelül negyedében a központi idegrendszeri myelin oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellen mutatható ki ellenanyag, és ez a kórkép a MOG-ellen­anyag-asszociált betegség (MOGAD) elnevezést kapta. Jelen közlemény áttekinti az off-label azathioprin és myco­phenolat mofetil, valamint az evidenciákon alapuló B- és plazmasejt-depletio, az IL-6-jelátvitel és a komplement útvonal antagonizálás klinikai aspektusait NMOSD-ben. Az összefoglaló tárgyalja az NMOSD-terápia terhességi vonatkozásait, és a MOGAD – NMOSD-től eltérő – kezelési megközelítését. Az NMOSD kezelése kapcsán az utóbbi két évben több, III. fázisú klinikai tanulmányon alapuló I. osztályú evidencia jelent meg. A monoklonális ellenanyagokkal végzett vizsgálatok a rituximab (anti-CD20), az inebilizumab (anti-CD19), a tocilizumab (anti-IL6R), a satralizumab (anti-IL6R) és az eculizumab (anti-C5) hatékonyságát és biztonságosságát jelzik egyéb immunterápiákkal kombinálva vagy monoterápiában. A MOGAD kezelését bonyolítja, hogy az esetek körülbelül fele monofázisos, és a MOG ellenanyag a betegség lefolyása során spontán vagy kezelés hatására eltűnhet. A tartós immunszuppresszió igényét MOGAD-ban a relapsusterápiát követő, leépített orális szteroidkezelés után célszerű eldönteni. NMOSD-ben a fenntartó terápia folytatása javasolt terhesség és szoptatás alatt is, és ezt az optimális kezelés kiválasztásánál fertilis nőbetegeknél figyelembe kell venni. Az új evidenciák terápiarezisztens NMOSD-ben is több lehetőséget kínálnak, és a MOGAD kezelési stratégiája is körvonalazódik.

Comparison of direct costs of percutaneous full-endoscopic interlaminar lumbar discectomy and microdiscectomy: Results from Turkey

Microdiscectomy (MD) is a stan­dard technique for the surgical treatment of lumbar disc herniation (LDH). Uniportal percutaneous full-endoscopic in­terlaminar lumbar discectomy (PELD) is another surgical op­tion that has become popular owing to reports of shorter hos­pitalization and earlier functional recovery. There are very few articles analyzing the total costs of these two techniques. The purpose of this study was to compare total hospital costs among microdiscectomy (MD) and uniportal percutaneous full-endoscopic interlaminar lumbar discectomy (PELD). Forty patients aged between 22-70 years who underwent PELD or MD with different anesthesia techniques were divided into four groups: (i) PELD-local anesthesia (PELD-Local) (n=10), (ii) PELD-general anesthesia (PELD-General) (n=10), (iii) MD-spinal anesthesia (MD-Spinal) (n=10), (iv) MD-general anesthesia (MD-General) (n=10). Health care costs were defined as the sum of direct costs. Data were then analyzed based on anesthetic modality to produce a direct cost evaluation. Direct costs were compared statistically between MD and PELD groups. The sum of total costs was $1,249.50 in the PELD-Local group, $1,741.50 in the PELD-General group, $2,015.60 in the MD-Spinal group, and $2,348.70 in the MD-General group. The sum of total costs was higher in the MD-Spinal and MD-General groups than in the PELD-Local and PELD-General groups. The costs of surgical operation, surgical equipment, anesthesia (anesthetist’s costs), hospital stay, anesthetic drugs and materials, laboratory wor­kup, nur­sing care, and two main groups (PELD-MD) me­dication diffe­red significantly among the two main groups (PELD-MD) (p<0.01). This study demonstrated that PELD is less costly than MD.

A betegek által riportált kimeneti mutatók jelentősége Pompe-kórban

A modern, betegcentrikus egészségügyi ellátásban a beteg aktivitása, elvárásai, félelmei nagyobb szerepet kapnak a diagnózis gyors felállításának, objektíven mérhető terápiás válasz feltárásának alárendelt, orvoscentrikus információszerzéssel szemben. A krónikus betegségekben elengedhetetlen a betegek gyógyulási folyamatba történő bevonása. A Pompe-betegség egy ritka, örökletes, a lizoszomális tárolási rendellenességek közé tartozó kórkép, amelyben az α-glükozidáz enzimet kódoló gén funkcióvesztő mutációi következtében végtagöv- és axiális típusú izomgyengeség, légzési elégtelenség alakul ki. A betegség felismerésének jelentőségét kiemeli, hogy 15 éve elérhető a hiányzó enzimet a szervezetbe juttató, betegségmoduláló enzimterápia (ERT). Jelen vizsgálatunkban a Pompe-kórban szen­vedő betegek számára készítettünk beteg által riportált kimeneti mutatókat felmérő (PROM) kérdőívcsomagot, amelyben az általános életminőségi skálákat (EuroQoL, EQ-5D, SF-36), a mindennapi tevékenységekhez kapcsolt funkcionális képességeket, a mozgásteljesítményt és a vitalitást felmérő (R-PAct-Scale, Rotterdam és Bartel moz­gás­korlátozottsági skála, Fatigue Severity Score) modulo­kat kombináltuk. Az adatokat három éven át gyűjtöttük. A PROMs kérdőívek (patient reported outcome measures) jól kiegészítik az orvos által rögzített állapotfelmérést, és bizonyos aspektusokról (például a betegek objektív izomgyengeséget meghaladó mértékű fáradékonysága, stagnáló fizikai képességek és aktivitás mellett is romló társadalmi aktivitás, bizonyos doménekben igen jelentős individuális különbségek) csak a PROM-ok nyújtottak információt. A betegségteher pszichés hatásai is tükröződnek a PROM-okban. Az új, innovatív kezelések hatásosságának követésében az orvos által megfigyelt végpontok mellett szükséges a betegek nézőpontjainak figyelembevétele is. A terápiás fejlesztések aktív szereplőivé váló betegek közreműködésével olyan információk nyerhetők, amelyek a reguláris orvosi vizitek alkalmával nem kerülnek felszínre, jóllehet alapvető fontosságúak a klinikai kutatások kérdéseinek és prioritásainak meghatározásában. Minden forgalomban levő orphan gyógyszer vonatkozásában kívánatosnak tartjuk a betegek bevonását az általános és az adott kórképre jellemző állapotleírók többdimenziós gyűjtésébe, azok időbeli változásának követését pedig javasoljuk felhasználni a kezelés hatásosságának monitorozása érdekében.