scholarly journals Weed Diversity Affects Soybean and Maize Yield in a Long Term Experiment in Michigan, USA

2017 ◽  
Vol 8 ◽  
Author(s):  
Rosana Ferrero ◽  
Mauricio Lima ◽  
Adam S. Davis ◽  
Jose L. Gonzalez-Andujar
Keyword(s):  
Maize Yield ◽  
Term Experiment ◽  
Weed Diversity ◽  
Long Term Experiment

scholarly journals Effects of Reduced and Conventional Tillage on Weed Communities: Results of a Long-Term Experiment in Southwestern Spain

2019 ◽  
Vol 37 ◽  
Author(s):  
G. PARDO ◽  
A. CIRUJEDA ◽  
F. PEREA ◽  
A.M.C. VERDÚ ◽  
M.T. MAS ◽  
...  
Keyword(s):  
Diversity Index ◽  
Conventional Tillage ◽  
Seed Density ◽  
Weed Seed ◽  
Term Experiment ◽  
Weed Communities ◽  
Weed Diversity ◽  
Long Term Experiment ◽  
Seed Distribution

ABSTRACT: An important drawback in adopting minimum tillage (MT) and no-tillage (NT) techniques is the frequently observed weed shift promoting adapted species and achieving poorer weed control. These changes can be detected best with long-term experiments, and results might differ depending on soil characteristics and the local flora. The objectives of this work were to evaluate the effect of reduced tillage on weed seed distribution in the soil profile and to identify possible consequences on weed diversity on a long-term experiment maintained during 24 years in Seville (Spain) with three tillage systems: NT, MT and conventional tillage (CT) including moldboard plow on a vertisol. For this purpose, soil seedbanks at 0-8 cm and 8-16 cm depths were enumerated in autumn 2005 and in-field emerged plants in autumn 2005 and winter 2006. Shannon diversity index (H) and evenness (J’) were calculated for seedbank and aboveground weed communities. Total weed seed density was highest for NT and lowest for CT. Some big-seeded species, such as Chrozophora tinctorea L., showed highest seed density in CT. NT increased the relative density of Amaranthus blitoides S. Watson seeds in the seedbank and the abundance of emerged plants of Malva parviflora L., Anagallis arvensis L. and Picris echioides L. Overall, MT led to a less diverse seedbank in the 0-8 cm depth of soil than CT. The frequent drought-induced deep fractures in the expandable clay soil caused natural tillage, which probably resulted in fewer differences in weed seed and seedling densities among tillage treatments compared to what might be expected in other soil types.

scholarly journals Effects of soil cultivation and environmental changes on maize yield

2014 ◽  
pp. 97-100
Author(s):  
Gergő Sedlák ◽  
Adrienn Széles
Keyword(s):  
Environmental Changes ◽  
Maize Yield ◽  
Experimental Site ◽  
Soil Cultivation ◽  
Term Experiment ◽  
Significant Difference ◽  
Yield Result ◽  
Long Term Experiment ◽  
The University

We evaluated the relationships among soil cultivation and other agrotechnical factors (fertilization, number of plants and hybrid) within the framework of a multifactorial long-term experiment set at the Látókép Experimental Site of the Centre for Agricultural Sciences of the University of Debrecen in mid-heavy chalcareous chernozem soil based on a long-term experiment conducted for a 5-year period (2002–2006). Based on the evaluation of soil cultivation by the average of treatments, it may be assessed that spring ploughing (8.204 t ha-1) provides more favourable conditions to the stand compared to spring shallow cultivation; however, this did not result in a significant difference. Spring ploughing considerably increased the yield of hybrid FAO 300 in dry years, whereas it considerably increased the yield of hybrid FAO 400 in favourable crop years. A stand of 70 thousand stems/ha provided the higher yield result in both soil cultivation types. It was sufficient to use a fertilizer dose of 120 kg N ha-1 for economical production.

scholarly journals Effect of agrotechnical factors on soil chemical traits and maize yield on Chernozem in the long-term experiment

2021 ◽  
Author(s):  
Peter Pepo
Keyword(s):  
Crop Rotation ◽  
Maize Yield ◽  
Initial Value ◽  
Ph Values ◽  
Term Experiment ◽  
Nutrient Utilisation ◽  
Long Term Experiment ◽  
Chemical Traits ◽  
Hydrolytic Acidity

The effect of agrotechnical elements (crop rotation, fertilisation, irrigation) on maize yield and various chemical characteristics of the soil (pHH2O, pHKCl, hydrolytic acidity (y1)) were examined in a long-term experiment (established in 1983) on calcareous Chernozem in the Hajdúság region of Hungary. The yield obtained in 2019 showed the favourable water supply of the crop year and outstanding nutrient utilisation of maize. In the control (non-fertilised) treatments, maize yield was 8 t/ha in monoculture, 11 t/ha in biculture and 12 t/ha in triculture, while the highest yield obtained with the optimum fertiliser treatment increased to 13, 13.5 and 14 t/ha, respectively. In the long-term experiment established 35 years ago, the pH values of the soil greatly decreased in comparison to the initial value. The following ranges were observed in monoculture: 5.57–6.49 (pHH2O), 4.69–5.34 (pHKCl), in biculture: 5.22–6.62 (pHH2O) and 4.36–5.68 (pHKCl), and in triculture: 5.46–6.29 (pHH2O), and 4.56–5.24 (pHKCl). Hydrolytic acidity values (mono y1 = 7.75–14.75, bi y1 = 11.50–23.00, tri y1 = 10.13–18.38) showed strong soil acidity. In the long-term experiment, a moderate (0.512xx, LSD0.01=xx) correlation between fertilisation and yield and a moderate (0.397xx) correlation between crop rotation and yield could be established on Chernozem. A moderately negative (pHH2O = –0.594xx, pHKCl = –0.543xx) correlation was found between the yield and pH values, while a moderately positive (y1 = 0.409xx) correlation was found between the hydrolytic acidity and yield.

Evaluation of mineral fertilizer effects in a long-term experiment on a planted sward

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár
Keyword(s):  
Festuca Arundinacea ◽  
Dactylis Glomerata ◽  
Mineral Fertilizer ◽  
Phleum Pratense ◽  
Agropyron Cristatum ◽  
Festuca Rubra ◽  
Festuca Pratensis ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Effect of NPK fertilization on the yield of winter wheat and maize and on the nutrient content of the soil in a long-term experiment network in Hungary

2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi
Keyword(s):  
Winter Wheat ◽  
Nutrient Content ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment ◽  
Npk Fertilization

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.

The post-effect of lucerne on nitrate-N accumulation in a maize-wheat double cropping long-term experiment

2000 ◽  
Vol 28 (1-2) ◽  
pp. 147-152
Author(s):  
T. Szalai ◽  
F. H. Nyárai ◽  
S. Holló ◽  
M. Birkás
Keyword(s):  
N Accumulation ◽  
Double Cropping ◽  
Nitrate N ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment

scholarly journals The Rate of Mutation and the Homozygous and Heterozygous Mutational Effects for Competitive Viability: A Long-Term Experiment With Drosophila melanogaster

Genetics ◽  
2001 ◽  
Vol 158 (2) ◽  
pp. 681-693 ◽  
Author(s):  
David Chavarrías ◽  
Carlos López-Fanjul ◽  
Aurora García-Dorado
Keyword(s):  
Drosophila Melanogaster ◽  
Minimum Distance ◽  
Deleterious Mutations ◽  
Regression Estimate ◽  
Term Experiment ◽  
Degree Of Dominance ◽  
Long Term Experiment ◽  
Rate Of Decline ◽  
Good Agreement

Abstract The effect of 250 generations of mutation accumulation (MA) on the second chromosome competitive viability of Drosophila melanogaster was analyzed both in homozygous and heterozygous conditions. We used full-sib MA lines, where selection hampers the accumulation of severely deleterious mutations but is ineffective against mildly deleterious ones. A large control population was simultaneously evaluated. Competitive viability scores, unaffected by the expression of mutations in heterozygosis, were obtained relative to a Cy/L2 genotype. The rate of decline in mean ΔM ≈ 0.1% was small. However, that of increase in variance ΔV ≈ 0.08 × 10-3 was similar to the values obtained in previous experiments when severely deleterious mutations were excluded. The corresponding estimates of the mutation rate λ ≥ 0.01 and the average effect of mutations E(s) ≤ 0.08 are in good agreement with Bateman-Mukai and minimum distance estimates for noncompetitive viability obtained from the same MA lines after 105 generations. Thus, competitive and noncompetitive viability show similar mutational properties. The regression estimate of the degree of dominance for mild-to-moderate deleterious mutations was ∼0.3, suggesting that the pertinent value for new unselected mutations should be somewhat smaller.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document