Arrodált gyomorgyűrűk kezelése – irodalmi áttekintés egy eset kapcsán

Összefoglaló. Bevezetés: 70 éves férfi beteg kóros kövérség (BMI: 50,1) miatt 2005-ben gyomorgyűrű beültetésben részesült. 2020 decemberében hasfali phlegmone hátterében igazolt port infekció miatt más intézetben subcutan incisió, lavage történt. CT-vizsgálattal, majd gasztroszkóppal a gyomorgyűrű arrosióját, intramurális elhelyezkedését igazoltuk. A műtét során laparoszkópos technikával a gyomor corpus nagygörbületén ejtett, kb. 2 cm nagyságú nyíláson keresztül távolítottuk el a gyűrűt. A beteg szövődménymentesen került emisszióra. Megbeszélés: Mintegy 20 évvel ezelőtt a laparoszkópos állítható gyomorgyűrű (LAGB) rendkívül népszerű volt. A LAGB azonban számtalan rövid és hosszú távú szövődménnyel jár, ezért egyre inkább kikerül a bariátriai sebészet tárházából. A gyűrű arrosiója ritka, súlyos szövődmény. Eltávolításának többféle módja lehet. A gyomorgyűrű eltávolítása általában a testsúly jelentős növekedésével jár. A betegeknél konverziós bariátriai műtétet, laparoszkópos gyomor sleeve reszekciót, vagy gyomor bypass műtétet lehet végezni. Summary. Introduction: Extreme obese (BMI: 50.1) 70 year old male patient after LAGB procedure in 2005, with abdominal wall and port infection underwent subcutaneous incision drainage of the area in December 2020. CT and Gastroscopy confirmed gastric penetration and intramural position of the Band. Using laparoscopic approach with incision of 2 cm of the stomach at the gastric greater curvature the band had been removed. Patient had been discharged without any complications. Discussion: LAGB was a very popular bariatric approach at the first decade of laparoscopic bariatric surgery. The increased incidence of short and long term complications reduced worldwide the number of LAGB procedures. Band penetration is a rare but dangerous complication. Laparoscopic removal is recommended. Usually, the intervention is followed by significant weight gain which can be treated with conversion of LAGB to Sleeve Gastrectomy or LGBP procedure.

Sebészi megoldások krónikus multivisceralis arteriás elzáródások esetében

Összefoglaló. Bevezetés: A zsigeri artériák akut elzáródása fulmináns klinikai képpel társul, és az esetek jelentős százalékában gyorsan halálhoz vezet. Ha ezen artériák obliteratív folyamata lassan alakul ki, a zsigeri artériák gazdag kollaterális kapacitása a klinikai tüneteket sokáig elfedi. Az esetek egy részében az anatómiailag közel fekvő renalis artériák obliteratív folyamata, illetve a társuló aortoiliacalis szűkületek és/vagy elzáródások rendkívül szerteágazó klinikai képet okozhatnak. Az átfedések más hasi betegségekkel félrevezetők lehetnek, emiatt késedelmes felismerésük súlyos következményekkel járhat. Előfordulásuk nem gyakori, ismeretük azonban nélkülözhetetlen mind a diagnosztika, mind a megoldás szempontjából. Dolgozatunkban e bonyolult kórkép eseteit tárgyaljuk, és ismertetjük a megoldások lehetőségeit. Summary. Introduction: Acute occlusions of the visceral arteries result in fulminant clinical consequences and without fast and appropriate treatment may lead to fatal outcome. If the obliterative disease has slow progression the huge capacity of the collateral circulation of the visceral arteries may remain free of symptoms at long run. By progression of the obliterative disease and extension to both, the renal arteries and the aortoiliac segment the clinical picture becomes more colourful. Symptoms mimicking other abdominal disorders may easily lead to misdiagnosis and/or unnecessary delay of adequate treatment – finally to organ or life threatening condition. In the present paper we deal with this infrequent, but severe disease in order to recognize it in time, to recommend proper diagnostic workup and propose adequate treatment.

Petersen-hernia, egy ritka sérvtípus megjelenése osztályunkon

Összefoglaló. 61 éves nőbeteg anamnéziséből 3 évvel korábbi, morbid obezitás miatti bariátriai műtét (Roux Y gastric bypass, műtét előtti BMI 42, aktuális BMI 22), hysterectomia, hypertonia említendő. Négy napja tartó diffúz hasi fájdalom, hányás, hányinger, székletkimaradás miatt került SBO érintésével sebészeti osztályunkra. Felvételkor mérsékelt hasi distenzió, diffúz felhasi 3-5/10 fájdalom volt, defensus nélkül, NG szonda jelentős tartalmat nem hozott. Ileusra jellemző auscultációt, rectalis vizsgálattal üres ampullát találtunk. Álló natív hasi felvételen jobb oldalon L II–III. csigolya mellett kissé gázos, nem tágabb vékonybélkacs került leírásra, benne 2-3 cm-es nívóval. Hasi UH-vizsgálaton folyadékkal telt, tág, 30–35 mm átmérőjű vékonybeleket írtak le. CT-vizsgálat során a duodenum, jejunum és néhány proximalis ileumkacs kóros distensióját igazolták, nívókkal, innen aboralisan összeesett vékonybeleket. Tekintettel a kliniko-radiológiai képre, urgens műtét során Hasson-technikával laparoszkópos inspekciót végeztünk, azonban a masszív ileus okozta térhiány miatt kp medián laparotómiára konvertáltunk. Az exploráció során a Petersen-hernián át a jobb hasfélbe herniálódott alimentáris, biliopancreatikus és közös vékonybélszakaszt észleltünk a terminális ileum közepéig. A bél életképesnek bizonyult. A Petersen-hernián át a kizáródott szakaszt a bal hasfél felé visszahelyeztük, majd a Petersen-herniát nem felszívódó fonallal a colon transversum és az alimentáris kacs mezentériuma közt tovafutó varrattal zártuk. A beteg az ötödik postoperatív napon gyógyultan távozott. Summary. 61 years old female with previous surgical history of Roux-en-Y gastric bypass (3 years ago) and earlier hysterectomy admitted to our surgical department with clinical and radiological signs of small intestinal obstruction. Urgent intervention had been performed with following findings: Petersen herniation of alimentary tract including the – biliopancreatic tract and the small bowel extending to the midpart of the terminal ileum. Viability of herniated intestinal tract had been confirmed, and reposition of herniated parts through the Petersen hernia had been done. Closure with non-absorbable running suture of the gap between the transverse colon and the mesenteriun of the alimentary limb had been performed. Patient was fit for discharge on the fifth postoperative day.

Az endoszkópia minőségi követelményei

Összefoglaló. A tápcsatorna endoszkópiája a gasztrointesztinális rendszer betegségeinek legfontosabb vizsgáló eljárása, a diagnosztikán túl egyre szélesedő körben terápiás beavatkozási lehetőséget is magában foglal. A jó minőségben végzett endoszkópia javítja az esetlegesen fennálló betegség kimenetelét és növeli a betegelégedettséget. A nemzetközi emésztőszervi endoszkópos társaságok elsőrendű fontosságúnak határozták meg az endoszkópia minőségének javítását célzó törekvéseket. Az endoszkópos tevékenységek minőségének ellenőrzésében és javításában a meghatározott indikátorok folyamatos követése fontos feladat, ezek révén biztosítható betegeink számára a legmagasabb szintű ellátás. A bizonyítékon alapuló minőségi indikátorok lehetővé teszik az egyes endoszkóposok és az endoszkópos vizsgálóhelyek összehasonlítását és az általuk nyújtott szolgáltatás értékelését. A fenntartónak betegbiztonsági és költséghatékonysági szempontból is fontos ismerni, hogy melyik szolgáltató tudja teljesíteni a minimálisan elvárt és fejlődési célként kitűzött teljesítménymutatókat, melyik ellátónál milyen tényezőket szükséges megváltoztatni, javítani. A szerzők az európai útmutatókat alapul véve a felső tápcsatorna endoszkópiája, az alsó tápcsatorna endoszkópia, a pancreatobiliaris endoszkópia, a vékonybél endoszkópia, a kapszula endoszkópia és az endoszkópos szolgáltatás területén határozták meg a klinikailag releváns teljesítménymutatók auditálható magyar rendszerét. Az egységesség, a jobb digitalizálhatóság és könnyebb auditálhatóság céljából a felső, az alsó, a pancreatobiliaris, a vékonybél és a kapszula endoszkópia vonatkozásában a magyar ajánlásban a minőségi alterületeket egységesen (1–8) számozták, minden szám ugyanazon szempontrendszert jelenti. Az endoszkópos szolgáltatás komplex minőségi mutatóinál szigorúan ragaszkodtak az európai irányelvhez, itt 9 különböző alterületbe foglalták össze a 30 minőségi mutatót. A szűrő kolonoszkópia kiemelt jelentősége miatt a jelen minőségi endoszkópos útmutatóba foglalták bele eltérő szerkezettel a szűrő kolonoszkópos program során alkalmazott minőségi mutatókat, illetve a bélelőkészítést érintő néhány alapvetést is. Summary. Nowadays, endoscopy is the cornerstone in the diagnosis and therapy of gastrointestinal diseases. Good quality endoscopy can improve outcome of the disease and patients experience. International endoscopy societies prioritized efforts improving quality of endoscopy. The highest level of patient care can be provided through continuous assessment and improvement of relevant quality indicators. The comparison of these evidence based performance measures between endoscopists and endoscopy providers allow the objective evaluation of the service. Furthermore, from the point of view of patient safety and cost effectiveness the health care provider should know the minimum standards and target goals, as well, to make grounded decisions about fields of necessary changes and improvements. The authors based on European guidelines worked out this comprehensive auditable Hungarian system of performance measures in the fields of upper endoscopy, lower endoscopy, pancreatobiliary endoscopy, capsule endoscopy, enteroscopy and general endoscopy service. Due to commonality all domains were counted similarly (1–8) in different endoscopic procedures. The general endoscopy service is an exception with 9 domains and 30 quality parameters. The outstanding importance of colorectal cancer screening required involving this topic into this guideline with separate structure, as well as the basics of bowel preparation.

A microwave termoablációs (MWA) módszer bevezetése az aranyeresség sebészetébe

Összefoglaló. Célkitűzés: A már több mint egy évtizede alkalmazott lézeres aranyérműtét technikai tapasztalatai alapján kidolgozott mikrohullámú termo-koagulációs műtét bevezetésének korai eredményeinek bemutatása. Közleményünkben a lézeres és microwave elven működő eszközökkel végzett aranyérműtéti eredményeinket mutatjuk be. Betegek és módszerek: A 26 lézerszállal és a 14 mikrohullámú merev antennával végzett műtét összehasonlítását végeztük el. Eredmények: Mindkét csoportban az átlagos panaszmentesség 2 hét alatt alakult ki, a két módszer között jelentős különbséget nem találtunk. Megbeszélés: Az új műtéti eljárásokat kereső világunkban az általunk most kipróbált lehetőség lehetővé teszi a gyors és teljes gyógyulást adó kezelést. A termo elven működő rendszerek kevesebb fizikai roncsolással érik el a kívánt hatást. A microwave technika a lézeres beavatkozások biztonsági előírásainak szükségessége és körülményessége nélkül alkalmazható. Summary. Abstract: In addition to the traditional surgical options for hemorrhoid disease, newer treatment methods are evolving along the principle of reducing the burden on patients and providing similar or better healing. Thermo-based systems achieve the desired effect with less physical destruction. In this paper, we discuss the results of hemorrhoid surgery performed with laser and microwave devices. Patients and methods: We compare the results of 26 operations done with laser fibers and 14 operations using microwave rigid antennas. Results: In both groups, the average complaint-free period developed within 2 weeks, no significant difference was found between the two methods. Discussion: As we are always looking for new methods and surgical solutions, an option we are testing now indicates that thermal treatment can provide a quick and complete cure without the need for complicated safety requirements of laser interventions.

Vissza a jövőbe: gastro-oesophagealis junctio subepitheliális tumorának laparoszkópos transgastricus resectiója

Összefoglaló. Esetismertetés: A gyomor subepitheliális tumorainak laparoszkópos ékresectiója egy széleskörűen elfogadott és alkalmazott eljárás. A gastro-oesophagealis junctio (GOJ) közeli elváltozások esetén ez a technika azonban a gyomorbemenet szűkületének magas kockázata miatt erősen korlátozott. Ilyen lokalizáció esetén megfelelő technika lehet a laparoszkópos transgastricus resectio. Esetünkben egy 44 éves férfi dysphagiájának hátterében azonosított subepitheliális tumor resectióját végeztük el ilyen módon. A műtét során a pneumoperitoneum készítését követően a gyomrot orogastricus szonda segítségével insuffláltuk, majd 3 darab ballonnal rendelkező portot vezettünk a gyomorba. A 6 × 3 × 3 cm-es elváltozás intragastricus kimetszését követően a nyálkahártyát tovafutó öltéssorral zártuk. A speciment zsákba helyeztük, majd a gyomorból és a hasüregből eltávolítottuk. A portok gastrotomiás nyílásait zártuk. 24 órán át nasogastricus szondát hagytunk hátra, hasűri draint nem hagytunk vissza. A pneumoperitoneum idő 115 perc volt, vérveszteséget vagy intraoperatív szövődményt nem észleltünk. Eseménytelen posztoperatív szak után a beteget a műtétet követő harmadik napon otthonába bocsátottuk. A szövettani vizsgálat leiomyomát igazolt. Megbeszélés: Bár a páciens utánkövetése még folyamatban van, az irodalmi adatok alapán GOJ közeli elváltozások esetén a transgastricus technika biztonságos, hatékony, valamint jó funkcionális eredményt biztosító eljárás, a kiújulás magasabb kockázata nélkül. Summary. Case report: Laparoscopic wedge resection of the subepithelial tumors of the stomach is a widely accepted and utilized approach. The use of this technique for lesions located near the gastroesophageal junction (GEJ) is rather limited by the high risk of consequential stenosis of the gastric inlet. The laparoscopic transgastric resection can be a feasible choice for this location. A 44-year-old male patient had been investigated for dysphagia, which confirmed a subepithelial gastric lesion. We performed the resection of the tumor using this technique. After the creation of pneumoperitoneum, the stomach was insufflated using an orogastric tube, then 3 balloon-type ports were inserted intragastrically. The 6×3×3 cm large tumor was resected and the mucosa was closed by running sutures. The specimen was placed into a plastic bag, then retrieved from the stomach and the abdominal cavity. The gastrotomy sites of the ports on the stomach were closed. A nasogastric tube was left in situ for 24-hours without any intraabdominal drains. The pneumoperitoneum time was 115 minutes long, blood loss or intraoperative complication was not noticed. The postoperative period was uneventful, and the patient was discharged from the hospital three days after surgery. The histological examination confirmed the diagnosis of leiomyoma. Summary: Even though the follow-up of the patient is ongoing, according to the scientific literature, transgastric resection of subepithelial tumors located near the GEJ is a safe and effective technique, which provides good functional results, without having a higher risk for recurrence.

A kórházi visszavételt igénylő súlyos folyadék-elektrolit zavar mint az ileosztóma egyik szövődménye

Összefoglaló. Bevezetés: A neoadjuváns radio-kemoterápia után végzett rektum tumorok műtéte során általános gyakorlattá kezd válni a tehermentesítő ileosztóma képzése a súlyos varratelégtelenségekből származó szövődmények csökkentése érdekében. Maga az ileosztóma is 20–60%-os előfordulási gyakorisággal lehet szövődmények forrása, 16,9–40%-ban pedig a dehidráció képezi a visszavétel okát. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja az volt, hogy áttekintsük saját beteganyagunkat az ileosztóma szövődményei alapján, különös tekintettel a dehidrációra és az abból fakadó következményekre, ennek segítségével pedig kidolgozzunk egy kezelési protokollt, amely a betegek segítségére van ezen súlyos szövődmények megelőzésében. Eredmények: Retrospektív módon elemeztük az osztályunkon 2017. 09. 01. és 2019. 12. 31. között különböző indikáció alapján készített tehermentesítő kacs ileosztóma képzésben részesült betegek morbiditási és mortalitási adatait. Ezen idő alatt 252 rektoszigmoideális reszekciót és 33 abdominoperineális rektum exstirpációt végeztünk. Ileosztómát 110 betegnél készítettünk. 27 beteg (24,5%) került visszavételre súlyos vesefunkció-romlás és ioneltérések miatt. 24 beteg egy alkalommal, 1 beteg két alkalommal, 2 beteg pedig három alkalommal került visszavételre. A visszavétel a műtéttől számítva átlagosan 49,6 nappal (1–343) történt. A felvételkor és visszavételkor a betegek átlagos GFR értéke 54,66 (38–60) ml/perc/1,73 m2 – 22,8 (5–51) ml/perc/1,73 m2 (p = 0,001), átlagos se Na 140,7 (133–145) mmol/l – 131,4 (111–144) mmol/l (p = 0,001), se K 4,6 (3,2–5,6) mmol/l – 5,37 mmol/l (3,6–7,6) (p = 0,0005) és az se Kreatinin 89,6 (54–149) µmol/l – 333,3 (107–877) (p = 0,001) µmol/l volt. Megbeszélés: Tekintettel az ileosztóma okozta dehidráció rövid és hosszú távú súlyos szövődményeire, valamint a magas visszavételi kockázatra, fontos a betegek kockázatbecslése, a korai oktatás és a dehidráció megelőzése, a rendszeres kontroll biztosítása. Amennyiben a feltételek adottak, az ileosztóma korai zárása is megfontolandó. Summary. Introduction: After the operations of rectal tumours following neoadjuvant chemo-radio therapy it is a common practice to create a defunctioning ileostomy in order to prevent complications due to anastomotic leak. The ileostomy itself can be the source of complications with 20–60% incidence rate, while dehydration causes 16.9–40% of readmissions. Aims: Our goal was to review our own cases on the basis of complications of ileostomy particularly with regard to dehydration and its consequences. We wanted to develop a therapeutic protocol to help prevent these severe complications. Results: We retrospectively analyzed the morbidity data of our patients who had defunctioning ileostomy for different indications between 01.09.2017–31.12.2019. During this period, 252 rectosigmoid resections and 33 abdominoperineal resections of the rectum were performed. Ileostomy was created for 110 patients. 27 patients (24.5%) were readmitted with severe renal impairment and electrolyte disturbances. 24 patients were readmitted once, 1 patient twice and 2 patients 3 times. Readmission happened an average of 49.6 days (1–343) after the operation. At admission and readmission the average of GFR (glomerular filtration rate) of patients was 54.66 (38–60) ml/min/1.73 m2 – 22.8 (5–51) ml/min/1.73 m2 (p = 0.001), the average of serum Na level was 140.7 (133–145) mmol/l – 131.4 (111–144) mmol/l (p = 0.001), the average of serum K level was 4.6 (3.2–5.6) mmol/l – 5.37 (3.6–7.6) mmol/l (p = 0.005) and the average of serum creatinine level was 89.6 (54–149) µmol/l – 33.3 (107–877) µmol/l (p = 0.001). Conclusion: With regard to the short and long term severe complications of dehydration and the high risk of readmission caused by ileostomy, it is important to estimate the risk of patients, to educate the inpatients as early as possible, to commence the prevention of dehydration, and regularly monitor in the outpatient setting. Provided the conditions are given, the early closure of ileostomy should be considered.