A lábszártörés az összes csonttörés 15%-a, amely Magyarországon körülbelül 2500 esetet jelent évente. A törést elszenvedettek 90%-át műtéti úton kezeljük. Az utóbbi időkben a lábszártörések incidenciája emelkedett, a törések súlyossága fokozódott, valamint az egyre fejlettebb műtéti ellátások ellenére a szövődmények arányát sem sikerült minimálisra csökkenteni. A nyílt lábszártöröttek ellátása a felfúrás nélküli velőűrszeg bevezetését követően lényegesen megváltozott, a velőűrszegezés fokozatosan vette át a vezető szerepet az egyre magasabb fokú nyílt törések ellátásában, és alkalmassá vált a tibia proximalis és distalis harmada töréseinek kezelésére is. Új eljárásként a Marchetti–Vicenzi-szeget hazánkban elsőként alkalmaztuk klinikánkon, ezzel a módszerrel a tibia törései, különösen a distalis harmadi törések megbízhatóan, alacsony szövődményaránnyal rögzíthetők. A lábszárbrace és a felfúrás nélküli szegezés együttes alkalmazását 1997-ben dolgoztuk ki, bebizonyítottuk, hogy ezzel a módszerrel a lábszártörések gyógyulása gyorsabb, a rehabilitáció rövidebb időt vesz igénybe. A szövődmények klinikai kutatása során bebizonyítottuk, hogy a felfúrásos és a felfúrás nélküli szegezés során különböző mértékben változik a nyomás a tibiát körülvevő izomrekeszekben. Felfúrás nélküli szegezés során a mély rekeszben statisztikailag is magasabb nyomást mértünk. Az irodalmi adatokkal szemben igazoltuk, hogy nincs összefüggés a szegezés módja, a rekeszi nyomás emelkedése és a compartmentszindróma kialakulása között. A szövődmények alapkutatása során a compartmentszindrómás és Volkmann ischaemiás kontraktúrás betegek kóros harántcsíkolt izomszövetének differenciál pásztázó kalorimetriás vizsgálatát végeztük. Igazoltuk, hogy az ép és a keringésében károsodott izomszövet hőstabilitásában különbség van. Bebizonyítottuk, hogy az izomrekeszen belüli nyomás mértéke, a sérült izom strukturális károsodása és a kalorimetriával mért termokémiai értékei között szoros korreláció van. A kalorimetriás vizsgálat szenzitivitásának és specificitásának köszönhetően nagymértékben segítheti és kiegészítheti a helyes diagnózis felállítását azokban az esetekben, amikor az klinikailag nem egyértelmű.
Determining the development stage of the ossification centers around the elbow may aid in deciding whether to use ESIN or not in adolescents’ forearm shaft fractures
