Összefoglaló.
Bevezetés: A neonatalis intenzív centrumokban kezelt betegek
naponta számos fájdalmas beavatkozáson eshetnek át. A kezeletlen fájdalom
következményeinek ismerete ellenére, fájdalmuk csillapítása még messze nem
ideális. Célkitűzés: Obszervációs tanulmányunk célja az
osztályunkon kezelt koraszülötteket és beteg újszülötteket ért fájdalmas
beavatkozások gyakoriságának és természetének meghatározása volt. Vizsgáltuk a
procedurális fájdalom esetén alkalmazott gyógyszeres és nonfarmakológiai
fájdalomcsillapítók használatát, valamint a beavatkozások számát és a
fájdalomcsillapítás alkalmazását befolyásoló tényezőket.
Módszerek: A vizsgálatba az osztályunkon 2019. 09. 01. és
2019. 12. 31. között kezelt betegeket vontuk be. Prospektív adatgyűjtést
végeztünk a hospitalizáció első 14 napján, egy erre a célra kialakított
kérdőíven, amelyet az egészségügyi személyzet valós időben töltött ki.
Eredmények: Kutatásunkba 143 gyermeket tudtunk bevonni. A
vizsgálati időszak alatt 43-féle fájdalmas beavatkozás történt, összesen 13 314
alkalommal, amiből 12 953 első, 361 többszöri kísérlet volt. Gyermekenként
átlagosan 93,1 beavatkozást végeztünk a hospitalizáció első 2 hetében, ami
átlagosan 8,2 fájdalmas procedúrát jelentett naponta és gyermekenként.
Fájdalomcsillapítás összesen 4190 alkalommal, a beavatkozások 31,5%-ában
történt. Ennek 55,5%-a folyamatos gyógyszeres, 40,7%-a nem gyógyszeres, 2,5%-a
alkalmi gyógyszeres, 1,3%-a kombinált terápia volt. A legkisebb születési súlyú,
legrövidebb gestatiós időre született és a lélegeztetett koraszülöttek
szenvedték el a legtöbb fájdalmas beavatkozást. Következtetés:
Betegeink nagyszámú fájdalmas beavatkozáson esnek át, és ezek nagyobb részénél
nem történik fájdalomcsillapítás. A beavatkozások tervezésével,
összehangolásával, a gyógyszeres és nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás
kiterjedtebb alkalmazásával jobb fájdalommenedzsment lenne elérhető. Orv Hetil.
2021; 162(48): 1931–1939.
Summary.
Introduction: Preterm infants and sick neonates treated in
neonatal intensive care units may undergo numerous painful interventions.
Despite rapidly growing knowledge about consequences of untreated pain, pain
management of neonates is far from ideal. Objective: To
determine the frequency and nature of painful procedures and corresponding
analgesic therapies in neonates treated in a neonatal intensive care unit of a
university teaching hospital in Hungary. Methods: A prospective
observational study was performed between September and December 2019. We
collected data of all painful procedures, pharmacological and
non-pharmacological analgesic therapy performed on neonates during the first 14
days of hospitalization. For data collection, we used a questionnaire designed
for this purpose, which was completed in real time by the medical staff.
Results: 143 children were enrolled. 43 types of painful
interventions were performed, a total of 13,314 times, of which 12,953 were the
first, 361 multiple attempts. Each neonate was subjected to a mean of 93.1
interventions in the first 2 weeks of hospitalization, representing an average
of 8.2 painful procedures per day per child. Pain relief was performed a total
of 4190 times, in 31.5% of the interventions. Of this, 55.5% were continuous
pharmacological, 40.7% non-pharmacological, 2.5% occasional drug, and 1.3%
combination therapy. Ventilated neonates and preterm infants with shorter
gestational age and lower birth weight had the most painful procedures.
Conclusion: Patients treated in our unit undergo a large
number of painful interventions, most of which are not accompanied by analgesia.
Increased efforts are needed to promote our better pain management. Orv Hetil.
2021; 162(48): 1931–1939.
The training of neonatologists and the paradigms implied in their relationship with the parents of babies in the Neonatal Intensive Care Unit
