The effect of some herbicides on seed yield of six grass species &ndash; Short Communication

The tolerance to or phytotoxicity of selected herbicides and their impact on seed yield was investigated in six grasses grown for seed: Phleum pratense cv. Sobol (a), Festuca rubra cv. Táborská (b), Festuca pratensis cv. Otava (c), Poa pratensis cv. Slezanka (d), Arrhenatherum elatius cv. Medián (e) and Dactylis glomerata cv. Zora (f). All species were tolerant to Grodyl 75 WG (amidosulfuron 75%), (a) and (f) were tolerant to Grodyl plus (amidosulfuron 15 g/kg + isoproturon 600 g/kg) which was phytotoxic to the other grass species; all species were tolerant to Stomp 330 E (pendimethalin 330 g/l); Lintur 70 WG (triasulfuron 4.1% + dicamba 65.9%) was phytotoxic only to (c) while the other species were tolerant to it.

Download Full-text

The resistance of Lolium perenne L. × hybridum, Poa pratensis, Festuca rubra, F. arundinacea, Phleum pratense and Dactylis glomerata to soil pollution by diesel oil and petroleum

Plant Soil and Environment ◽

10.17221/42/2019-pse ◽

2019 ◽

Vol 65 (No. 6) ◽

pp. 307-312 ◽

Cited By ~ 2

Author(s):

Jadwiga Wyszkowska ◽

Agata Borowik ◽

Jan Kucharski

Keyword(s):

Soil Pollution ◽

Lolium Perenne ◽

Poa Pratensis ◽

Dactylis Glomerata ◽

Diesel Oil ◽

Phleum Pratense ◽

Grass Species ◽

Festuca Rubra ◽

Lolium Perenne L ◽

Phleum Pratense L

Resistance of common European grasses to diesel oil and petroleum pollution is not well-known. Therefore, this study aimed at determining the level of resistance of selected grasses to pollution by diesel and petroleum using the pot experiment. The achieved results were compared with those determined for grasses grown on the non-polluted soil. Soil pollution with the tested products was found to significantly decrease the yield of all grasses, with the decrease being lower upon soil pollution with petroleum than with diesel oil. The most resistant to the pollution with diesel oil and petroleum were Phleum pratense L., Lolium perenne L. and Lolium × hybridum Hausskn. The degradation of particular groups of polycyclic aromatic hydrocarbons (PAHs) depended on their chemical properties, on the type of pollutant and grass species. The greatest degradation was determined in the case of BTEX, C6–C12 benzines as well as 2- and 3-ring hydrocarbons, whereas the lowest in the case of 5-and 6-ring hydrocarbons and C12–C25 oils. The most useful species in the remediation of soils polluted with diesel oil and petroleum turned out to be: Lolium perenne L., Lolium × hybridum Hausskn and Phleum pratense L., whereas the least useful appeared to be: Festuca rubra, Dactylis glomerata L. and Poa pratensis L.

Download Full-text

Repatriation of lost old grass varieties to the germplasm collection of the Czech Republic

Czech Journal of Genetics and Plant Breeding ◽

10.17221/1518-cjgpb ◽

2010 ◽

Vol 46 (Special Issue) ◽

pp. S37-S39

Author(s):

M. Ševčíková

Keyword(s):

Poa Pratensis ◽

Germplasm Collection ◽

Phleum Pratense ◽

Ex Situ ◽

Grass Species ◽

Festuca Rubra ◽

The Czech Republic ◽

Grass Breeding ◽

Arrhenatherum Elatius ◽

Crop Research

In former Czechoslovakia, grass breeding was located in the three distinct regions of Southern Bohemia and Northern Moravia during the 1920’s; and later in Slovakia in the 1940’s. This resulted in the development of 45 cultivars of 17 grass species which originated from local ecotypes and were named after the place of their breeding (e.g. Táborský, Větrovský, Rožnovský, and Levočský). Most of these historical cultivars were not preserved in any national germplasm collection, and the number of missing accessions amounted to 27 of the 34 deleted varieties. Using the findings about unpreserved materials of Czechoslovak origin in the European Central Crop Databases, as well as the EURISCO web catalogue, it was possible to repatriate 7 historical cultivars (Arrhenatherum elatius Větrovský, Festuca pratensis Větrovská, Festuca rubra Rožnovská, Lolium perenne Táborský, Phleum pratense Větrovský, Poa nemoralis Rožnovská, and Poa pratensis Levočská) from the gene banks of the neighbouring European countries. The accessions were regenerated, and their seed has been stored ex situ in the Gene Bank of the Crop Research Institute in Prague.

Download Full-text

Analysis of dry matter yield structure of forage grasses

Plant Soil and Environment ◽

10.17221/4033-pse ◽

2011 ◽

Vol 50 (No. 6) ◽

pp. 277-282 ◽

Cited By ~ 8

Author(s):

N. Lemežienė ◽

J. Kanapeckas ◽

P. Tarakanovas ◽

S. Nekrošas

Keyword(s):

Lolium Perenne ◽

Dry Matter ◽

Poa Pratensis ◽

Dactylis Glomerata ◽

Phleum Pratense ◽

Grass Species ◽

Festuca Pratensis ◽

Dry Matter Yield ◽

Yield Data ◽

Yield Structure

An average dry matter yield structure (three cuts per growing season) in relation to agronomically valuable characteristics of six forage grass species and a year of herbage utilization was studied over the period of 1989–2002 in Lithuania. The most productive species of the first cut of two years of herbage utilization were Phleum pratense (P < 0.01) and Festulolium hybrids (P < 0.05) (average dry matter yield were 7.42 and 6.66 t/ha, respectively), moderately productive – Festuca pratensis, Dactylis glomerata and Lolium perenne (5.58, 5.42 and 5.20 t/ha), significantly lower (P < 0.01) yielding was Poa pratensis (4.19 t/ha). During two years of herbage utilization Dactylis glomerata produced significantly (P < 0.01) higher dry matter yield of aftermath – 7.30 t/ha. Other grass species were ranked in the following order: Festulolium hybrids 5.85 t/ha, Festuca pratensis 4.94 t/ha, Poa pratensis 4.57 t/ha, Lolium perenne 4.48 t/ha, and Phleum pratense 3.92 t/ha. Dactylis glomerata and Poa pratensis distinguished by the highest aftermath percent in the structure of the annual dry matter yield (57.7 and 52.2%). Phleum pratense formed an especially poor aftermath – only 34.6%. An average annual dry matter yield data analysis of two years of herbage utilization over the period of 1989–2002 showed that Dactylis glomerata and Festulolium hybrids were most productive (P < 0.01) species.

Download Full-text

Evaluation of mineral fertilizer effects in a long-term experiment on a planted sward

Agrokémia és Talajtan ◽

10.1556/agrokem.59.2010.2.8 ◽

2010 ◽

Vol 59 (2) ◽

pp. 295-314 ◽

Cited By ~ 3

Author(s):

Imre Kádár

Keyword(s):

Festuca Arundinacea ◽

Dactylis Glomerata ◽

Mineral Fertilizer ◽

Phleum Pratense ◽

Agropyron Cristatum ◽

Festuca Rubra ◽

Festuca Pratensis ◽

Term Experiment ◽

Long Term Experiment

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Download Full-text

Contribution of different grass species to plant-atmosphere ammonia exchange in intensively managed grassland

Biogeosciences ◽

10.5194/bg-6-59-2009 ◽

2009 ◽

Vol 6 (1) ◽

pp. 59-66 ◽

Cited By ~ 17

Author(s):

M. Mattsson ◽

B. Herrmann ◽

S. Jones ◽

A. Neftel ◽

M. A. Sutton ◽

...

Keyword(s):

Species Diversity ◽

Lolium Perenne ◽

Dactylis Glomerata ◽

Phleum Pratense ◽

Compensation Point ◽

Grass Species ◽

Festuca Pratensis ◽

Apoplastic Ph ◽

Intensively Managed ◽

Ammonia Exchange

Abstract. Species diversity in grasslands usually declines with increasing input of nitrogen from fertilizers or atmospheric deposition. Conversely, species diversity may also impact the build-up of soil and plant nitrogen pools. One important pool is NH3/NH4+ which also can be exchanged between plant leaves and the atmosphere. Limited information is available on how plant-atmosphere ammonia exchange is related to species diversity in grasslands. We have here investigated grass species abundance and different foliar nitrogen pools in 4-year-old intensively managed grassland. Apoplastic pH and NH4+ concentrations of the 8 most abundant species (Lolium perenne, Phleum pratense, Festuca pratensis, Lolium multiflorum, Poa pratensis, Dactylis glomerata, Holcus lanatus, Bromus mollis) were used to calculate stomatal NH3 compensation points. Apoplastic NH4+ concentrations differed considerably among the species, ranging from 13 to 117 μM, with highest values in Festuca pratensis. Also apoplastic pH values varied, from pH 6.0 in Phleum pratense to 6.9 in Dactylis glomerata. The observed differences in apoplastic NH4+ and pH resulted in a large span of predicted values for the stomatal NH3 compensation point which ranged between 0.20 and 6.57 nmol mol−1. Three species (Lolium perenne, Festuca pratensis and Dactylis glomerata) had sufficiently high NH3 compensation point and abundance to contribute to the bi-directional NH3 fluxes recorded over the whole field. The other 5 grass species had NH3 compensation points considerably below the atmospheric NH3 concentration and were thus not likely to contribute to NH3 emission but only to NH3 uptake from the atmosphere. Evaluated across species, leaf bulk-tissue NH4+ concentrations correlated well (r2=0.902) with stomatal NH3 compensation points calculated on the basis of the apoplastic bioassay. This suggests that leaf tissue NH4+ concentrations combined with data for the frequency distribution of the corresponding species can be used for predicting the NH3 exchange potential of a mixed grass sward.

Download Full-text

Germination of seeds and growth of seedlings of selected grass species under the influence of blastokolins from germinating grass seeds

Acta Agrobotanica ◽

10.5586/aa.2006.081 ◽

2012 ◽

Vol 59 (2) ◽

pp. 253-262

Author(s):

Halina Lipińska

Keyword(s):

Seed Germination ◽

Poa Pratensis ◽

Petri Dish ◽

Phleum Pratense ◽

Grass Species ◽

Festuca Pratensis ◽

Distilled Water ◽

Petri Dishes ◽

Randomization Method ◽

Growth Of Seedlings

Experiments were carried out under laboratory conditions in Department of Grass Science and Greenland Shaping in 2002-2004. Studies included six experiment series on Petri dishes set by means of complete randomization method in four replications. Following species were tested: Festulolium, Festuca pratensis, Lolium perenne, Phleum pratense and Poa pratensis making one or two-species combinations. Fifteen seeds of two species were arranged alternately in 1- centimeter distance on a Petri dish. Objects where seeds germinated with no neighborhood of other species (30 seeds on a dish), were control. The filter's humidity on Petri dishes was maintained by wetting it with distilled water. Achieved results revealed significant influence of blastokolins of tested grass species on seed germination and initial seedling growth. Secretion of germinating Festulolium seeds showed the highest activity. Reaction of tested grass species to allelochemicals varied. In reference to control objects, Phleum pratense among tested species was distinguished with the highest susceptibility to allelochemicals released during seed germination.

Download Full-text

The effect of lime and phosphate on soils and sown species in the Falkland Islands

The Journal of Agricultural Science ◽

10.1017/s0021859600031907 ◽

1981 ◽

Vol 96 (1) ◽

pp. 89-97 ◽

Cited By ~ 1

Author(s):

J. H. McAdam

Keyword(s):

Soil Ph ◽

White Clover ◽

Poa Pratensis ◽

Dactylis Glomerata ◽

Phleum Pratense ◽

Falkland Islands ◽

Festuca Rubra ◽

Botanical Composition ◽

Pasture Production ◽

Improved Pasture

SUMMARYExperiments to determine the effects of a range of applied lime and phosphate treatments on the establishment of species and the subsequent herbage production in the first and second seasons following sowing on four sites in the Falkland Islands are described and the results discussed.Festuca rubra, Dactylis glomerata, Phleum pratense and Poa pratensis established, successfully yielding up to 4·5 t D.M./ha per year with inputs of 55 kg N, 50 kg P and 20 kg K/ha. Applied P increased the yield of herbage and produced a small, though significant, increase in P status of the soil.The lowest level of applied lime (0·63 t/ha) increased the soil pH to 5·0 and although this did not affect the yield or botanical composition of the grass component of the sward it did affect the presence and nodulation of white clover.The problems of establishing white clover are presented in view of the severe limitations on the use of lime and fertilizer in the Islands. The implications of grazing this improved pasture are discussed in relation to increased pasture production and improved soil fertility.

Download Full-text

Volunteer Kentucky Bluegrass(Poa pratensis)Control in Kentucky Bluegrass Seed Fields

Weed Science ◽

10.1017/s004317450006481x ◽

1978 ◽

Vol 26 (6) ◽

pp. 675-678 ◽

Cited By ~ 2

Author(s):

W. O. Lee

Keyword(s):

Seed Yield ◽

Perennial Ryegrass ◽

Poa Pratensis ◽

Dactylis Glomerata ◽

Kentucky Bluegrass ◽

Banding Technique ◽

Festuca Rubra ◽

Red Fescue ◽

Crop Establishment ◽

Herbicide Treatments

The carbon banding technique was evaluated for control of volunteer Kentucky bluegrass(Poa pratensisL.) while Kentucky bluegrass was established for seed production. At Madras, Oregon, where terbacil (3-tert-butyl-5-chloro-6-methyluracil), diuron [3-(3,4-dichlorophenyl)-1,1-dimethylurea], atrazine [2-chloro-4-(ethylamino)-6-(isopropylamino)-s-triazine], and simazine [2-chloro-4,6-bis(ethylamino)-s-triazine] were applied at several rates each, volunteer Kentucky bluegrass control between the carbon bands ranged from 80 to 99+%. At Corvallis, Oregon, where Colonial bentgrass(Agrostis tenuisSibth. ‘Highland’), red fescue(Festuca rubraL. ‘Pennlawn’), perennial ryegrass(Lolium perenneL. ‘NK-100’), and orchardgrass(Dactylis glomerataL. ‘S-143’) were planted to allow identification of volunteer Kentucky bluegrass both between and in the carbon bands, diuron, atrazine, and a combination of diuron and terbacil eliminated volunteer Kentucky bluegrass. Terbacil did not control all Kentucky bluegrass between the bands. None of the herbicide treatments adversely affected crop establishment or seed yield.

Download Full-text

Contribution of different grass species to plant-atmosphere ammonia exchange in intensively managed grassland

Biogeosciences Discussions ◽

10.5194/bgd-5-2583-2008 ◽

2008 ◽

Vol 5 (3) ◽

pp. 2583-2605 ◽

Cited By ~ 8

Author(s):

M. Mattsson ◽

B. Herrmann ◽

S. Jones ◽

A. Neftel ◽

M. A. Sutton ◽

...

Keyword(s):

Species Diversity ◽

Dactylis Glomerata ◽

Phleum Pratense ◽

Grass Species ◽

Festuca Pratensis ◽

Apoplastic Ph ◽

Nitrogen Pools ◽

Intensively Managed ◽

Ammonia Exchange ◽

Grass Sward

Abstract. Species diversity in grasslands usually declines with increasing input of nitrogen from fertilizers or atmospheric nitrogen deposition. Conversely, species diversity may also impact the build-up of soil nitrogen pools. Limited information is available on how plant-atmosphere ammonia exchange is related to species diversity in grasslands. We have here investigated grass species abundance and different foliar nitrogen pools in 4-year-old intensively managed grassland. Apoplastic pH and NH4+ concentrations of the 8 most abundant species were used to calculate stomatal NH3 compensation points. Apoplastic NH4+ concentrations differed considerably among the species, ranging from 13 to 117 μM, with highest values in Festuca pratensis. Also apoplastic pH values varied, from pH 6.0 in Phleum pratense to 6.9 in Dactylis glomerata. The observed differences in apoplastic NH4+ and pH resulted in a large span of predicted values for the stomatal NH3 compensation point which ranged from 0.20 to 6.57 nmol mol−1. Three species (Lolium perenne, Festuca pratensis and Dactylis glomerata) had sufficiently high NH3 compensation points and abundance to contribute to the NH3 emission of the whole field. At the same time, other grass species such as Phleum pratense and Lolium multiflorum had NH3 compensation points below the atmospheric NH3 concentration and could thus contribute to NH3 uptake from the atmosphere. Evaluated across species, leaf bulk-tissue NH4+ concentrations correlated well (r2=0.902) with stomatal NH3 compensation points calculated on the basis of the apoplastic bioassay. This suggests that leaf tissue NH4+ concentrations combined with data for the frequency distribution of the corresponding species can be used for predicting the NH3 exchange potential of a mixed grass sward.

Download Full-text

Long-term fertilization experiments on a natural grassland on calcareous meadow soil

Agrokémia és Talajtan ◽

10.1556/agrokem.59.2010.2.5 ◽

2010 ◽

Vol 59 (2) ◽

pp. 255-268

Author(s):

István Harmati

Keyword(s):

Trifolium Pratense ◽

Poa Pratensis ◽

Festuca Pratensis ◽

Meadow Soil ◽

Medicago Lupulina ◽

Arrhenatherum Elatius ◽

Natural Grassland ◽

Fertilization Experiments ◽

Agropyron Repens

Sekély humuszos szintű, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes (Achilleo-Festucetum pseudovinae) gyepen beállított tartamkísérletekben vizsgáltuk a műtrágyázás kérdéseit a gyep növényi összetételének megjavítása, termésének növelése és minősége javítása céljából. A kísérlet humuszban gazdag, nitrogénnel és káliummal igen jól ellátott, de foszforban szegény talaján az N- és P-műtrágya 2-2 adagját szólóban és kombinációikban alkalmaztuk. Az öntözetlen kísérletet 28, az öntözöttet 14 éven át folyamatosan, széleskörűen vizsgáltuk. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. – A gyep növényi összetételét a N- és a P-műtrágyák adagjaiktól és kombinációiktól függően megváltoztatták. A nitrogén a füvek, a foszfor a pillangósok versenyképességét fokozta és segítette elő növekedését. Az önmagában alkalmazott N-műtrágya a talaj nagyfokú P-szegénysége miatt nem gyakorolt pozitív hatást a gyepre. A P-műtrágya viszont kedvező változásokat okozott: a füvek fejlődésének elősegítése mellett nagymértékben növelte a pillangósok borítási értékét és tömegarányát, különösen az öntözött parcellákon. Öntözetlen viszonyok között a réti perje (Poa pratensis), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a komlós lucerna (Medicago lupulina) alkotta a gyep termésének túlnyomó részét, néhány egyéb fű- és pillangósvirágú komponens társaságában. Az öntözött kísérletben a pillangósok abszolút uralma mellett gyakran a réti perje jutott vezető szerephez. A pillangósok közül az eperhere (Trifolium fragiferum), a komlós lucerna (Medicago lupulina) és a vörös here (Trifolium pratense) váltakozva jutott uralomra. Az időjárás nagyban befolyásolta a gyep pillangós komponenseinek tömegarányát. Az NP kombinációkban a pillangósok tömegaránya erősen lecsökkent, különösen a nagyobb N-adag használata esetén. Öntözetlen területen a sovány csenkesz és a réti perje változó arányban alkotta a gyep termésének túlnyomó részét. Az öntözött parcellákon azonban a réti perje abszolút uralkodóvá vált és az egyre jobban előretörő tarackbúza (Agropyron repens) is jelentősen részt vett a termés kialakításában, elsősorban a nagyobb N-dózisú kombinációkban. A kísérlet 3. évtizedében a csapadékos években megjelent a francia perje (Arrhenatherum elatius) és a réti csenkesz (Festuca pratensis) is. – A gyep termését az önmagában alkalmazott N-műtrágya nem növelte jelentősen. Ezzel szemben a P-műtrágya nagy hatékonysággal 2–4-szeresére (3–5 t·ha–1-ra) növelte a gyep szénatermését, elsősorban a pillangósok nagyarányú térhódítása révén. 1 kg P2O5 öntözetlen körülmények között 43, míg öntözöttben 68 kg szénaterméstöbbletet eredményezett, sokévi átlagban. A 90 kg P2O5·ha–1 adag néhány év után soknak bizonyult. A legjobb eredményt a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 adaggal értük el, amellyel az öntözetlen területen – 28 év átlagában – 7,87, öntözötten – 14 év átlagában – 7,12 t·ha–1 szénatermést kaptunk. Az időjárás nagymértékben befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét, legfőképpen a pillangósok tömegarányának változása révén, különösen az öntözetlen kísérletben. A három növedék tömegének aránya 7 évi átlagban, az öntözetlen kísérletben a szóló foszforkezeléseknél 48:37:15%, míg az NP kombinációknál 56:35:9% volt. Az öntözött területen ezek az arányok az előbbi sorrendben: 39:49:12, illetve 43:41:16%. A nitrogénből számított nyersfehérjehozam sokévi átlagban az öntözetlen kísérletben 428–550, míg az öntözöttben 560–760 kg·ha–1 volt. – A talaj felvehető tápanyagtartalma az évek során jelentősen megváltozott, különösen a talaj 0–10 cm-es rétegében. A P-trágyázás önmagában, de az NP kombinációiban is az adagoktól, illetve az ezek hatására kialakult termések mennyiségétől függő mértékben növelte a talaj P-tartalmát. A legjobbnak a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 kezelésű parcellákban bizonyult: a kísérlet 22. évében a talaj 0–10 cm-es rétegében a P-tartalom 260 mg P2O5·kg–1 lett, ami az erősen karbonátos talajok esetében igen jó P-ellátottságnak mondható. A K-ellátottság azonban az NP-kezeléseknél az optimális szint alá csökkent (172 mg K2O·kg–1) a termések nagyarányú K-kivonása következtében. Ezért néhány évi NP-trágyázás után K-pótlásra is szükség van.

Download Full-text