Endovenöse Therapie chronisch venöser Obstruktionen

ZusammenfassungBei der chronisch venösen Obstruktion (CVO) liegt ein Abstromhindernis vor, welches eine venöse Hypertension im betroffenen Bein verursacht. Die CVO tritt vornehmlich auf dem Boden eines postthrombotischen Syndroms (PTS) oder eines May-Thurner-Syndroms (MTS) auf. Die CVO kann zu einer deutlichen Einschränkung des täglichen Lebens führen und hat erhebliche sozioökonomische Konsequenzen. Bei der endovenösen Rekanalisation zur Behandlung einer symptomatischen CVO handelt es sich um eine relativ neue therapeutische Option, die mittlerweile generell als Behandlung der ersten Wahl akzeptiert ist. Seit Verwendung spezieller venöser Stents können auch ausgedehntere Befunde, die eine anspruchsvollere Rekonstruktion erforderlich machen, erfolgreich therapiert werden.Damit nach einer venösen Rekanalisation keine Stase des Blutstroms und ein Primärverschluss auftreten, müssen ein suffizienter Ein- und Ausstrom gewährleistet sein. Zur Verbesserung des Einstroms werden Hybrideingriffe mit Endophlebektomie der Vena femoralis communis und AV-Fistel-Anlage, zur Ausstromverbesserung werden spezielle Rekonstruktionen der Vena-cava-inferior-Konfluenz, z. B. die Skipped-Technik, empfohlen.

Venoplasty to gain venous access during cardiac device implantation is feasible and safe

Funding Acknowledgements Type of funding sources: None. Background Venous obstruction is relatively common after cardiac implantable electronic device (CIED) implantation. After CIED implantation 15% of the patients present with a severe or total occlusion. This poses a problem during lead revisions or upgrades often leading to implantation failure or complex extraction or lead tunneling procedures. Percutaneous balloon venoplasty might be a suitable option but is rarely performed. Purpose To identify the feasibility and safety of venoplasty during cardiac device implantation procedures. Methods We retrospectively included consecutive cardiac device implantations in which venoplasty was performed during the same procedure from December 2018 until December 2020. The venoplasty was done either planned or ad hoc, by an interventional radiologist. Results We included 17 patients, 14 (82%) were male, aged 73 ± 11 years. Fifteen (88%) patients required an upgrade or lead revision and two were de novo implantations. The subclavian vein was the site of occlusion in 13 (76%) patients. In 16 (94%) patients venoplasty was successful and all intended leads could be implanted subsequently. In the patient with the unsuccessful recanalization both an antegrade and retrograde approach via the vena femoralis was attempted. No venoplasty related complications occurred. The figure shows a succesful upgrade from a single chamber ICD (panel A) to a CRT-D (panel D) after venoplasty for a total occulsion of the vena subclavia (panel B and C). Conclusions Percutaneous balloon venoplasty is a safe and feasible method for patients in whom venous access is an issue during CIED implantation. This method can be performed ad hoc and prevents contralateral lead implantation with tunneling or lead extraction. Abstract Figure. Venoplasty during upgrade.

Determinan kejadian pemasangan ulang double lumen catheter pada pasien dengan penyakit ginjal kronis

Determinants of double lumen catheter reimplantation in patients with chronic kidney diseaseBackground: Double Lumen catheter is a sterile tube that is inserted into a large central vein such as the jugular vein, subclavian vein or femoral vein through a surgical procedure. Failure of hemodialysis due to positional dysfunction and double lumen catheter infection must be reimplanted so that the hemodialysis continues on schedule.Purpose: To determine the relationship of factors that affect reattachment of the double lumen catheter in patients with chronic renal failure in BSD Medika Hospital.Method: A descriptive quantitative analytic with cross sectional design. Subjects were chronic kidney disease patients who performed regular hemodialysis through double lumen hemodialysis catheter access. Risk factor variables (age, sex, hypertension, DM, history of infection, location of insertion, duration of use, history of previous double lumen catheter placement). The research sample was 32 respondents.Results: Bivariat results, age (p = 0.637); gender (p = 1.000); status of hypertension (p = 0.338); status of infection (p = 0.138); status of Diabetes Mellitus (p = 0.053); insertion location (p = 0.052); duration of use (p= 0.004).Conclusion: There is a significant correlation between duration of use and reimplantation of double lumen catheter in patients with chronic kidney disease.Keywords: Double lumen catheter; Reimplantation; Patients; Chronic kidney diseasePendahuluan: Double lumen catheter adalah suatu selang steril yang dimasukan kedalam vena sentral besar seperti vena jugularis, vena subklavia atau vena femoralis melalui prosedur operasi. Kegagalan hemodialisa yang dikarenakan disfungsi posisi dan infeksi double lumen catheter maka harus dilakukan pemasangan ulang kateter agar hemodialisa tetap dilaksanakan sesuai jadwal.Tujuan: Mengetahui adanya hubungan faktor-faktor yang memengaruhi pemasangan ulang double lumen catheter pada pasien penyakit ginjal kronik di RS Medika BSD.Metode: Penelitian deskriptif analitik kuantitatif dengan desain cross sectional. Variabel yang digunakan adalah usia, jenis kelamin, riwayat hipertensi, riwayat DM, riwayat infeksi, lokasi insersi, lama penggunaan, dan riwayat pemasangan double lumen catheter sebelumnya. Subyek penelitian adalah pasien dengan penyakit ginjal kronis yang dilakukan hemodialisis reguler melalui akses vaskular kateter hemodialisis double lumen. Sampel penelitian sebesar 32 responden.Hasil: bivariat analisis menunjukkan hasil: usia (p=0.637); jenis kelamin (p=1.000); riwayat hipertensi (p=0.338); riwayat infeksi (p=0.138); riwayat DM (p=0.053); lokasi insersi (p=0.052); dan lama penggunaan (p=0.004).Simpulan: Lama penggunaan berhubungan signitifikan dengan pemasangan ulang catheter double lumen pada pasien gagal ginjal kronik di RS Medika BSD Kota Tangerang Selatan.

Postthrombotisches Syndrom auf dem Boden einer chronischen iliofemoralen Thrombose: Therapieoptionen und -limitationen

ZusammenfassungEin 49-jähriger Patient stellte sich mit einer langsam progredienten, ca. 7 cm großen Schwellung in der linken Kniekehle vor. Sonografisch und MR-tomografisch zeigte sich das Bild eines postthrombotischen Syndroms am linken Bein mit einem langstreckigen chronischen venösen iliofemoralen Verschluss und ausgeprägten Kollateralen sowie Varixkonvoluten in der linken Kniekehle, die der beklagten Schwellung entsprachen. Es erfolgte die Endophlebektomie der Vena femoralis und Vena femoralis profunda mit einer ventralen Rekonstruktion durch eine bovine Perikard-Patch-Plastik mit Rekanalisation der chronisch okkludierten venösen Iliakalachse mit langstreckiger Stentangioplastie als Hybridoperation. Abschließend wurde eine inguinale AV-Fistel angelegt. Postoperativ entwickelte der Patient einen Frühverschluss der venösen iliofemoralen Strombahn und eine inguinale Lymphfistel. Aufgrund dieser erfolgte zunächst kein operativer, sondern ein perkutaner transjugulärer, letztlich frustraner Rekanalisationsversuch. Die inguinale Heilung benötigte bis zum Sistieren der Lymphexsudation 8 Wochen. Nach diesem Zeitintervall entschieden wir uns aufgrund der zu erwartenden schlechten sekundären Offenheitsrate gegen eine operative Revision, sodass therapeutisch nur die Antikoagulation und Kompression blieb. Die Ursache des dargestellten Frühverschlusses bleibt unklar, mögliche Ursachen und sich daraus ergebende Konsequenzen werden diskutiert.

Defisiensi Protein S pada Trombosis Vena Dalam

Trombosis vena dalam (TVD) merupakan penyebab kematian yang utama di Amerika Serikat dan negara barat. Sekitar 2 juta orang meninggal akibat trombosis vena maupun komplikasinya. Trombosis vena dalam sendiri adalah terbentuknya bekuan darah didalam lumen vena dalam, terutama pada vena di tungkai seperti vena femoralis dan vena poplitea. Stasis dan hiperkoagulabilitas merupakan patogenesis trombosis yang paling penting. Kelainan koagulasi dan trombosit baik bersifat herediter maupun yang didapat bisa menimbulkan hiperkoagulabilitas dan menyebabkan trombosis vena dalam. Pada pasien dengan dugaan TVD clinical probability ditentukan berdasarkan skoring oleh Wells. Telah dilaporkan kasus seorang wanita 39 tahun dengan keluhan utama bengkak pada paha kanan. Trombosis Vena Dalam ditegakkan berdasarkan keluhan dan data klinis yaitu Wells score lebih dari 3 (risiko tinggi), PT 14 detik, APTT 41,7 detik, nilai D Dimer 3152,5 ng/mL dan hasil echovasculer dengan ditemukannya tanda-tanda TVD pada vena poplitea dekstra. Faktor risiko dan underlying disease untuk terjadinya TVD pada pasien ini tidak ditemukan. Pemeriksaan penunjang protein C 77,80% dan protein S 35,50 %. Faktor risiko dan underlying disease untuk terjadinya TVD pada pasien ini tidak ditemukan. Pemeriksaan penunjang protein C 77,80% dan protein S 35,50 %.

Poupart-szalag rekonstrukciója autológ fascia lata lebennyel. Az első ismertetett hazai eset

Absztrakt Bevezetés: A Poupart-szalag fascia lata felhasználásával végzett rekonstrukcióját ismertetjük. Esetismertetés: Egy 66 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinek anamnézisében kizáródott lágyéksérv műtétje kapcsán szerzett vena femoralis sérülés miatti érsebészeti beavatkozás, majd többszöri rekonstrukciós műtétek szerepelnek. A Poupart-szalag helyreállításakor a fascia lata egy 15 × 3 cm-es csíkját használtuk, amit a spina iliaca anterior superiorra nyeleztünk. Ezt transzponáltuk subcutan tunnelen és varrtuk a tuberculum pubicumhoz, fedve így az iliacalis ereket. A hasfal musculoaponeuroticus részét szabott, 15 × 13 cm-es polipropilén hálóval rekonstruáltuk, amelyet subfascialisan a hasfal izomrétegéhez és a „neo-Poupart-szalaghoz” varrtunk. Megbeszélés: A Poupart-szalag teljes destrukciója ritka, de többszöri műtétet vagy traumát követően kialakulhat. A szalag rekonstrukciójában csak szintetikus háló használata volt ismert. Egy publikáció született autológ szövet és polipropilén háló használatával végzett rekonstrukcióról. Az általunk ismertetett műtéti technika ennek módosítása és első a hazai szakirodalomban. Következtetés: Ez az új technika hasznos eszköze lehet mind a plasztikai, mind a sérvsebészettel foglalkozó általános sebészek armamentáriumának.

Homograftok szerepe az alsó végtagi érrekonstrukciókban

Absztrakt Bevezetés: Az érhomograftokat korábbi érrekonstrukció után kialakult graftinfekció vagy saját véna hiányában, végtagmentő érműtétek esetén alkalmazzuk. Többszervi donáció során a thoracalis aortaszegmens, aortabifurcatio, arteria iliaca, arteria femoralis és poplitea, illetve vena saphena magna és a vena femoralis kerülhet eltávolításra. Célunk, hogy az elvégzett beavatkozások eredményeit elemezve optimalizáljuk a homograftok alkalmazását. Módszerek: A betegek anyagát retrospektíven dolgoztuk fel a kórházi számítógépes nyilvántartás segítségével. 2007 és 2014 között 162, homografttal végzett műtét történt 144 betegen. A rövid és hosszú távú nyitva maradási időt, a vascularis szövődmény gyakoriságát, az amputációs arányt és mortalitást vizsgáltuk. Értékeléseink kapcsán figyelembe vettük a graft felhasználási lokalizációját, a graft típusát és a mélyhűtött tárolás időtartamát. Aorta iliofemoralis, femoropoplitealis régióba ültetett artériás és vénás homograftokat vizsgáltunk. Eredmények: Az átlagéletkor 63,6 ± 10,7 év, a betegek átlagos utánkövetési ideje 36 ± 28 hónap. A graftok primer nyitva maradási aránya egy, három és hat hónappal a műtét után 83,7%, 75,0% és 63,4% volt. Saját anyagunkban a felhasznált erek közül az artériák/mélyvénák nyitva maradási aránya jobb volt a vénás graftokkal összehasonlítva: artériás felhasználás esetén egy, három, hat hónappal a műtét után 85,6%, 78,6%, 74,3% a primer nyitva maradás, míg vena saphena magna felhasználásával 81,4%, 70,4%, 47,7% ugyanezen intervallumokban. Összefoglalás: A szeptikus környezetben végzett érsebészeti beavatkozások komoly kihívást jelentenek az érsebész számára. Az AB0 vércsoport-kompatibilis graftok beültetése hosszú távon nem járt jobb eredménnyel, mint a nem AB0 vércsoport-kompatibilis graftoké. Az ideális homológ érpótlásnak, vizsgálataink alapján, a fél évnél rövidebb ideig tárolt artériás homograft bizonyult.

Korelasi Indeks Massa Tubuh dengan Velositas Vena Femoralis

Background: Overweight and accumulation of abdominal fat is highly correlated with decreased of femoral vein velocity that contribute to increased risk of vein thromboembolism.Objectives: The aim of this study was to correlate body mass index (BMI) with femoral vein velocity.Material and Method: This study is a correlation analytic study with cross-sectional design in subject with BMI ? 18,5 kg/m2. BMI, waist hip ratio (WHR) and femoral vein velocity were assessed.Results: There were 40 subjects in this study, comprised of 25 (62,5%) men and 15 (37,5%) women, 23 to 49 year old. Spearman correlation revealed a signifcant inverse correlation between BMI and femoral vein velocity (r = -0,896, p = <0,001), between WHR and femoral vein velocity (r = -0,701, p = <0,001), and also revealed a signifcant positive correlation between BMI and WHR (r = 0,845 , p = <0,001).Conclusion: BMI had a signifcant inverse correlation with femoral vein velocity, these fndings are supported by the signifcant positive correlation between BMI and WHR, potentially leading to elevated risk for venous thromboembolism.

Tromboangiitis Obliterans dengan Komorbid DVT

Tromboangiitis obliterans (TAO) atau penyakit Buerger merupakan sindrom klinis yang ditandai dengan oklusi trombotik, non atherosklerotik, vaskulitis segmental pada arteri dan vena kecil dan sedang yang mengenai daerah ekstremitas atas maupun bawah. Inflamasi yang terjadi menyebabkan Critical Limb Ischemia. Dilaporkan seorang laki-laki, usia 33 tahun, mengalami nyeri pada ujung jari tangan dan kaki yang kemudian menghitam yang dirasakan sejak 3 minggu sebelumnya. Pasien mempunyai kebiasaan merokok 1 bungkus/hari selama 18 tahun. Pada pemeriksaan fisik ditemukan ujung-ujung jari kaki dan tangan menghitam, pulsasi arteri lengan dan tungkai masih teraba. Pada pemeriksaan doppler ultrasound didapatkan aliran darah arteri dan vena kedua tungkai dan lengan baik. Hasil arteriografi ekstremitas atas menunjukkan dinding arteri reguler, terdapat stenosis segmental pada arteria digitales dengan gambaran corkscrew. Arteriografi tungkai memperlihatkan morfologi arteri masih reguler, aliran arteri tidak sampai ke distal. Pasien didiagnosis Buerger’s Disease dan diberikan terapi cilostazol 2x50 mg, Nifedipin 2x10 mg, aspilet 1x80 mg, methilprednisolon 10 mg/8jam dan morfin sulfat 2x10 mg. Selama perawatan kondisi pasien membaik, nyeri ujung-ujung jari berkurang dan pasien dipulangkan. Satu minggu setelah pasien pulang, pasien mengeluhkan pembengkakan kaki sebelah kiri, ditemukan total trombus mengisi vena femoralis dan vena poplitea sinistra. Pasien kemudian dirawat untuk dilakukan heparinisasi. Penghentian merokok merupakan terapi definitif, penggunaan obat vasodilator, pentoksifilin dan cilostazol dapat membantu mengurangi gejala, namun tidak mencegah progresi penyakit.