Összefoglaló.
Bevezetés: A 21. századra a multikulturális társadalmi közegben
az interkulturális tudás, mint készség, fokozott mértékben válik
kulcskompetenciává. E társadalmi kompetencia elsajátításának egyik lehetséges
területe a nemzetközi hallgatói mobilitás, mely világszerte, így hazánkban is,
egyre nagyobb jelentőségű. Célkitűzés: Magyar és külföldi
hallgatók körében folytatott vizsgálatunk fókuszában a beilleszkedési
folyamatoknak, valamint az interkulturális kompetencia és érzékenység
kialakulásának és fejlődésének vizsgálata állt, a Pécsre érkező mintegy 60
különböző kultúra, valamint a magyar befogadó közeg vonatkozásában egyaránt.
Kutatásunk során többek között arra kerestünk választ, hogy az eredeti és a
befogadó kultúra közötti különbségek mely területeken nyilvánulnak meg a
leginkább, illetve egy másik kultúrához történő alkalmazkodás során milyen
beilleszkedést lassító vagy támogató tényezők tárhatók fel.
Módszer: Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív
módszereket alkalmaztunk, önkitöltéses kérdőíves felmérés, valamint
fókuszcsoportos interjúk formájában. A PTE ÁOK német, angol és magyar nyelvű
általánosorvos-képzésében részt vevő hallgatókat a 2010 és 2018 közötti időszak
tavaszi szemesztereiben saját fejlesztésű, anonim, önkéntesen kitölthető
kérdőívvel kerestük meg (a kitöltött kérdőívek száma: n = 13 084 kérdőív). A
kérdőíveket három tanévben hét, félig strukturált fókuszcsoportos interjúval
egészítettük ki (n = 92 fő). Eredmények: A hazánkba érkező
külföldi orvostanhallgatók számára a befogadó közeghez való alkalmazkodást
tekintve a kapcsolódás elsősorban a szocializációs, nyelvi, kommunikációs
különbségek miatt bizonyult kihívásnak. Megállapítható azonban, hogy a képzési
idő előrehaladtával a különbözőségekből fakadó nehézségek csökkentek, így a
hallgatók egyre inkább képessé váltak az etnorelatív irányba történő
elmozdulásra, valamint a multikulturális közeg pozitív aspektusainak
értékelésére. Következtetések: A multikulturális környezetben
folytatott tanulmányok alatt a kultúraközi kapcsolódási pontok és
együttműködések kialakulása és fejlődése lehetővé teszi és támogatja az
interkulturális kompetencia elsajátítását, annak minden résztvevője számára,
akár az egyetemi képzésen túlmutatóan, a későbbi orvosi pályát tekintve is. Orv
Hetil. 2021; 162(25): 978–987.
Summary.
Introduction: In the increasingly multicultural social
environment of the 21st century, intercultural knowledge as a social skill is
gradually becoming a key competence. One of the possible areas of acquiring this
competence is international student mobility, which is of increasing importance
worldwide, including Hungary. Objective: The focus of our study
was to examine integration processes and the development and improvement of
intercultural competence and sensitivity among Hungarian and international
students, both in relation to the approximately 60 different cultures arriving
in Pécs and in relation to the Hungarian host environment. In the course of our
research, we sought – among other factors – areas, in which the differences
between the original and the host culture are the most prominent, and we aimed
at identifying those factors that are slowing down or supporting the integration
during the adaptation period to another culture. Method: In our
research, we used both quantitative and qualitative methods, in the form of a
self-administered questionnaire and focus group interviews. General medical
students of the University of Pécs studying in the German-, English- and
Hungarian-language programmes participated in the survey during the spring
semesters of the academic years between 2010 and 2018. We used our
self-developed questionnaires (number of completed questionnaires: n = 13 084),
which were filled in on a voluntary basis and anonymity was ensured. The
questionnaires were supplemented with seven semi-structured focus group
interviews over three academic years (n = 92 students).
Results: Regarding the adaptation to the host environment
of foreign medical students studying in Hungary, relationship building arising
from socialization, language and communication differences, proved to be a
challenge. However, it can be stated that as the training time progressed, the
difficulties arising from the differences decreased, so that the students
gradually became more able to move towards an ethno-relative direction and
evaluated the positive aspects of the multicultural environment.
Conclusion: During studies in a multicultural university
environment, the emergence and development of intercultural connections and
collaborations enable and support the acquisition of intercultural competence
for all of the students, which will be of great benefit for them, even beyond
the university, in their future medical career. Orv Hetil. 2021; 162(25):
978–987.
Yükseköğretimdeki Suriyeli Sığınmacı Öğrenciler: Uyum ve Çatışma Alanları
