scholarly journals Different Effects of Soy and Whey on Linear Bone Growth and Growth Pattern in Young Male Sprague-Dawley Rats

2021 ◽  
Vol 8 ◽  
Author(s):  
Meytal Bar-Maisels ◽  
Chen Menahem ◽  
Yankel Gabet ◽  
Sahar Hiram-Bab ◽  
Moshe Phillip ◽  
...  
Keyword(s):  
Food Consumption ◽  
Bone Quality ◽  
Linear Growth ◽  
Young Male ◽  
Male Rats ◽  
Term Experiment ◽  
Igf I ◽  
Long Term Experiment ◽  
Ad Libitum

The aim of this investigation was to determine the better protein for supporting optimal linear growth, as the exact composition and benefits of specific dietary proteins in supporting linear growth is unknown. In the current study, we compared the effect of soy and whey proteins, both proteins contain all essential amino acids and are considered the best proteins in their categories. Young male rats were subjected to multiple feeding protocols using iso-energetic diets containing soy or whey as the sole protein source. The rats were allowed to eat ad libitum for 11, 24, or 74 days in the first set of experiments, and the soy group was pair-fed to the whey group in the second set. The differences in weight gain, food consumption, and humeri length of the soy group that were greater at the beginning of the ad libitum experiments lessened over time. Pair-fed experiments revealed that the increased weight and humeri length resulted from the differences in food consumption. However, other parameters were protein specific. Bone quality, which was better in the soy group at 24 days, was matched by the whey group and even surpassed that of the soy group in the long-term experiment, with a significantly greater bone mineral density, cortical thickness, and growth plate. Although in the short term the levels of insulin like growth factor (IGF)-I were similar between the groups, IGF-I increased with age in the whey group, and the levels at the long-term experiment were significantly higher compared to the soy group. Furthermore, using the pair fed setup made it clear that when the difference in food consumption were no longer playing part, whey was more efficient in increasing IGF-I. There were no indications of metabolic sequelae. Although the use of soy is gaining in popularity as a sustainable protein, our findings indicate a better effect of whey on linear growth by leading to slower growth with better-organized epiphyseal growth plates and bone quality.

scholarly journals Skeletal effect of casein and whey protein intake during catch-up growth in young male Sprague–Dawley rats

2016 ◽  
Vol 116 (1) ◽  
pp. 59-69 ◽  
Author(s):  
Majdi Masarwi ◽  
Yankel Gabet ◽  
Oleg Dolkart ◽  
Tamar Brosh ◽  
Raanan Shamir ◽  
...  
Keyword(s):  
Body Weight ◽  
Bone Quality ◽  
Young Male ◽  
Growth Potential ◽  
Male Rats ◽  
Sprague Dawley ◽  
Epiphyseal Growth Plate ◽  
Sprague Dawley Rats ◽  
Catch Up

AbstractThe aim of the present study was to determine whether the type of protein ingested influences the efficiency of catch-up (CU) growth and bone quality in fast-growing male rats. Young male Sprague–Dawley rats were either fed ad libitum (controls) or subjected to 36 d of 40 % food restriction followed by 24 or 40 d of re-feeding with either standard rat chow or iso-energetic, iso-protein diets containing milk proteins – casein or whey. In terms of body weight, CU growth was incomplete in all study groups. Despite their similar food consumption, casein-re-fed rats had a significantly higher body weight and longer humerus than whey-re-fed rats in the long term. The height of the epiphyseal growth plate (EGP) in both casein and whey groups was greater than that of rats re-fed normal chow. Microcomputed tomography yielded significant differences in bone microstructure between the casein and whey groups, with the casein-re-fed animals having greater cortical thickness in both the short and long term in addition to a higher trabecular bone fraction in the short term, although this difference disappeared in the long term. Mechanical testing confirmed the greater bone strength in rats re-fed casein. Bone quality during CU growth significantly depends on the type of protein ingested. The higher EGP in the casein- and whey-re-fed rats suggests a better growth potential with milk-based diets. These results suggest that whey may lead to slower bone growth with reduced weight gain and, as such, may serve to circumvent long-term complications of CU growth.

INCREASE IN THE LEVEL OF RETINAL MELATONIN AND PERSISTENCE OF ITS DIURNAL RHYTHM IN RATS AFTER PINEALECTOMY

1981 ◽  
Vol 91 (3) ◽  
pp. 477-481 ◽  
Author(s):  
H. S. YU ◽  
S. F. PANG ◽  
P. L. TANG
Keyword(s):  
Diurnal Rhythm ◽  
Feedback System ◽  
Male Rats ◽  
Long Term Effects ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment ◽  
Short And Long Term ◽  
Short Term Experiment ◽  
Compensatory Effect

To study the short- and long-term effects of pinealectomy on the level of retinal melatonin, male rats adapted to a photoperiod of 12 h light: 12 h darkness (with lights on at 06.00 h) were pinealectomized. In the short-term experiment, the rats were decapitated 1 week after pinealectomy. In the long-term experiment, 1 month was allowed for recovery. Melatonin was extracted from retinae and quantified by radioimmunoassay. A diurnal rhythm of retinal melatonin was found to persist after pinealectomy in both experiments. An increase in retinal melatonin was demonstrated 1 month after pinealectomy, indicating a compensatory effect on melatonin in the retinae of pinealectomized rats. Thus, biosynthesis of melatonin in the retina may be modulated through a negative feedback system.

scholarly journals Growth patterns in male rats exposed to concurrent long-term environmental challenges

2016 ◽  
Vol 15 (1/2) ◽  
pp. 14-20 ◽  
Author(s):  
Pablo CUERVO ◽  
Andrea RACCA ◽  
Pablo BELDOMENICO
Keyword(s):  
Social Conflict ◽  
Food Limitation ◽  
Young Male ◽  
Growth Patterns ◽  
Male Rats ◽  
Environmental Challenges ◽  
Size Growth ◽  
Long Term Experiment ◽  
Life Trajectory

Growth is a key determinant of fitness in animals, and may be affected by the environmental challenges presented over the course of an individual’s lifespan. When faced with limited resources and environmental challenges, organisms may prioritize the development and maintenance of particular processes over others. To expand our understanding of the consequences of organism exposure to a changing environment, we offer a long-term experiment to compare the growth patterns of young male rats exposed and not exposed to food limitation and social conflict. The patterns of growth of young rats were altered by the exposure to these environmental challenges, two of the most frequently faced by animals. As expected, scarcity of food resulted in a marked growth decline in animals exposed to nutritional stress. Interestingly, individuals exposed to an unstable social environment, but fed ad libitum, evidenced a growth rate 6% smaller than those under stable social conditions. An interaction between food limitation and social conflict was not observed. As a larger body size growth results in a competitive advantage in encounters, the detected divergence on growth patterns may represent significant consequences on the individual’s life trajectory.

Evaluation of mineral fertilizer effects in a long-term experiment on a planted sward

2010 ◽  
Vol 59 (2) ◽  
pp. 295-314 ◽  
Author(s):  
Imre Kádár
Keyword(s):  
Festuca Arundinacea ◽  
Dactylis Glomerata ◽  
Mineral Fertilizer ◽  
Phleum Pratense ◽  
Agropyron Cristatum ◽  
Festuca Rubra ◽  
Festuca Pratensis ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Effect of NPK fertilization on the yield of winter wheat and maize and on the nutrient content of the soil in a long-term experiment network in Hungary

2013 ◽  
Vol 62 (2) ◽  
pp. 311-330
Author(s):  
Jakab Loch ◽  
János Lazányi
Keyword(s):  
Winter Wheat ◽  
Nutrient Content ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment ◽  
Npk Fertilization

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) tizenkét NPK kezeléskombinációjában, kilenc termőhelyen vizsgáltuk az NPK-trágyázás hatását az őszi búza és a kukorica termésére és a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalmára. A termőhelyek: Bicsérd (BI), Hajdúböszörmény (HA), Iregszemcse (IR), Karcag (KA), Keszthely (KE), Kompolt (KO), Mosonmagyaróvár (MO), Nagyhörcsök (NA), Putnok (PU). Az NPK kezelések: 000, 101, 111, 121, 201, 220, 221, 222, 331, 341, 421, 441. A N- és P-kezelések a kódoknak megfelelően 50 kg N, ill. P2O5·ha−1, a K-adagok 100 kg K2O·ha−1 hatóanyag-mennyiséggel növekszenek. Az őszi búza termésadatok a 23., 24., 27., 28. és 31. évi kísérletekből, a kukoricatermések a 25., 26., 29. és 30. évből származnak.Az NPK-kezelések jelentősen növelték az őszi búza és a kukorica öt-, illetve négyéves átlagtermését, szignifikáns különbségek jöttek létre a termőhelyek átlagában. Az NPK-kezelések különböző érvényesülése az egyes termőhelyeken az eltérő ökológiai viszonyok, köztük a különböző eredeti tápelemtartalom és szolgáltató képesség következménye.Az NPK-kezelések hatására a talajok 0,01 M CaCl2-oldható tápelemtartalma is jelentősen változott. A növények tápelemigényét meghaladó kezelések tartamhatásaként tápelem-felhalmozódás igazolható mindhárom tápelem esetében. A növények szükségletét meghaladó N-adagok, a karbonátos talajokat és a nagy agyagtartalmú kompolti (KO) talajt kivéve csökkentették a talaj pH-t. A másodfokú görbék az őszi búza ötéves termésátlaga és a 0,01 M CaCl2-ban mért összes-N, P- és K-tartalom közötti összefüggéseket szemléltetik termőhelyenként.A legnagyobb kezeléshatások azokon a talajokon igazolhatók, melyeken a kontroll 0,01 M CaCl2-oldható összes-N értéke kisebb, mint 5–10 mg·kg−1. A 15,0 mg·kg−1 érték felett altalaban nem érvényesült a nitrogén termésnövelő hatása. Kivételt képez a tápanyagban gazdag, hajdúböszörményi nem karbonátos réti talaj. A foszfor termésnövelő hatása 2,0 mg P·kg−1 érték felett — a karbonátos réti talaj kivételével — általában nem érvényesül. Az összefüggéseket jellemző R2 meghatározottsági tényezők a legkisebbek az őszi búza és a talaj 0,01 M CaCl2-oldható K-tartalma között, ami az egyéb tényezők nagyobb szerepére utal.A bemutatott eredmények igazolják, hogy a 0,01 M CaCl2-oldható N-, P- és Kfrakciók alkalmasak a tápanyaghiány és -felesleg jellemzésére. Egyben igazolják, hogy az eltérő ökológiai viszonyok között nagyobb terméskülönbségek jöhetnek létre, mint a kezelések hatására. A környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás megköveteli a tápanyagok eltérő érvényesülésének figyelembevételét.A termésadatok átengedéséért köszönet az OMTK Hálózati Tanács elnökének, titkárának, és valamennyi kísérletfelelősnek.

The post-effect of lucerne on nitrate-N accumulation in a maize-wheat double cropping long-term experiment

2000 ◽  
Vol 28 (1-2) ◽  
pp. 147-152
Author(s):  
T. Szalai ◽  
F. H. Nyárai ◽  
S. Holló ◽  
M. Birkás
Keyword(s):  
N Accumulation ◽  
Double Cropping ◽  
Nitrate N ◽  
Term Experiment ◽  
Long Term Experiment

scholarly journals The Rate of Mutation and the Homozygous and Heterozygous Mutational Effects for Competitive Viability: A Long-Term Experiment With Drosophila melanogaster

Genetics ◽  
2001 ◽  
Vol 158 (2) ◽  
pp. 681-693 ◽  
Author(s):  
David Chavarrías ◽  
Carlos López-Fanjul ◽  
Aurora García-Dorado
Keyword(s):  
Drosophila Melanogaster ◽  
Minimum Distance ◽  
Deleterious Mutations ◽  
Regression Estimate ◽  
Term Experiment ◽  
Degree Of Dominance ◽  
Long Term Experiment ◽  
Rate Of Decline ◽  
Good Agreement

Abstract The effect of 250 generations of mutation accumulation (MA) on the second chromosome competitive viability of Drosophila melanogaster was analyzed both in homozygous and heterozygous conditions. We used full-sib MA lines, where selection hampers the accumulation of severely deleterious mutations but is ineffective against mildly deleterious ones. A large control population was simultaneously evaluated. Competitive viability scores, unaffected by the expression of mutations in heterozygosis, were obtained relative to a Cy/L2 genotype. The rate of decline in mean ΔM ≈ 0.1% was small. However, that of increase in variance ΔV ≈ 0.08 × 10-3 was similar to the values obtained in previous experiments when severely deleterious mutations were excluded. The corresponding estimates of the mutation rate λ ≥ 0.01 and the average effect of mutations E(s) ≤ 0.08 are in good agreement with Bateman-Mukai and minimum distance estimates for noncompetitive viability obtained from the same MA lines after 105 generations. Thus, competitive and noncompetitive viability show similar mutational properties. The regression estimate of the degree of dominance for mild-to-moderate deleterious mutations was ∼0.3, suggesting that the pertinent value for new unselected mutations should be somewhat smaller.

Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document