Rare and new for Poland species of Uredinales and Ustilaginales collected in the area of the Pieniny Mountains (Western Carpathians)

The author has found Puccinia asteris-olpini on Aster alpinus - a species new to Poland, and five species of fungi on host new to Poland: Anthracoidea caricis on Carer pallescens, Entyloma doctylidis on Dactylis glomerata, Schizonella melanogramma on Carex ornithopoda, Urocystis poae on Poa trivialis, Ustilago striiformis on Agropyron repens and Sesleria coerulea. Other species are rare in Polish mycoflora and known only from isolated stands.

Download Full-text

Recession of Tussilago farfara (L.) population from the agro coenose as a result of cultivation abandonment. I The effect of fallowing on population dynamics

Acta Societatis Botanicorum Poloniae ◽

10.5586/asbp.1988.036 ◽

2014 ◽

Vol 57 (3) ◽

pp. 371-386

Author(s):

Anna Namura-Ochalska

Keyword(s):

Population Dynamics ◽

Spatial Structure ◽

Interspecific Competition ◽

Population Size ◽

Dactylis Glomerata ◽

Tussilago Farfara ◽

Agropyron Repens

The paper evaluates the effect of fallowing on seasonal and multiyear dynamics, as well as on the spatial structure of Tussilago farfara population. In four years turfing and rapid increase in the size of grass populations - those of Agropyron repens (L.) PB. and Dactylis glomerata caused the elimination of Tussilago farfara population. The studies have showed that a decrease in the population size resulted from hampering of both vegetative and generative reproduction. The interspecific competition for available space seems to be a crucial factor limiting emergence of new shoots. In the agrocoenose big population size of Tussilago farfara remained throughout the studies.

Download Full-text

Distribution of tillers of plant species in old permanent grassland with different types of use.

Netherlands Journal of Agricultural Science ◽

10.18174/njas.v7i3.17677 ◽

1959 ◽

Vol 7 (3) ◽

pp. 232-236

Author(s):

D.M. De Vries ◽

B.J. Hoogers

Keyword(s):

Festuca Arundinacea ◽

Poa Pratensis ◽

Dactylis Glomerata ◽

Agrostis Stolonifera ◽

Holcus Lanatus ◽

Rumex Acetosa ◽

Deschampsia Caespitosa ◽

Different Types ◽

Poa Trivialis ◽

Bromus Mollis

A survey of 1647 old permanent grasslands was carried out using 25-sq. cm. samples [see Herb. Abstr. 29, p. 1] and the frequency of dominance of each species in the samples (DF), the frequency of occurrence of each species (PF), and the dominance tendency (Dt=DF/PF X 100) was calculated for each field. Tussock-forming species showed a non-uniform distribution of tillers within the sward and the value of Dt for these species was higher than that for uniformly distributed species. Of the 29 species studied, Deschampsia caespitosa, Festuca arundinacea, Lolium perenne, Dactylis glomerata, Holcus lanatus and F uncus effusus showed high average values for Dt, while rhizomatous species such as Poa pratensis and Agropyron repens [Elymus repens], stoloniferous species such as Trifolium repens, Poa trivialis and Ranunculus repens, and species spreading by means of seed, such as R. acris, Bromus mollis and Rumex acetosa, had low average Dt values. From values of Dt calculated for fields used for hay, hay-pasture (aftermath grazed), alternate pastures (mown for hay in some years only) and pure pastures, it was shown that D. caespitosa, L. perenne, D. glomerata and J. effusus were more regularly distributed in hay-fields than in pastures. In alternate pastures, J. effusus had a low Dt value, F. arundinacea a high Dt. Species having a preference for hayfields showed higher Dt values than elsewhere, owing to their growth not being restricted by grazing. Typical pasture species which spread by means of runners, such as P. pratensis, Agrostis stolonifera and T. repens, were more homogeneously distributed in hayfields; their increased Dt values in pastures was due to their concentration in the spaces between tussocks of other species.-R.B. (Abstract retrieved from CAB Abstracts by CABI’s permission)

Download Full-text

Growth and Persistenceof Common Temperature Pasture Species under Low Light and Low R:FR Ratio

Journal of the Institute of Agriculture and Animal Science ◽

10.3126/jiaas.v27i0.703 ◽

2006 ◽

Vol 27 ◽

pp. 111-118 ◽

Cited By ~ 1

Author(s):

NR Devkota

Keyword(s):

Lolium Perenne ◽

White Clover ◽

Dactylis Glomerata ◽

Dry Weight ◽

Holcus Lanatus ◽

Agrostis Capillaris ◽

Shoot Dry Weight ◽

Poa Trivialis ◽

R:Fr Ratio ◽

Dactylis Glomerata L

The effects of varied PAR and R:FR ratio on tillering and shoot dry weight production of temperate pasture species were evaluated at Massey University New Zealand using split-plot design with four blocks. The main plots were % transmitted PAR (photosynthetically active radiation; mmoles photons m-2 s-1, 400- 700 nm) and R:FR ratios (red to far red ratios) with 2 x 2 factors of PAR and R: FR, i.e. medium (38 and 39%) and low (16 and 17%) PAR-each with two natural (1.33 and 1.34) and two reduced (0.57 each) R:FR ratios. The treatment combination was such that each low and medium PAR level had a natural and a reduced R:FR ratio. PAR levels with natural R: FR ratio were imposed by differing densities of neutral shade cloth (Sarlon) with a layer of clear filter, while low R:FR ratio was created with the use of a blue filter. Nine pasture cultivars of seven pasture species: Dactylis glomerata L., Grasslands Wana (cocksfoot); Dactylis glomerata L., PG 74 (cocksfoot); Dactylis glomerata L., PG 321 (cocksfoot); Lolium perenne L. (perennial ryegrass); Holcus lanatus L. (Yorkshire fog); Agrostis capillaris (browntop); Poa trivialis; Trifolium repens L. (white clover), and Lotus uliginosus (lotus) were grown in pots as subplots with four replicate blocks. Six plants were maintained per pot. Plants were harvested at 61 days after imposing shade. There was no effect of R:FR ratio (P>0.05) on the shoot dry weight per plant, however, significant differences (P<0.05) for PAR, species, and interaction of PAR, species for shoot dry weight was observed. At low PAR, Lolium perenne, Dactylis glomerata (Wana) and Holcus lanatus had the highest and similar yields, whereas the yield of white clover and lotus were similar and less than for all the grass species. Effects of PAR as well as R:FR were significant (P<0.001) for total tillers per plant in the shade. Poa trivialis, Agrostis capillaris and Lolium perenne had the highest number of tillers/plant at the low PAR and low R:FR, but did not contribute to higher shoot dry weight at the low PAR, mainly due to their low weight per tiller. Likewise, SLA was significantly (P<0.01) increased by low PAR but not by low R:FR. Lotus produced a higher (P<0.001) number of branches at the low PAR than white clover. Comparatively better performance of cocksfoot, especially at low PAR, was mainly due to the ability to produce higher leaf area, higher SLA, and more tillers per plant. The results are discussed in terms of the effects of PAR and R:FR on the yield and yield components with respect to the attributes of shade tolerant pasture species. Key words: PAR, R:FR ratio, wana cocksfoot, nui perennial ryegrass, shade J. Inst. Agric. Anim. Sci. 27:111-118 (2006)

Download Full-text

INFLUENCE OF TIME AND RATE OF N APPLICATION ON YIELD AND CRUDE PROTEIN OF THREE COOL SEASON GRASSES GROWN ON ORGANIC SOILS

Canadian Journal of Plant Science ◽

10.4141/cjps84-046 ◽

1984 ◽

Vol 64 (2) ◽

pp. 319-328 ◽

Cited By ~ 6

Author(s):

G. L. MALZER ◽

R. P. SCHOPER

Keyword(s):

Crude Protein ◽

Dactylis Glomerata ◽

Growing Season ◽

N Fertilization ◽

Phalaris Arundinacea ◽

Organic Soils ◽

Reed Canarygrass ◽

The Third ◽

Dactylis Glomerata L ◽

Agropyron Repens

Three separate experiments were conducted with orchardgrass (Dactylis glomerata L.), quackgrass (Agropyron repens L.), and reed canarygrass (Phalaris arundinacea L.) to determine the timing and rate effects of N fertilization for forage production on organic soils in northern Minnesota. Nine N treatments, using 0, 168 and 336 kg N/ha, were applied in single or split (up to four) applications during the growing season. Dry matter (DM) production and crude protein content of the forage were determined in a four-clipping management program. With N fertilization total DM production for the 2-yr study was increased, on the average, by 104, 37, and 121% for orchardgrass, quackgrass, and reed canarygrass. Total production of all three grasses was significantly increased up to the 336 kg N/ha application. On the control areas (0 N) quackgrass produced an average of 61 and 82% more total forage than orchardgrass and reed canarygrass. Split applications of fertilizer N during the growing season had relatively little influence on total DM productions. However, applying N later in the growing season significantly increased DM production of reed canarygrass for the third and fourth clippings. Late N applications significantly influenced orchardgrass in the third and fourth clippings consistently during only 1 yr of the experiment and did not alter quack-grass production in either year.Key words: Histosols, Dactylis glomerata L., Agropyron repens L., Phalaris arundinacea L.

Download Full-text

Dependence of anatomical structure features on morphological form of branching of grass shoots

Acta Agrobotanica ◽

10.5586/aa.1984.002 ◽

2013 ◽

Vol 37 (1) ◽

pp. 17-28 ◽

Cited By ~ 1

Author(s):

Leontyna Olszewska ◽

Maria Wielicka

Keyword(s):

Festuca Arundinacea ◽

Vegetative Reproduction ◽

Dactylis Glomerata ◽

Anatomical Structure ◽

Grass Species ◽

Biotic Factors ◽

Holcus Lanatus ◽

Morphological Form ◽

Poa Trivialis ◽

The Relationship

The occurrence of different shoot forms in Dactylis glomerata L., Festuca arundinacea Schreb., Holcus lanatus L., Avena fatua L. and other grass species was observed in investigations on vegetative reproduction modes deviating from normal. The relationship between the morphological and anatomical structure of these shoots, depends on the grass species as well as on ecological and biotic factors. The anatomical structure of elongated vegetative tillers and pseudostolons as well as underground rooting stems regrowing in the soil approximates that of stolons in Poa trivialis L. Branching generative shoots show the same arrangement of tissues as that encountered in non-branching ones. Shoots with such a structure are resistant to bending and, therefore, their contact with the soil and rooting of aerial tillers meet, as a rule, with difficulties. All kinds of parental branching shoots under study, irrespective of whether they developed above or in the soil, are usually short lived, provided with sheaths and leaf blades, similarly as stolons. It was found that in many grass species different tillering forms occur generally in vegetative reproduction what would require a definition and unification of names of such differentiated shoots.

Download Full-text

Extraction, structural characterisation and evaluation of hydroxycinnamate esters of orchard grass (Dactylis glomerata) as substrates for polyphenol oxidase

Planta Medica ◽

10.1055/s-0028-1084432 ◽

2008 ◽

Vol 74 (09) ◽

Author(s):

I Parveen ◽

A Winters ◽

MD Threadgill ◽

B Hauck ◽

P Morris

Keyword(s):

Polyphenol Oxidase ◽

Dactylis Glomerata ◽

Structural Characterisation ◽

Orchard Grass

Download Full-text

Evaluation of mineral fertilizer effects in a long-term experiment on a planted sward

Agrokémia és Talajtan ◽

10.1556/agrokem.59.2010.2.8 ◽

2010 ◽

Vol 59 (2) ◽

pp. 295-314 ◽

Cited By ~ 3

Author(s):

Imre Kádár

Keyword(s):

Festuca Arundinacea ◽

Dactylis Glomerata ◽

Mineral Fertilizer ◽

Phleum Pratense ◽

Agropyron Cristatum ◽

Festuca Rubra ◽

Festuca Pratensis ◽

Term Experiment ◽

Long Term Experiment

Egy műtrágyázási tartamkísérlet 32. évében, 2005-ben vizsgáltuk az eltérő N-, P- és K-ellátottsági szintek és kombinációik hatását a réti csenkesz (Festuca pratensis) vezérnövényű, nyolckomponensű, pillangós nélküli gyepkeverék termésére, fejlődésére és elemtartalmára. A termőhely mészlepedékes csernozjom talaja a szántott rétegben mintegy 3% humuszt, 3–5% CaCO3-ot és 20–22% agyagot tartalmazott, N és K elemekben közepesen, P és Zn elemekben gyengén ellátottnak minősült. A kísérlet 4N×4P×4K = 64 kezelést×2 ismétlést = 128 parcellát foglalt magában. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a terület aszályérzékeny. A vizsgált 2005. évben azonban kielégítő mennyiségű (649 mm) csapadék hullott és annak eloszlása is kedvező volt. A gyep telepítése spenót elővetemény után 2000. szeptember 20-án történt gabona sortávra 60 kg·ha–1 vetőmaggal, amelynek 25%-át (15 kg) a réti csenkesz (Festuca pratensis); 21–21%-át (12,6 kg) a nádképű csenkesz (Festuca arundinacea) és az angol perje (Lolium perenne); 9%-át (5,4 kg) a taréjos búzafű (Agropyron cristatum), valamint 6–6%-át (3,6 kg) a vörös csenkesz (Festuca rubra), a réti komócsin (Phleum pratense), a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) és a csomós ebír (Dactylis glomerata) tette ki. Főbb eredményeink: – A meghatározó N-trágyázás nyomán a szénatermés 5-szörösére emelkedett a két kaszálással a N-kontrollhoz viszonyítva. A maximális 10 t·ha–1 körüli légszáraz szénahozamokat a 300 kg N·ha–1·év–1 N-adag, valamint a 150 mg·kg–1 körüli AL-P2O5-, illetve 150 mg·kg–1 feletti AL-K2O-tartalom biztosította. Növénydiagnosztikai szempontból a nagy terméshez kötődő optimális elemtartalom 2% körüli N- és K-, illetve 0,2–0,3% P-koncentráció volt a szénában. – A két kaszálással felvett minimum (a 2 t·ha–1 körüli szénatermést adó N-kontroll) és maximum (a 10 t·ha–1 körüli szénahozamú, nitrogénnel és PK-vel jól ellátott talajok) elemmennyiségek a következőképpen alakultak: N 21–196 kg, K 39–188 kg, Ca 9–48 kg, Mg 4–22 kg, P 6–21 kg. – Az N×P és N×K kölcsönhatások kifejezettebbé váltak a 2. kaszálás idején. A P 0,18–0,55%, a NO3-N 86–1582 mg·kg–1, a Cu 4,7–7,4 mg·kg–1, a Mo 0,7–4,1 mg·kg–1 extrém értékeket jelzett az N×P kezelések függvényében. Az N×K kezelésekben a K 1,44–2,73%, a Mg 0,26–0,39%, a Na 71–2178 mg·kg–1, a Ba 4,1–9,6 mg·kg–1, a Cd 15–44 µg·kg–1 szélsőértékekkel volt jellemezhető. A Sr a 10–26 mg·kg–1 koncentrációtartományban módosult a P×K-ellátottság nyomán. Élettani, takarmányozástani szempontból az indukált kölcsönhatások nyomon követése elengedhetetlen, amennyiben olyan mérvű tápelemhiányok, illetve aránytalanságok jöhetnek létre, melyek anyagcserezavarokat okozhatnak a növényt fogyasztó állatban.

Download Full-text

Long-term fertilization experiments on a natural grassland on calcareous meadow soil

Agrokémia és Talajtan ◽

10.1556/agrokem.59.2010.2.5 ◽

2010 ◽

Vol 59 (2) ◽

pp. 255-268

Author(s):

István Harmati

Keyword(s):

Trifolium Pratense ◽

Poa Pratensis ◽

Festuca Pratensis ◽

Meadow Soil ◽

Medicago Lupulina ◽

Arrhenatherum Elatius ◽

Natural Grassland ◽

Fertilization Experiments ◽

Agropyron Repens

Sekély humuszos szintű, erősen karbonátos réti talajon kialakult természetes (Achilleo-Festucetum pseudovinae) gyepen beállított tartamkísérletekben vizsgáltuk a műtrágyázás kérdéseit a gyep növényi összetételének megjavítása, termésének növelése és minősége javítása céljából. A kísérlet humuszban gazdag, nitrogénnel és káliummal igen jól ellátott, de foszforban szegény talaján az N- és P-műtrágya 2-2 adagját szólóban és kombinációikban alkalmaztuk. Az öntözetlen kísérletet 28, az öntözöttet 14 éven át folyamatosan, széleskörűen vizsgáltuk. Megállapításainkat a következőkben foglaljuk össze. – A gyep növényi összetételét a N- és a P-műtrágyák adagjaiktól és kombinációiktól függően megváltoztatták. A nitrogén a füvek, a foszfor a pillangósok versenyképességét fokozta és segítette elő növekedését. Az önmagában alkalmazott N-műtrágya a talaj nagyfokú P-szegénysége miatt nem gyakorolt pozitív hatást a gyepre. A P-műtrágya viszont kedvező változásokat okozott: a füvek fejlődésének elősegítése mellett nagymértékben növelte a pillangósok borítási értékét és tömegarányát, különösen az öntözött parcellákon. Öntözetlen viszonyok között a réti perje (Poa pratensis), a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) és a komlós lucerna (Medicago lupulina) alkotta a gyep termésének túlnyomó részét, néhány egyéb fű- és pillangósvirágú komponens társaságában. Az öntözött kísérletben a pillangósok abszolút uralma mellett gyakran a réti perje jutott vezető szerephez. A pillangósok közül az eperhere (Trifolium fragiferum), a komlós lucerna (Medicago lupulina) és a vörös here (Trifolium pratense) váltakozva jutott uralomra. Az időjárás nagyban befolyásolta a gyep pillangós komponenseinek tömegarányát. Az NP kombinációkban a pillangósok tömegaránya erősen lecsökkent, különösen a nagyobb N-adag használata esetén. Öntözetlen területen a sovány csenkesz és a réti perje változó arányban alkotta a gyep termésének túlnyomó részét. Az öntözött parcellákon azonban a réti perje abszolút uralkodóvá vált és az egyre jobban előretörő tarackbúza (Agropyron repens) is jelentősen részt vett a termés kialakításában, elsősorban a nagyobb N-dózisú kombinációkban. A kísérlet 3. évtizedében a csapadékos években megjelent a francia perje (Arrhenatherum elatius) és a réti csenkesz (Festuca pratensis) is. – A gyep termését az önmagában alkalmazott N-műtrágya nem növelte jelentősen. Ezzel szemben a P-műtrágya nagy hatékonysággal 2–4-szeresére (3–5 t·ha–1-ra) növelte a gyep szénatermését, elsősorban a pillangósok nagyarányú térhódítása révén. 1 kg P2O5 öntözetlen körülmények között 43, míg öntözöttben 68 kg szénaterméstöbbletet eredményezett, sokévi átlagban. A 90 kg P2O5·ha–1 adag néhány év után soknak bizonyult. A legjobb eredményt a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 adaggal értük el, amellyel az öntözetlen területen – 28 év átlagában – 7,87, öntözötten – 14 év átlagában – 7,12 t·ha–1 szénatermést kaptunk. Az időjárás nagymértékben befolyásolta a termés mennyiségét és minőségét, legfőképpen a pillangósok tömegarányának változása révén, különösen az öntözetlen kísérletben. A három növedék tömegének aránya 7 évi átlagban, az öntözetlen kísérletben a szóló foszforkezeléseknél 48:37:15%, míg az NP kombinációknál 56:35:9% volt. Az öntözött területen ezek az arányok az előbbi sorrendben: 39:49:12, illetve 43:41:16%. A nitrogénből számított nyersfehérjehozam sokévi átlagban az öntözetlen kísérletben 428–550, míg az öntözöttben 560–760 kg·ha–1 volt. – A talaj felvehető tápanyagtartalma az évek során jelentősen megváltozott, különösen a talaj 0–10 cm-es rétegében. A P-trágyázás önmagában, de az NP kombinációiban is az adagoktól, illetve az ezek hatására kialakult termések mennyiségétől függő mértékben növelte a talaj P-tartalmát. A legjobbnak a 200 kg N·ha–1 + 60 kg P2O5·ha–1 kezelésű parcellákban bizonyult: a kísérlet 22. évében a talaj 0–10 cm-es rétegében a P-tartalom 260 mg P2O5·kg–1 lett, ami az erősen karbonátos talajok esetében igen jó P-ellátottságnak mondható. A K-ellátottság azonban az NP-kezeléseknél az optimális szint alá csökkent (172 mg K2O·kg–1) a termések nagyarányú K-kivonása következtében. Ezért néhány évi NP-trágyázás után K-pótlásra is szükség van.

Download Full-text