Noncompetes

Employee covenants not to compete, which bar workers who leave their jobs from working for a competing employer for a period of time, should be subject to heightened antitrust enforcement. While noncompetes may serve legitimate purposes, they also create entry barriers and reduce labor market competition. The threat to competition has been highlighted by new research, which suggests that employers overuse noncompetes and that noncompetes reduce labor market competition. A likely explanation is the inadequacy of the existing legal regime. Antitrust law nominally applies to noncompetes, but courts have eviscerated it by imposing an excessive burden of proof on plaintiffs who challenge noncompetes. An appropriate doctrinal framework for evaluating noncompetes under antitrust law would shift the burden of proof to employers. Employers would be permitted to rebut challenges to their noncompetes only by showing that the noncompetes raise wages for their own workers and workers in the broader labor market.

Competition law post-Brexit

The end of the Transition Period following the UK's exit from the European Union and COVID-19 are major catalysts for the Competition and Markets Authority's future work, including in the fields of merger control and antitrust enforcement. This article considers how these, and other events, will influence the CMA's work, including the establishment of the Digital Markets Unit and the Office for the Internal Market, enforcement priorities and international cooperation.

Realisticity of Individual Choice Model Does Matter: On Cartel Prosecution

Criminal prosecution of monopolistic activities in the form of market cartelization is the most sensitive tool for individuals, which can have both a serious deterrent effect and limit behavior that is beneficial to public welfare. This paper discusses the theoretical aspects of the issue of choosing a regime of antitrust enforcement in connection with the design of amendments and enforcement of the norms of Article 178 of the Criminal Code of the Russian Federation, taking into account possible differences between the initialization, conclusion of a cartel agreement and participation in it. The article shows that there are various options for the relationship between the concept of conclusion and participation in the agreement, including anti-competitive one. However, this requires the application of realistic assumptions regarding the behavior of individuals. Practical issues of designing criminal penalties for cartels are considered taking into account various legal concepts, including the form and types of guilt, as well as on the basis of a comparison with other articles of the Criminal Code that punish collective unlawful acts. In connection with the problem of reproduction of an inhospitable tradition, the Russian antitrust identified the risks of imputed imputation (risks of I type errors) and insufficient punishment of the cartel organizer (risks of II type errors) in case of underestimating the importance of economic concepts based on the principle of methodological individualism and the assumption of bounded rationality of individuals.

Közgazdasági módszerek a jogalkalmazásban és a szabályozásban = Economic tests and expert evidence in antitrust enforcement

A dolgozat tematikája a szabályozás felől halad a jogalkalmazás felé, és három irányból járul hozzá a szabályozással és a jogalkalmazással kapcsolatos ismeretek bővüléséhez. Az elemzések során matematikai (elsősorban játékelméleti) modellek segítségével vonunk le közgazdasági jellegű következtetéseket. Az elméleti áttekintő fejezet után az első két téma (verseny-/szabályozás) hagyományosan közgazdaságtani. Harmadik témánk pedig jó példája a közgazdasági gondolkodás kiterjesztésének a jogalkalmazás területére. Először a versenyszabályozás szükségességével foglalkozunk nemcsak a fogyasztók, hanem az érintett vállalatok szempontjából. A versenyszabályozás célja a versenyellenes magatartás kiszűrése, a tisztességes verseny biztosításán keresztül a piacok hatékonyságának növelése. A kontinentális jogrendszerekben ezt általában versenyhatóságokon keresztül érvényesítik. Működésük eredményét (a hatóságok maguk is) általában a fogyasztói jólét változásán keresztül próbálják kimutatni. Ez a leegyszerűsítő értékelés azt a hamis látszatot kelti, mintha a versenypolitika haszna kizárólag a fogyasztóknál jelentkezne. Mintegy „ellenpéldaként” a disszertációban egy oligopólium vállalataira alkalmazott n-szereplős fogolydilemma modell segítségével mutatjuk meg, hogy meglehetősen általános feltételek teljesülése esetén a piac vállalatainak is érdeke a versenyszabályozás léte. Sőt, profitjuk egy részét feláldozva még finanszírozni is hajlandóak, mert így megfékezhető a nagyobb piaci részesedésért folyó versengés. Az elméletet empirikusan is megvizsgáljuk a brit és a holland versenyhivatal gyakorlata alapján. Az adatok mindkét esetben a szabályozás érdekcsoport-elméletét támasztják alá, és megfelelnek a modellre alapozott várakozásoknak. A szabályozásnak a tisztességes verseny feltételeinek biztosításán túl célja lehet olyan megoldások elősegítése, melyek társadalmi szempontból hasznosak, de piaci körülmények között nem valósulnának meg. Ilyen lehet a dinamikus árazás bevezetése például az árampiacon, ahogy azt az értekezésben részletesen kifejtjük. A differenciált árazás az azt alkalmazó vállalat számára több szempontból is előnyös: javítja a kapacitáskihasználtságot és növeli a profitot az árdiszkrimináció révén. Elemzésünk során megmutatjuk, milyen körülmények között növeli a vállalat nyereségét az egységes árazásról a csúcsidei árazásra való áttérés. Általában kétféle körülmény ösztönözheti a változtatást: (i) a technológia, azaz a magas kapacitás-fenntartási vagy termelési költségek (melyek közül az előbbi igen gyakori az ingadozó keresletű iparágakban) és (ii) a fogyasztók tulajdonságai, azaz a csúcsidőszaki fogyasztás alacsony árrugalmassága. Minél rugalmatlanabbul reagálnak a vásárlók az árváltozásokra, annál jobban tudja ezt a vállalat kihasználni profitja növelése céljából. Ezzel szemben a fogyasztók éppen akkor járnak jól a csúcsidei árazással, ha elég rugalmasan tudnak váltani az időszakok között. A vállalat érdeke tehát többnyire ellentétes a fogyasztók érdekeivel. A dolgozatban különböző modellek segítségével megmutatjuk, a fogyasztók preferenciáinak milyen tulajdonságai (például a helyettesítési rugalmasság milyen mértéke), valamint a termelési technológia milyen jellemzői szükségesek ahhoz, hogy a csúcsidei árazás egyaránt előnyös legyen a vásárlók és a vállalat számára. Amennyiben a kérdéses feltételek fennállnak egy termék vagy szolgáltatás piacán, az árstruktúra megváltoztatása társadalmi szempontból Pareto-javuláshoz vezet. A bíróságok erőforrásainak (időráfordítás, költségek) minimalizálására hüvelykujj-szabályok adnak lehetőséget. A bíróságok elé kerülő ügyekben az önmagában versenykorlátozó jellegű, per se illegálisnak tekinthető ügyek elkülönítése jelentős terhet vett le a bíróságok válláról. A merev szabályok ugyanakkor elriaszthatják a cégeket egyes versenyző magatartásformák vállalásától. A rugalmasabb jogi keretek az ügyek részletekbe menő megítélésére adnak lehetőséget, ezzel szemben csökkenthetik a döntések előreláthatóságát és gyorsaságát, sőt felvetik a bírák felkészültségének kérdését. A helyzet megoldására javaslatok születtek a szakértők gyakoribb alkalmazására, specializált bíróságok alakítására és a bírák közgazdasági képzésére. A szakértők alkalmazása azonban információs problémák megoldását teszi szükségessé. El kell tudni dönteni, ki a szakértő, mikor érdemes a véleményére hagyatkozni, és hogyan választhat egy laikus (például esküdt) több, magát hozzáértőnek valló szakember közül. Az értekezés tárgyalja a szakértőket érintő, információs aszimmetriával terhelt kapcsolatokat, az egészen általánostól a bírósági eljárások során alkalmazott szakértők esetéig. A szakértőkkel kapcsolatban felmerülő egyik fontos kérdés a pártatlanság. A felek által felkért szakértők általában nem tekinthetők pártatlannak, és gyakran előfordul, hogy egy ügyben egymásnak annyira ellentmondó vélemények születnek, hogy a bíróság nem tud dönteni, és a bíró végül az összes szakértői véleményt figyelmen kívül hagyva az ügyet a többi bizonyíték alapján ítéli meg. Ez a megoldás társadalmi szempontból nem kívánatos: az erőforrások pazarlásával jár, és végső soron a jogrendszer hatékonyságának csökkenéséhez vezethet. A másik lehetőség, hogy a bíróság maga rendel ki „független” szakértőt, és az ő véleménye alapján dönt. Hogyan válasszon a bíró, kit rendeljen ki „semleges” szakértőként? Először is felmerülhet, hogy a bíró rábízza a felekre, hogy egyezzenek meg a szakértő személyében. Bebizonyítjuk, hogy ez csak akkor működőképes, ha valamelyik fél kellően rosszul ítéli meg az ügy lényeges körülményeit. Másodszor, ha a rosszul informált bíró úgy véli, nem számíthat megegyezésre, olyan döntési szabályt kell meghatároznia, amely révén a jól informált felek felfedik információikat a szakértők típusára vonatkozóan. Az értekezés megmutatja, milyen módszerrel tud egy bíró megfelelő (pártatlan) szakértőt választani, ha úgy dönt, hogy kirendel egyet, és elemzi a kialakuló egyensúly tulajdonságait. Az általunk javasolt világos döntési szabály alkalmazásával a bíró egy megfelelő, semleges szakértőt tud választani az ügy előmozdítása érdekében.

Is More Mittelstand the Answer? Firm Size and the Crisis of Democratic Capitalism

Corporate concentration is currently being discussed as a core reason for the crisis of democratic capitalism. It is seen as a prime mover for wage stagnation and alienation, economic inequalities and discontent with democracy. A tacit coalition of progressive anti-monopoly critiques and small business promoters considers more deconcentrated corporate structures to be a panacea for the crisis of democratic capitalism, arguing that small firms in competition are better for employment, equality and democracy. This paper offers a brief outline of ideas of the anti-monopoly and small business ideal and critically evaluates whether a more deconcentrated economy may live up to these promises. While we agree that the plea for strengthened antitrust enforcement contains relevant and promising prospects for reform, our analysis concludes on a decidedly critical note. In particular, we caution against romanticized notions of the small capitalist firm.

Antitrust Enforcement and Big Tech: After the Remedy Is Ordered

Each of us—one an attorney and the other two software experts—has substantial experience monitoring the implementation of court-ordered remedies in two leading hi-tech cases: United States v. Microsoft Corp. and United States v. Bazaarvoice, Inc. We discuss challenges that attorney and expert monitors confront in overseeing company compliance with antitrust remedial decrees in cases against hi-tech companies. We first summarize the legal principles applicable to antitrust remedies. Thereafter, we discuss oversight in the Microsoft and Bazaarvoice cases. Finally, we offer takeaways on effective antitrust decree monitoring. Two takeaways are particularly noteworthy. First, expect the unexpected. During monitoring oversight, implementing the court decree’s relatively general relief provisions will likely uncover unanticipated issues that prove challenging to resolve and may often require hi-tech expertise to do so. Second—and relatedly—be skeptical of company resistance. Court-ordered relief is unlikely to align with company business interests; if it did, the company probably would have adopted the practice without being ordered to do so. Accordingly, company incentives probably will militate toward a cramped view of decree implementation. Monitors therefore should refrain from taking company protestations at face value and should be prepared to leverage hi-tech expertise to probe company systems, data, and personnel for verification or refutation of company positions. Finally, with artificial intelligence and computational law (including antitrust) continuing to develop, we call attention to opportunities to use computer-automated processes to inform compliance oversight.

Methodological forks of antimonopoly regulation of digital markets: ideas and meanings of the digital agenda of Kazakhstan

The article continues the point of view of the experts of the Republic of Kazakhstan on the issues of developing a set of measures and recommendations for regulating digital markets. Currently, among the professional community, lawyers and economists, the draft regulatory measures to the Entrepreneur Code of the Republic of Kazakhstan (EC RK) – the main legislative act providing for antitrust regulation in the state- is widely discussed. The article describes the substantive provisions of legislative initiatives in the digital field of the Republic of Kazakhstan and recommendations for their improvement, as well as methodological barriers to digital regulation. The article reflects the issues of the digital agenda of the Eurasian Economic Union, as well as the latest decisions and regulatory documents submitted by both national (China, Japan, Germany, Great Britain) and international regulators. Particular attention is paid to certain provisions of the Digital Markets Act (Digital Markets Act-DMA), the draft of which the European Commission has proposed to the European Parliament for discussion at the end of 2020. The article reflects the content characteristics of the term “gatekeeper”, introduced for the first time, which reveals the priority characteristics of the behavior of the main digital platform for creating the most balanced regime of regulatory norms in the field of antitrust enforcement.