Összefoglaló. Az extracorporalis membránoxigenizációt egyre
gyakrabban alkalmazzák világszerte refrakter légzési és/vagy keringési
elégtelenség kezelésében. Intézetünkben 2015-ben kezdtük meg a program
előkészítését és felépítését. Célunk az extracorporalis membránoxigenizációs
kezelés élettani alapjainak rövid ismertetése, különös tekintettel a venovenosus
konfigurációra, és az eddig kezelt eseteink eredményeinek összefoglalása. Az
irodalom szisztematikus áttekintése és a kezelt esetek adatainak retrospektív
értékelése voltak a módszereink. 2016 óta összesen 14 beteg esetében használtunk
extracorporalis membránoxigenizációt (8 férfi, 6 nő, életkor 51 ± 15 év, APACHE
II. score 24 ± 7). Az indikáció 9 esetben súlyos refrakter hypoxaemiás légzési
elégtelenség, 1 esetben tracheooesophagealis fistula és légzési elégtelenség, 1
esetben műtét alatti támogatás tervezett trachearekonstrukció során és 3 beteg
esetében refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membránoxigenizáció
11 betegben a légzés, 3 betegben a keringés támogatását szolgálta, 13
venovenosus, 1 venoarteriosus konfigurációban. Az extracorporalis támogatás
ideje légzéstámogatás esetében 14 ± 6 nap, a cardialis támogatások esetében 5 ±
4 nap volt. Az intenzív osztályos ápolási idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt
a két betegcsoportban. 9 beteget jó funkcionális állapotban bocsátottunk el, 5
beteg halt meg osztályunkon, további 3 később a kórházi bennfekvés során. Az
extracorporalis membránoxigenizációs program regionális centrumokban
Magyarországon is megvalósítható. A nemzetközi ajánlások, oktatási módszerek
alkalmazásával a nemzetközi irodalomban közölt túlélési eredményekhez hasonló
eredmények érhetők el hazánkban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.
Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used
worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to
organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to
give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous
extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We
provide a systematic review of the currently available literature and a summary
of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with
extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score
24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9,
tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery
for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3
patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases,
with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14
± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care
length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We
discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive
care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the
implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in
Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and
adapting international training courses, the survival is very similar to that
reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425–431.