scholarly journals Changes in the soil hydrophobicity and structure of humic substances in sandy soil taken out of cultivation

2021 ◽  
Vol 319 ◽  
pp. 107554
Author(s):  
Lilla Mielnik ◽  
Edyta Hewelke ◽  
Jerzy Weber ◽  
Lidia Oktaba ◽  
Jerzy Jonczak ◽  
...  
2020 ◽  
Vol 23 (3) ◽  
pp. 117-124
Author(s):  
Dušan Šrank ◽  
Vladimír Šimanský

The effort to achieve the sustainable farming system in arable soil led to the intensive search for a new solution but an inspiration can also be found in the application of traditional methods of soil fertility improvement as it is shown in numerous examples in history. Recently many scientific teams have focused their attention on the evaluation of biochar effects on soil properties and crop yields. Since there are a lot of knowledge gaps, especially in explanations how biochar can affect soil organic matter (SOM) and humus substances, we aimed this study at the solution of these questions. Therefore, the objective of the experiment was to evaluate the impact of two biochar substrates (B1 – biochar blended with sheep manure, and B2 – biochar blended with sheep manure and the residue from the biogas station) at two rates (10 and 20 t ha-1) applied alone or in combination with mineral fertilizers (Urea was applied in 2018, at rate 100 kg ha-1, and Urea at rate 100 kg ha-1 + AMOFOS NP 12-52 at 100 kg ha-1 were applied in 2019) on the quantity and quality of SOM and humus of sandy soil (Arenosol, Dolná Streda, Slovakia). The results showed that application of the biochar substrates together with mineral fertilizers (MF) had more pronounced effect on the organic matter mineralization in the sandy soil which resulted in low accumulation of soil organic carbon (Corg) and labile carbon compared to biochar substrates treatments without MF. The share of humic substances in Corg significantly decreased by 16, 50, 16 and 24% in B1 at 10 t ha-1, B1 at 20 t ha-1, B2 at 10 t ha-1 and B2 at 20 t ha-1 treatments, respectively, compared to the control. A similar tendency was observed for biochar substrates treatments + MF, compared to MF control. The carbon content of humic substances (CHS) was equal to 4.40 – 5.80 g kg-1 and the biochar substrates had statistically significant influence on CHS content. On average, there was a smaller decrease of CHS in B1 at rate 10 t ha-1 than at rate 20 t ha-1 and no effect of B2 compared to control. The carbon content of fulvic acid (CFA) was 9% higher in B1 at 10 t ha-1, and 20 t ha-1, 47% higher in B2 at 10 t ha-1 and 17% higher in B2 at 20 t ha-1 compared to control. As a result of biochar substrates + MF application, the reduction in CFA was observed. The results showed a decrease of CHA : CFA ratio with association to biochar substrates alone application compared to control on one hand, and a wider of CHA : CFA ratio in biochar substrates + MF treatments in comparison to MF control on the other hand. Humus stability was increased in biochar substrates alone treatments compared to control, on the other hand, compared to MF control, the application of biochar substrates + MF resulted in a lower humus stability.


2000 ◽  
Vol 88 (9-11) ◽  
Author(s):  
Y. Sakamoto ◽  
S. Nagao ◽  
H. Ogawa ◽  
R.R. Rao

Migration behavior of Np(V) in sandy soil and granite media was studied in the presence of humic substances using a column method. Two kinds of naturally occurring fulvics were isolated from groundwater at the Chalk River Laboratories of AECL (hereafter, CRL-fulvics) and at the Underground Research Laboratory of AECL (hereafter, URL-fulvics). The commercial humics from Aldrich Co. (hereafter, Aldrich-humics) was also used to compare the influence of humics from different origin on the migration behavior of Np(V). The dominant molecular size of these humic substances was under 5,000 daltons for the fulvics, and in the range from 30,000 to 100,000 daltons for Aldrich-humics. An enhanced elution of Np(V) from the sandy soil column under coexistence of CRL-fulvics at 20 mg/L was observed in comparison with the studies in the absence of humic substances. On the other hand, Np(V) under coexistence of Aldrich-humics was retarded. The difference in the effects of the humic substances on the migration behavior of Np(V) may be caused by the difference in the molecular size distribution of the humic substances. That is, the CRL-fulvics, being smaller in size, has lower sorption ability on the sandy soil than the Aldrich-humics, and thereby Np-fulvics complexes may be able to easily migrate through the sandy soil column. In the case of granite column experiments, again an enhanced elution of Np(V) under the coexistence of URL-fulvics was found and this observation was similar to that found with the CRL-fulvics. From these observations, it is likely that the migration behavior of Np(V) is influenced by the presence of humic substances.


Author(s):  
W.M. Williams ◽  
L.B. Anderson ◽  
B.M. Cooper

In evaluations of clover performances on summer-dry Himatangi sandy soil, it was found that none could match lucerne over summer. Emphasis was therefore placed on production in autumn-winter- early spring when lucerne growth was slow. Evaluations of some winter annual clover species suggested that Trifolium spumosum, T. pallidum, T. resupinatum, and T. vesiculosum would justify further investigation, along with T. subterraneum which is already used in pastures on this soil type. Among the perennial clover species, Kenya white clover (7'. semipilosum) showed outstanding recovery from drought and was the only species to produce significantly in autumn. However, it failed to grow in winter-early spring. Within red clover, materials of New Zealand x Moroccan origin substantially outproduced the commercial cultivars. Within white clover, material from Israel, Italy and Lebanon, as well as progeny of a selected New Zealand plant, showed more rapid recovery from drought stress and subsequently better winter growth than New Zealand commercial material ('Grasslands Huia'). The wider use of plant material of Mediterranean origin and of plants collected in New Zealand dryland pastures is advocated in development of clover cultivars for New Zealand dryland situations.


2014 ◽  
Vol 63 (2) ◽  
pp. 283-294
Author(s):  
Imre Kádár ◽  
Péter Ragályi
Keyword(s):  

Az MTA ATK TAKI Őrbottyáni Kísérleti Telepén karbonátos homoktalajon beállított NPK műtrágyázási tartamkísérlet 36–43. évében, 2006 és 2013 között vizsgáltuk a műtrágyázás hatását a tritikále fejlődésére, termésére és elemfelvételére. A termőhely talaja a főbb tápelemekben (N, P, K) gyengén ellátott, a szántott réteg 1% körüli CaCO3-ot és 1% humuszt tartalmaz. Az altalaj erősen karbonátos, az agyagos rész 5–10%. A talajvíz 8–10 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. Évente a P- (0, 60, 120 kg P2O5·ha−1) és K-műtrágyákat (0, 100, 200, 300, 400 kg K2O·ha−1) ősszel szántás előtt, valamint a N (0, 80, 160 kg N·ha−1) felét ősszel, a másik felét tavasszal szórtuk ki 25%-os pétisó, 18%-os szuperfoszfát és 50%-os kálisó formájában. A kísérletből levonható főbb tanulságok:Talajgazdagító PK-műtrágyázás eredményeképpen a kontrolltalaj igen gyenge PK-ellátottsága a kielégítő 150–200 mg·kg−1 NH4-acetát+EDTA-oldható tartományba emelkedett a kísérlet 41. évében (2011-ben). A szuperfoszfáttal végzett trágyázás eredményeképpen igazolhatóan nőtt a feltalaj oldható S- és Sr-tartalma, mely az alkalmazott hazai Kóla-alapú/nyersanyagú eredetre vezethető vissza. A hazai szuperfoszfátok 18–22% körüli elemi Ca-, 13% S-, 7–8% P-, 1–2% Srkészlettel rendelkeztek.Nemcsak a homoktalaj rendkívül heterogén, hanem a rajta fejlődő termés mennyisége is extrém szórásokat mutatott. Az évek és kezelések között egy nagyságrendet elérő különbségek adódtak. Az évek átlagait tekintve ötszörös eltéréseket tapasztaltunk. Az „évhatások” kifejezettek voltak. Termésdepresszió léphet fel egyaránt az aszály/vízhiány és a túlbő csapadék fennállása esetén.A P-kínálattal nőtt a növényi részek P-, Mn- és Sr-készlete, míg a beépült Znmennyiség visszaesett. Fellépett a P-Mn szinergizmus, illetve a P-Zn antagonizmus. A Mo-koncentráció a növekvő NPK-műtrágyázással a szalmában 1/3-ára, a szemtermésben a felére zuhant.A vizsgált nyolc év alapján még nem ítélhető meg, hogy a tritikále mennyire alkalmas a monokultúrás termesztésre, de összevetve a telepen 52 éves ún. „örökrozs” kísérletünkkel, ez lehetővé válhat a jövőben.


2012 ◽  
Vol 61 (2) ◽  
pp. 345-362
Author(s):  
Imre Kádár ◽  
Márk Rékási

Karbonátos Duna–Tisza közi homoktalajon vizsgáltuk a 0, 30, 90 és 270 kg·ha-1 mikroelem-terhelés hatását a lucernára a 2004 és 2008 közötti időszakban. A mikroelemek sóit egy ízben, a kísérlet indulásakor, 1995 tavaszán szórtuk ki Cr2(SO4)3, K2Cr2O7, CuSO4, Pb(NO3)2, Na2SeO3 és ZnSO4 formájában. A 6 elem×4 terhelési szint = 24 kezelés×3 ismétlés = 72 parcellát jelentett, 7×5 = 35 m2-es parcellákkal. A termőhely a homoktalajokra jellemzően rossz vízgazdálkodású, aszályérzékeny és az NPK főbb tápelemekkel gyengén ellátott. A szántott réteg 0,7–1,0% humuszt, 2–3% CaCO3-ot tartalmaz, a talajvíz 5–10 m mélyen található. Alaptrágyaként 100– 100–100 kg·ha-1 N, P2O5 és K2O hatóanyagot alkalmazunk évente az egész kísérletben. A lucerna telepítése előtt 2003 őszén 400 kg·ha-1 P2O5- és 600 kg·ha-1 K2O-adaggal előretrágyázást végeztünk. A N-trágyát továbbra is évente adagoltuk megosztva (ősszel és tavasszal fele-fele arányban). A főbb eredmények: – A talaj kielégítő NPK kínálata és a kedvező csapadékviszonyok hozzájárultak ahhoz, hogy a lucerna 5 éven át kielégítően fejlődött és összesen 45 t·ha-1 légszáraz szénatermést adott. A legkisebb hozamot (5,5 t·ha-1) az 1. év adta, a legnagyobb hozamokat (11, illetve 10 t·ha-1 ) a 2. és 3. évben kaptuk A kísérlet 10–14. éveiben a Cr(III)- és a Cr(VI)-szennyezés érdemi dúsulást nem okozott a lucerna hajtásában. A kontrolltalajon mért 0,1–0,5 mg·kg-1 Cr-koncentráció 1–2 mg·kg-1 értékre emelkedett átlagosan a szennyezett kezelésekben. Az elöregedő lucernában az évekkel a Cr-tartalom mérséklődött. A Cr(III) ion alapvetően megkötődött a feltalajban, míg a Cr(VI) ion döntően a 2–3 m-es talajmélységbe mosódott. – Az ólom és a réz a szántott rétegben maradt. A kontrolltalajon mért 0,2–0,4 mg·kg-1 Pb-koncentráció 0,5–1,4 mg·kg-1-ra emelkedett a szénában, szennyezett talajon, az évek átlagában. A réz 5–7-ről 9–10 mg·kg-1-ra nőtt a maximális Cu-terheléssel, az évek átlagait tekintve. A szelén extrém módon, átlagosan 3 nagyságrenddel dúsult a szénában. A kontrolltalajon az 1 mg·kg-1 méréshatár alatt maradt, míg a maximális terheléssel 200–400 mg·kg-1 értékre ugrott. A széna takarmányozási célra alkalmatlanná vált. Kevésbé szennyezett talajon a lucerna fitoremediációs célokra alkalmas lehet. Az 5 év alatt a 45,5 t·ha-1 szénatermésbe erősen szennyezett kezelésben 6–12 kg·ha-1 Se akkumulálódott. A 10–15 évvel korábban adott Na-szelenit alapvetően Ca-szelenáttá alakulhatott ezen a karbonátos, jól szellőzött talajon és 4 m mélységig kimosódott. A cink mérsékelt mobilitást mutatott. A kontroll-talajon mért 18–21 mg·kg-1 Zn-tartalom a 270 kg·ha-1 Zn-adaggal 25–31 mg·kg-1-ra emelkedett az évek átlagában. A Zn-terhelés tulajdonképpen a lucerna rejtett Zn-hiányát szüntette meg. – Az 5 év alatt a lucerna számításaink szerint 1580 kg N, 1177 kg Ca, 744 kg K (893 kg K2O), 145 kg Mg, 140 kg S, 133 kg P (305 kg P2O5); 0,1–12,6 kg Se; 2–3 kg Na; 0,8–1,3 kg Zn; 278–427 g Cu; 14–39 g Cr és 15–35 g Pb elemet épített be a 45 t föld feletti hajtásába. A felvett nitrogén több mint 2/3-a a levegőből származhatott. A talajkimerülés kérdése felmerül a tartós lucernatermesztés során. A K-hiányos termőhelyeken elsősorban a K, a kilúgzott talajokon a Ca pótlásáról gondoskodni szükséges a telepítés előtt. Hasonló viszonyokat feltételezve elvileg az Pb fitoremediációja 65 ezer, a Cr 50 ezer, a Cu 7560, a Zn 2885, a Se 105 ilyen „lucernaévet” igényelne. A lucerna tehát elvileg alkalmas lehet a szelénnel mérsékelten szennyezett talaj tisztítására. – Az 5 m mélységig végzett mintavételek adatai szerint 2006-ban (a kísérlet 12. éve után) a Cr(VI) kimosódási zónája meghaladta a 3 m, míg a Se kilúgzása a 4 m mélységet a 270 kg·ha-1 kezelésekben. A Cr(III), Pb, Zn és Cu elemeknél a vertikális elmozdulás nem volt igazolható. – Korábbi adatainkat és a lucerna élettani optimumait is figyelembe véve az 1 t tervezhető szénatermés úgynevezett fajlagos elemtartalmának irányszámait 35-7-25-30-5 = N-P2O5-K2O-CaO-MgO kg·t-1 értékben javasoljuk a hazai szaktanácsadás számára bevezetni.


Sign in / Sign up

Export Citation Format

Share Document