The Effect of Connecting Bridges on Vortex-induced Vibration of Skyscrapers

The shapes of slender skyscrapers are unfavourable for carrying horizontal loads. In this paper, we investigate the possibility of improving their structural behaviour by adding urban-scale networks of structural connections among the buildings. We focus on vibrations of skyscrapers in response to wind-induced vortex shedding. We develop a conceptual model of those structural networks composed of springs, dampers and point masses. The proposed model enables rapid numerical simulations involving large networks, which is not possible in the case of more detailed engineering models. The effect of connections, dilatation gaps, and network size are investigated for random collections of high-rise buildings, and triangular networks of horizontal bar connections among them. It is found that connections efficiently reduce vibrations in the network, especially for large network size. This study aims to be a first step towards uncovering the benefits of a novel form of urban development. A karcsú felhőkarcolók alakja kedvezőtlen a rájuk ható vízszintes terhek viselése szempontjából. Munkánkban a szerkezeti viselkedés javítási lehetőségeit vizsgáljuk az épületeket összekötő szerkezeti kapcsolatok városi léptékű hálózata segítségével. Vizsgálatunk középpontjában a szél által kiváltott örvényleválás okozta szerkezeti rezgések állnak. A rendszert rugókból, csillapítóelemekből és tömegpontokból álló koncepcionális modell segítségével írjuk le. Ez a megközelítésmód lehetővé teszi nagy hálózatok gyors numerikus szimulációját, amely részletesebb mérnöki modellek esetében nem lehetséges. Véletlenszerűen generált épületcsoportok, és vízszintes rúdszerű kapcsolatokból kialakított háromszögelt hálózatok esetén vizsgáljuk a kapcsolatoknak, a bennük kialakított dilatációs hézagoknak és a hálózat méretének a hatását. Eredményeink azt mutatják, hogy a kapcsolatok jelentősen csökkentik a hálózat rezgéseit, különösen nagy hálózati méret esetén. A tanulmány célja, hogy kezdeti lépéseket tegyünk egy újszerű városfejlesztési modell előnyeinek feltárására.

Egy modern finnugor építészet felé •

Vargha Lászlóban (1904–1984) az utókor elsősorban a néprajztudóst tiszteli, jóllehet szakmai pályája kiterjedt a muzeológiára és az építészettörténetre is. E három tudományterülettel életszakaszonként eltérő mértékben foglalkozott. Tevékenységét mindhárom diszciplína esetében áthatotta a finnek építészete iránti érdeklődés. Cikkemben életútját e szempontból vizsgálom, felhasználva a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban őrzött archívumát. Fiatalkorának meghatározó élmenyei kötődnek a finnekhez. Személyes visszaemlékezése alapján Vargha a finn építészettel és művészettel gyermekkorában ismerkedett meg egy magyar folyóiratban. Pályakezdőként csereprogrammal jut el Finnországba és köt barátságot finnekkel. A második világháború idején közreműködik egy finnugor kiállítás összeállításában Budapesten és Kolozsvárott. Mindeközben gyűjti és jegyzeteli a finn néprajzi szakirodalmat. A háborút követően a nemzetközi kapcsolattartás lehetőségei szűkülnek, Vargha is csak később tér viszsza a finn kultúrához. A hatvanas években a helyszínen tanulmányozza a szabadtéri néprajzi gyűjteményeket – köztük számos északit –, melynek tanulságaival hozzájárul a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum – svéd szóval: a skanzen – létrejöttéhez. Oktatóként az egyetemi órákon is tanítja a kortárs finn építészetet. Előadásokon, kiállításokon mutatja be itthon Finnország építészetével kapcsolatos ismereteit. Emellett szakmailag legkiemelkedőbb fellépései a finnugor kongresszusokhoz köthetők, melyekben visszatér egy őt korábban is foglalkoztató témakörhöz; melynek értelmében a magyar népi építészetnek létezik egy ősi, finnugor rétege. Sikereit árnyalja, hogy pályája végén több jelentős publikációs lehetőséggel nem élt. Egyéb érdemei mellett Vargha László kiemelkedő alakja a finn–magyar kulturális kapcsolatoknak, a finnekkel kapcsolatos kiemelkedő munkássága pedig önálló fejezettel gazdagíthatja pályája értékelését. László Vargha (1904–1984) is considered a prominent ethnographer in Hungary, albeit he was active in museology and history of architecture as well. During his career he had shifted between these topics. His contribution to all three disciplines was affected with a profound interest in Finnish art and architecture. My article investigates his professional career in the light of his appeal, using the sources preserved in his personal archive in the Hungarian Open-Air Museum. Vargha had determinative experience related to Finland during his youth. His first encounter with Finnish art was in the pages of a Hungarian periodical in his childhood. In an exchange programme he visited Finland and made friends with his peers. During the Second World War he contributed to an exhibition on Finno-Ugric peoples. The archives reveal that he had studied Finnish ethnographic literature in this period. Possibilities for maintaining international relationships were reduced after the fall of the Iron Curtain. Vargha returned to Finnish culture only after a significant interval. In the sixties he conducted a study trip to various open-air museums. Many of those destinations were in Sweden and Finland. The study trip contributed to the foundation of the Hungarian Open-Air Museum, which still borrows its name in Hungarian from the Nordic Museum: skanzen. As a university lecturer he introduced Finnish architecture to the curriculum. Vargha presented Finnish architecture in lectures and exhibitions across Hungary. He also participated in the International Congress for Finno-Ugric Studies, where he revisited the concept that an archaic Finno-Ugric layer is present in Hungarian vernacular architecture. Despite the possibilities offered and his thorough knowledge he failed to publish significant publications at the end of his career. Apart from his other achievements László Vargha was also an important character in the relationship of Finnish and Hungarian architecture, and his outstanding oeuvre related to Finland could enrich his professional evaluation.

Urban Transformations of Kharkiv’s Large Housing Estates •

Kharkiv is the second largest city of Ukraine with a unique history of urban housing development. In the 20th century it became a field of large housing construction. More than 10 large housing estates were constructed in the period between the second half of 1950s–late 1980s following the Soviet method of prefabricated construction, which was introduced into urban planning in connection with the radical change of all architectural and construction activities in the USSR. This paper explores factors of post-socialist urban development (after the change of political regime in Ukraine in 1991) of the case study large housing areas. For the purpose of the study, two Kharkiv large housing areas were selected – Novi Budynky and Pavlovo Pole, which were designed and built in the same period (late 1950s) and were the first residential areas of Kharkiv built according to the new planning principles of Soviet prefabricated construction. Pavlovo Pole is a large housing estate located not far from the historic center regarded as a good quality housing area, intended for the Soviet “intelligentsia” while Novi Budynky is often a stigmatized area constructed mainly for the factory workers. Key research questions are: description of the history of construction and development of Pavlovo Pole and Novi Budynky large housing estates; comparison of the specific features of their design and construction; to determine how these large housing estates are connected with the rest of the city spatially and in terms of socio-cultural aspect, in particular with the city center; to identify the reasons and content of key urban transformations in the large housing areas, such as: demolition of houses and new construction, reduction of the area of public recreational function, appropriation of deserted areas, etc. Harkov Ukrajna második legnagyobb városa, amely egyedülálló történettel rendelkezik a városi lakásfejlesztés területén. A 20. században nagy lakásépítkezések zajlottak: az 1950-es évek második fele és az 1980-as évek vége közötti időszakban több mint 10 nagy lakótelep épült Harkovban az előregyártott építés szovjet módszerét követve, amelyet a Szovjetunióban az összes építészeti és építési tevékenység radikális változásával összefüggésben vezettek be a várostervezésbe. Ez a tanulmány az 1991-es ukrajnai rendszerváltás utáni posztszocialista városfejlesztés tényezőit vizsgálja két harkovi nagy lakótelepen. Novi Budynky és a Pavlovo Pole, a város első nagy lakótelepei, melyeket az 1950-es évek végén terveztek és építettek a szovjet előregyártott építés új tervezési elveinek megfelelően. Pavlovo Pole a történelmi központhoz közeli, ma is jó minő-ségű lakóterületnek tekinthető, amit a szovjet „értelmiségnek” szántak, míg Novi Budynky gyakran stigma-tizált városrész, amelyet elsősorban a gyári munkásoknak építettek. A legfontosabb kutatási kérdések a következők: Pavlovo Pole és Novi Budynky nagy lakótelepei építésének és fejlődésének története; tervezésük és kivitelezésük sajátosságainak összehasonlítása; annak meghatározása, hogy ezek a nagy lakótelepek hogyan kapcsolódnak a város többi részéhez, különösen a városközponthoz térben és társadalmi-kulturális szempontból; a nagy lakóövezetekben zajló, kulcsfontosságú városi átalakulások okainak és tartalmának azonosítása, mint például: házak bontása és új építés, a nyilvános rekreációs területek csökkentése, elhagyatott területek kisajátítása stb.

Freund Vilmos munkássága a Fővárosi Középítési Bizottmányban

Freund Vilmos (1846 –1920), Gottfried Semper tanítványa a dualizmus korabeli Budapest egyik igen termékeny építőművésze volt. Több mint félszáz épületet alkotott a fővárosban. Főleg olasz neoreneszánsz stílusban tervezte meg épületeit. 1900 után már szinte egyáltalán nem alkotott építészként. Építészi tapasztalata megszerzését követően, 1891 körül egyre aktívabb szakmapolitikai tevékenységbe kezdett. Tanulmányunk ismerteti a Fővárosi Középítési Bizottmány szerepét, majd Freund itt végzett munkáját mutatja be, beszédeinek nagyrészt az egykorú Fővárosi Közlönyben megjelent szó szerinti rögzítése alapján. Először a gyakor lati, technológiai ügyek terén tett felszólalásait ismertetjük. Itt többek között kiviláglik Freund útburkolatokkal kapcsolatos komoly tudása, és az, hogy figyelemmel kísérte azon útvonalak állapotát, ahol általa tervezett paloták álltak. Ezt követik a más építészek plánumaival és épületeivel kapcsolatos megszólalásai. A vele egykorú vagy nála fiatalabb alkotók műveivel kapcsolatos javaslatait, illetve véleményét ismerhetjük meg. Végül pedig a „legizgalmasabb” témát, a városrendezés terén elhangzott hozzászólásait tárgyaljuk. Meglepő, hogy néhány, városképileg igen meghatározó épület létrejöttében vagy megépült formájuknak kialakításában is szerepe volt. Például az új tőzsdepalota kezdeményezését és Szabadság térre helyezését két másik építész (Hauszmann Alajos és Quittner Zsigmond) mellett ő kezdeményezte. A piaristák Duna-korzón álló épületének megjelenésére is hatással volt. Freund az igen jelentős építészeti életművén kívül a szakmapolitikai tevékenységével is figyelemre méltót alkotott Budapesten.Vilmos Freund (1846–1920) was a prominent Hungarian architect who lived during the period of the Austro-Hungarian Empire. He was a student of Gottfried Semper. The majority of the buildings by Freund were built in Budapest. His most preferred style was the Italian Neo-Renaissance. From about 1891 he had an architectural political carrier too. After 1900 he radically reduced the number of his designing work. This study is written about his work in the Metropolitan Commission of Public Architecture (Fővárosi Középítési Bizottmány). His speeches in this commission survived until today as word-by-word recordings published in the old bulletins. The first chapter deals with his speeches in relation to practical, technological affairs for example the paving of the roads of Budapest. He reported his opinion of the designs by other architects, this is the topic of the second chapter. Finally, we can read about his speeches about the great city planning actions. It is interesting that several buildings of Budapest were constructed because he and a few of his colleges initiated them.

Szemléletváltás a budapesti bérházépítésben

A budapesti bérházépítés során a volumenközpontú szabályozástól a korszerű lakóháztervezési elvek felé történő elmozdulás folyamata felölelte a 20. század első harmadát. A tanulmány ezt az időszakot kívánja megvilágítani, az átmeneti időszak általános városépítészeti szemléletváltásainak, főbb jellemzőinek, és az ezek nyomán kialakuló beépítési mód változásainak a bemutatásával. A folyamatot a városépítészeti szempontból példaértékűnek tekintett Újlipótváros néhány tömbjének részletesebb elemzése illusztrálja, melyek kutatási alapját eredeti térképi anyagok és korabeli szakmai publikációk képezik.In multi-storey rental housing in Budapest the first third of the 20th century was characterized by a transition from quantity-centered regulation to modern principles of residential house planning. The study seeks to shed light on this period by presenting attitude changes in general urban design in the transitional period, as well as their main characteristics and resulting development patterns. The process is illustrated by a more detailed analysis of some blocks in Újlipótváros considered exemplary from the point of view of urban planning, based on original maps and contemporary professional publications.

European and Slovak Examples of Pop-up Theaters •

A large group of emerging cultural spaces abroad and in Slovakia has the adjective independent. In this context, this means that they were not established by public institution and are looking for sustainable forms of funding themselves, operating on grants and volunteering system. The limited amount of funding also determined the architecture that covers such cultural centers. Historic ruins, neglected public spaces, abandoned industrial buildings are common factors that appear throughout Europe. Is there a difference between Slovak alternative and its foreign counterparts, or is it a global phenomenon with identical characteristics? And can it be established at all based on such a small sample as the independent cultural and theater centers are?A kulturális terek nagyobb csoportja külföldön és Szlovákiában is független jelzővel jelenik meg. Ebben az összefüggésben ez azt jelenti, hogy nem közintézmény hozta létre őket, maguk keresik a finanszírozás fenntartható formáit, támogatásokból és önkéntesekkel működnek. A korlátozott összegű finanszírozás meghatározza az ilyen kulturális központok építészetét is. A történeti romok, az elhanyagolt közterületek, az elhagyott ipari épületek Európa-szerte gyakran jelennek meg helyszíneikként. Van-e különbség a szlovák alternatív és a külföldi gyakorlat között, vagy ez globális jelenség azonos jellemzőkkel? És egyáltalán ez kiderülhet-e a független kulturális és színházi központok egy ilyen kis mintája alapján?

Hat törvényhatósági jogú város székházépítési pályázata •

A magyar nagyvárosok városházái – amelyek többsége a magyar historizmus legszebb építészeti emlékei közé tartozik – jól reprezentálják azt a robbanásszerű polgárosodást és modernizációt, amely az Osztrák– Magyar Monarchia (1867) létrejöttével bekövetkező változások velejárója volt. Tanulmányunkban a korszak építészeti tendenciáinak megismeréséhez kívánunk egy új szempontot adni: a nagy városházák térszervezetét vizsgáljuk meg a közigazgatási struktúra történeti alakulásának fényében. Ezzel az elemzéssel egyúttal az adminisztráció és az építészet sajátos viszonyrendszerét is megvilágítjuk. A vizsgálat alapját a dualizmus korának magyar építészeti szaksajtójában közölt hat törvényhatósági jogú város részletesebb pályázati dokumentációja adja, amely látványosan tükrözi a korszak városháza- építészeti tendenciáit. Győr (1893–1894), Pécs (1902–1903), Marosvásárhely (1905), Szabadka (1906), Pozsony (1907) és Kolozsvár (1910) városi székházainak tervpályázati anyagát dolgoztuk fel, aminek köszönhetően a városháza mint jelentős közigazgatási épülettípust elemeztük az építészeti funkció és a hely igény relációjában. Így – a legnagyobb városházák pályázatain keresztül – a kor városházáinak mint adminisztratív épületeknek – ismert építészeti reprezentativitása mellett – alaprajzi rendszerükben, helyiség struktúrájukban megfigyelhető speciális vonásait rajzolhatjuk fel. The city halls of the Hungarian large cities – most of which are among the most beautiful architectural monuments of Hungarian historicism – well represent the explosive civilization and modernization that accompanied the changes that took place with the establishment of the Austro–Hungarian Monarchy (1867). In our study, we want to give a new perspective to get to know the architectural tendencies of the period: we examine the spatial organization of large city halls in the light of the historical development of the administrative structure. With this analysis, we also shed light on the specific system of relations between administration and architecture. The study is based on the more detailed tender documentation of six cities with municipal rights published in the Hungarian architectural press of the age of dualism, which spectacularly reflects the city hall architectural tendencies of the period. We wrote up the design competition material of the city headquarters of Győr (1893–1894), Pécs (1902– 1903), Târgu Mureş (1905), Subotica (1906), Bratislava (1907) and Cluj-Napoca (1910), thanks to which we analyzed the city hall as a significant administrative building type in relation to architectural function and space requirements. Thus, through the tenders of the largest city halls, we can draw the special features of the city halls of the age as administrative buildings, in addition to their well-known architectural representativeness, in their floor plan system and room structure.

Stílus, forma, esztétika

Olyan átfogó stílusok, mint a gótika a reneszánsz vagy a barokk voltak, napjainkban nem segítik az építész munkáját a formaalakításában, de különböző stílusok, brandek és ideológiák nagy számban választhatók. A választás létre is jön – elsősorban az azonosíthatóság és a jó eladhatóság érdekében – az építészirodák formaalkotási metódusát alapvetően meghatározva. Az így létrejövő építészeti formák nem az adott feladatból következnek, nem az adott feladathoz kapcsolódnak, hanem a meglévő formakészlet elemeinek használatával, adaptálásával jönnek létre.A kortárs művészetben nem csak az építészet küzd a forma ellehetetlenülésével, kiüresedésével. Az irodalomban ugyanúgy kérdésessé vált a forma, a stílus, és kérdésessé vált a gondolat, a mondanivaló direkt ábrázolása. Az irodalomra is figyelve, a párhuzamok segíthetnek a helyzet pontos leírásában, értelmezésében, és szélesíthetik az építészeti horizontot.Azonban nem csak a huszadik század végi, huszonegyedik század eleji építészet sajátja a formai dogmatizmus, az már a kezdet kezdetén megjelent a Modern Mozgalomban. A CIAM és Le Corbusier stiláris diktátumával szemben aktív és passzív ellenállás fejlődött ki. Több jelentős, korszerűen gondolkozó építész hangoztatta, írta le ellenvéleményét, tiltakozva a Modern Mozgalom kiáltványai ellen. A passzívan tiltakozó építészek egyszerűen távol tartották magukat a Mozgalomtól és járták a saját maguk szabta, de modern útjukat. Az aktív és passzív ellenállást tanúsító építészek vonulatát St. John Wilson a modern építészet másik hagyományaként írta le.A modern építészet másik hagyományának folytatásaként – a kortárs tervezésben – a stiláris, formai, esztétikai, gondolati, ideológiai megközelítések elutasítása lehetőséget jelenthet az építész számára egy olyan tervezés gyakorlására, ami a sokrétű építészeti feladatra tud koncentrálni, nem a formai kérdések határozzák meg a tervezést. Az építészet elemi sajátosságaira alapozva, a tervezési helyzet kiértékelése, a funkció betöltése a fundamentum. Minden más ezekből kiindulva alakul, következik, az építészetet praktikus művészetként (techné) gyakorolva.Ez a vonulata az építészetnek nem használ olyan formákat, amelyek nem a tervezési helyzetből következnek, így az épület populáris gesztusok, formák híján a legtöbb esetben nem lesz érdekes a primer érzékelés számára. Az ilyen mű befogadásához csend és elmélyülés kell.However, such overall styles as gothic, renaissance and baroque do not help contemporary architects in creating forms but different styles, brands and ideologies could be chosen freely. The choice is maid – usually for identification and marketability – defining the form creation method of the architecture offices. The forms created like this do not follow the assignment task nor are connected to the architectural or natural context, but these forms are stylistically or ideologically preconceived.The architectural form, structure which is independent from task is not only the contemporary architecture’s peculiarity. At the beginning of the architectural Modern Movement Le Corbusier and the CIAM canonized the International Style. But W. M. Dudok, the Dutch architect (and several other prominent architects) protested against a regime of pre-ordained geometrical form.In the contemporary architecture the MVRDV is diligent to create interesting architectural forms to raise their popularity, however, a few decades ago Winy Maas protested against the formalism: admonishing the architects to design buildings just with transforming the abstract statistic information into a concrete form. Daniel Libeskind said about his Jewish Museum in Berlin: “that was my intent in creating a building that tells a story. Architecture just like any art should tell a story.” And he developed a useless populist building using deconstructive ornaments.But there are a few star architects who do not care about brand building and popularity. One of them is Peter Zumthor, who wrote about the design process of Thermal Baths in Vals: “I remembered how we recently developed a project…not by forming preliminary images of the building in our minds and subsequently adapting them to the assignment, but by endeavouring to answer basic questions arising from the location of the given site, the purpose and the building materials – mountain, rock, water – which at the first had no visual content in terms of existing architecture.”

The ‘Archpro Carnuntum’ Project – Integrated Archaeological Interpretation of Combined Prospection Data, Carnuntum (Austria)

The potential of large-scale, non-invasive prospection methods has been widely recognized in archaeology in recent years. Their outstanding possibilities for the exploration of urban centres have been realised early on and applied at selected sites. The ‘ArchPro Carnuntum’ project stands out for its extensive investigation of a Roman provincial capital by the combined application of a wide variety of survey methods (aerial archaeology, magnetometry, ground penetrating radar, extensive field survey) resulting in detailed information on the ancient infrastructure of the Roman metropolis. Within the project, it was not only possible to discover new settlement areas, but in some cases even to deduce their former purpose. As a result, the military administrative centre, newly built residential areas, and temporary military camps could be detected in the archaeological landscape of Carnuntum. This paper presents an overview of the results of this internationally unique prospection project.Az elmúlt évek során széles körben felismerték a régészet tudományterületén alkalmazható nagyszabású, nem invazív jellegű kutatási módszerekben rejlő potenciált. A módszer települési központok feltárásának területén alkalmazható lehetőségei már korán valósággá váltak, és alkalmazásra kerültek a kiválasztott helyszíneken. Az „ArchPro Carnuntum” projekt a római provinciális főváros átfogó vizsgálatával a legkülönfélébb felmérési módszerek (légi régészet, magnetometria, földradar, kiterjedt terepi felmérés) együttes alkalmazásával kiemelkedik ezek közül, és részletes információval szolgál a római város antik infrastruktúrájával kapcsolatban. A projekt során nem kizárólag új települési területek felfedezésére nyílt mód, hanem egyes esetekben következtetni lehetett a területek egykori funkciójára is. Mindezek eredményeként a carnuntumi régészeti területen kimutathatóvá vált a katonai igazgatási központ, valamint az új építésű lakónegyedek és az ideiglenes katonai táborhelyek is. Jelen tanulmány ezen nemzetközi szinten is egyedülálló kutatási projekt eredményeiről nyújt áttekintést.

Principles and Progress in the Shipbuilding Part of the EU Interreg DTP Project “Living Danube Limes”

In the article, the reconstruction of a Roman lusoria named “Danuvina Alacris” is first embedded in the field of ancient navigation and shipbuilding in general, then in ever narrower circles in Roman navigation, inland navigation, navigation on the Rhine and especially on the Danube. Then the basics of reconstruction, the reconstruction plans based on them, the construction schedule and the place of construction are described. In the second part, the progress of the construction according to Roman craft methods is discussed as well as the parallel actions developed within the frame of the Living History Principle. The progress of the construction is demonstrated until the submission of the manuscript, that is, 24 January 2021.Im Aufsatz wird zunächst der Rekonstruktionsbau einer römischen Lusoria mit Namen „Danuvina Alacris“ in die Antike Schifffahrt allgemein, sodann immer engere Kreise ziehend in die römische Schifffahrt, die Binnenschifffahrt, die Schifffahrt an Rhein und besonders Donau eingeordnet. Sodann werden die Grundlagen der Rekonstruktion, die darauf basierenden Rekonstruktionspläne, der Bauplan und der Ort des Baus beschrieben. Im zweiten Teil werden die Fortschritte im Bau nach römischen Handwerksmethoden erörtert sowie die parallelen Aktionen im Sinne des Living History Prinzips entwickelt. Der Fortschritt des Baus bei Abschluss der Redaktion wird bis 24.1. 2021 vorgeführt.A tanulmány a „Danuvina Alacris” nevű római lusoria rekonstrukcióját tárgyalja az általános ókori hajózás, majd a római hajózás, a belvízi hajózás, a rajnai és különösen a Dunai hajózás téémaköreiben. Ezt követően bemutatja a rekonstrukció alapelveit, az alapelvek szerint kéészült rekonstrukciós terveket, az építéési programot az építkezéés helyszínéét. A tanulmány második fele az élő törtéénelem alapelvei szerint tárgyalja a római kéézműves módszerek szerinti párhuzamos építkezéési folyamatok előrehaladását. Jelen összefoglaló a rekonstruált hajó építééséének előrehaladását a tanulmány leadásáig, vagyis 2021. január 24-ig követi.