While the reasons that lead to the current crisis of the heritage preservation sector in Hungary are manifold, it is worth looking into what might be done to draw attention to some issues that may help consolidate the ground of common values; the foundation, upon which a meaningful dialogue can be constructed, leading to the appreciation of and willingness to care for the historic environment by all actors. There seems to be a hidden conflict between the values of conservation experts and those of laypeople. Possessing thorough knowledge about the nature of historical and architectural values and trained to easily identify these, we are bound to focus more on people, their meanings and values. Much can be learned from pervious, human-centred architectural theory and practice, some of which are reviewed in the study, with special attention to the work of Gyula Hajnóczi. Referring to his space theory and ideas about the perception of space, we are especially grateful for his term homo aedificator suggesting that architecture satisfies material and spiritual needs universal to all human beings. Recognizing the challenges that stem from the differences between architects and non-architects, and likewise, heritage professionals and laypeople, the concepts of environmental psychology can help us show the way to universal values. We look into the method of the semantic differential scale to identify the affective meanings of built historic environments. The first steps of an empirical psychological research allow us to see into the minds and hearts of heritage professionals by assessing how they qualify the subject of their daily expertise. While these preliminary results are definitely intriguing, shedding light on how professionals tend to give meaning, our research continues with the aim to reveal the attitudes and meanings people associate with built historic heritage and find viable tools to mitigate the discrepancies between the profession and the general public.Miközben a magyarországi műemlékvédelem jelenlegi válságának számos oka lehet, érdemes figyelmet fordítanunk arra, hogy mit tehetünk azért, hogy megerősítsük a közös értékek talaját; azt az alapot, amire olyan értelmes párbeszédeket építhetünk, melyek a történeti környezet értékelése és törődése iránti hajlandósághoz vezetnek. Egyre gyakrabban üti fel a fejét az a rejtett ellentét, ami a műemlékes szakértők és a laikusok értékei között feszül. Szakértőként, átfogó ismerettel a történeti és építészeti értékekről, melyeket megtanultunk könnyen azonosítani, hasznos lehet a figyelmünket az emberekre, az ő jelentésadásaikra és értékeikre fordítanunk. Sokat okulhatunk a korábbi, ember- központú építészetelméleti és gyakorlati példákból, melyek közül néhányat tanulmányunkban átte- kintünk, kiemelve Hajnóczi Gyula munkásságát. Térelméletére és térészlelési gondolataira hivat- kozva, különösen hálásak vagyunk a homo aedificator fogalmáért, utalva arra, hogy az építészet minden emberi lény anyagi és szellemi igényeit kielégíti. Felismerve az építész–nemépítész és ehhez hasonlóan a műemlékes szakember–laikus közötti különbözőségek kihívásait, a környezetpszicholó- gia segíthet az univerzális értékek felé vezető út megtalálásában. A szemantikus differenciál módsze- rét hívjuk segítségül az épített történeti környezet érzelmi jelentésének feltárására. Empirikus kutatá- sunk első lépéseivel betekintést nyerünk a műemlékes szakemberek vélekedéseibe, pontosabban abba, hogy hogyan minősítik szakértelmük tárgyát. Bár már ezek az előzetes eredmények is – melyek rávilágítanak arra, hogy a szakemberek hogyan értelmezik a műemlékeket – érdekesek lehetnek, kuta- tásunk azzal a céllal folytatódik, hogy általánosságban feltárjuk az emberek vélekedéseit és a történeti épületeknek tulajdonított jelentéseket. Eredményeinkkel használható eszközöket kívánunk nyújtani a szakmabeliek és a laikusok közötti ellentétek feloldására.
Theory and Practice in Nature Conservation – Where to Seek Sustainability?
