Model fit and reliability of the Hungarian version of the Revised Exercise Addiction Inventory (EAI-R-HU)

The Exercise Addiction Inventory (EAI) is a brief validated instrument adopted by many to assess the risk of exercise addiction. Its revised version (the EAI-R) has been recently validated in English with a predominantly male sample. The current work examined the model fit, validity and reliability of the Hungarian version of the EAI-R (EAI-R-HU). This cross-sectional study was conducted online. A convenience sample of regular exercisers (n = 253) completed the EAI-R-HU and answered demographic questions. Confirmatory factor analysis revealed a good model fit for the Hungarian version of the instrument. The internal reliability of the EAI-R-HU was (Cronbach’s α) .71. Considering the top 20% of the EAI-R-HU scores, 5.1% of the sample was at risk of exercise addiction. Team exercisers did not differ from individual exercisers in the risk of exercise addiction. Age and exercise characteristics predicted weakly but statistically significantly the risk of exercise addiction. The EAI-R-HU possesses a good model fit, and its internal reliability is acceptable. These findings complement the original revision of the EAI-R, based on a largely (87.7%) male sample compared to the current research primarily based on female participants (76.7%). While cultural differences might exist, the present results encourage the use of the EAI-R with women too and with Hungarian samples, in general.A Testedzésfüggőség Kérdőív (EAI) egy rövid, validált eszköz, amelyet a testedzésfüggőség kockázatának felmérésére használnak. Az angol nyelvű módosított változatát (EAI-R) nemrégiben egy többségében férfiakból álló mintán validálták. Jelen kutatás a magyar változat (EAI-R-HU) egyfaktoros elméleti struktúrájának illeszkedését, validitását, és a kérdőív belső megbízhatóságát vizsgálta. A hozzáférhetőségi mintavétellel zajló adatgyűjtés online történt. Rendszeresen edző önkéntesek (n = 253) kitöltötték a módosított EAI-t (EAI-R-HU) és megválaszolták a demográfiai kérdéseket. A megerősítő faktoranalízis jó modellillesztést mutatott, a skála belső megbízhatósága (Cronbach-α) pedig 0,71 volt. Az EAI-R-HU pontszámok felső 20%-át figyelembe véve, a jelen minta 5,14%-a volt feltételezhetően a testedzésfüggőség kockázatának kitéve. A csoportban edzők nem különböztek az egyéni edzést végzőktől a testedzésfüggőség kockázatát illetően. Az életkor és a testmozgás egyes jellemzői gyengén, de statisztikailag szignifikánsan prognosztizálták a testedzésfüggőség kockázatát. Az eredmények alapján az EAI-R-HU jó modellalkalmazással rendelkezik és a belső megbízhatósága elfogadható. Ezek a megállapítások kiegészítik az angol EAI-R változatát, amely nagyrészt (87,7%) férfi minta alapján jött létre, szemben a jelen kutatással, amely elsősorban női résztvevőkön alapszik (76,7%). Bár létezhetnek kulturális különbségek, a jelenlegi eredmények ösztönzik az EAI-R alkalmazását a nőknél is és az EAI-R-HU felhasználását magyar kutatásokban.

A Szelekció–Optimalizáció–Kompenzáció Rövid Kérdőív magyar adaptációja

Elméleti háttér: A szelekció–optimalizáció–kompenzáció modell rugalmas alkalmazkodási folyamatokat feltételez, amelyekkel az idősek képesek pozitív egyensúlyt elérni életkoruk nyereségei és veszteségei között. Ezen stratégiák mérésére alkották meg a Szelekció– Optimalizáció–Kompenzáció Kérdőívet, majd annak rövid változatát (SOC-12). Cél: Kutatásunk egyik célja a SOC-12 kérdőív magyar nyelvre történő adaptálása és pszichometriai jellemzőinek vizsgálata volt. Módszerek: Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunkat 155 fős, 60 éves és afeletti, kognitív zavarban nem szenvedő mintán végeztük el (átlagéletkor: 74,6 év, SD = 7,9 év, terjedelem: 60–98 év; nemi megoszlás: 125 [81%] nő és 30 [19%] férfi). Mérőeszközök: SOC-12 kérdőív, Connor–Davidson Reziliencia Skála, Rövid Geriátriai Depresszió Skála. Eredmények: A teljes SOC-12 kérdőív illeszkedési mutatói a megerősítő faktorelemzésben messze elmaradnak az elfogadhatótól. Feltáró faktorelemzéssel kétfaktoros szerkezet rajzolódott ki. A SOC-12 skála egészét reprezentáló (mind a négy alskála tételeiből tartalmazó) 1. faktor tételei jó megbízhatóságú skálát képeznek (McDonald-ω [95% CI]: 0,83 [0,79–0,87]. A 2. faktoron töltődő tételekből létrehozott alskála esetén az ω [95% CI]: 0,57 [0,43–0,69], így megbízhatósága elmarad a kívánatostól. Az általunk módosított, 7-tételes SOC-kérdőív konvergens és diszkriminatív validitása egyaránt optimális, alátámasztja a skála által mért erőforrás-felhasználási stratégiák érvényességét. Következtetések: Kutatásunk alapján a módosított SOC-12 kérdőív a magyar idős populációban jó pszichometriai mutatókkal rendelkezik. Eredményeink alátámasztják, hogy segítségével az időskori alkalmazkodási folyamatok összességében jól mérhetők. A szelekciós stratégiák önálló mérése azonban az alacsony megbízhatóságú tételek miatt nem lehetséges. A kérdőív használhatóságát elősegíti, hogy a kitöltés és az értékelés egyaránt rövid időt vesz igénybe.Background: The selection-optimization-compensation model assumes flexible adaptation processes by which the elderly are able to achieve a positive balance between gains and losses of their lives. The Selection-Optimization-Compensation (SOC-12) questionnaire was developed to measure these strategies. Aim: The aim of our research was to adapt the SOC-12 questionnaire to Hungarian language and to establish its psychometric properties. Methods: Our cross-sectional research was conducted on a sample of 155 people aged 60 and over (mean age: 74.6 years, SD = 7.9 years, range: 60–98 years; gender distribution: 125 (81%) women and 30 (19%) male). Measures: SOC-12 Questionnaire, Connor-Davidson Resilience Scale, Geriatric Depression Scale Short Form. Results: Based on our results, the fit of the original 4 factor structure of the SOC-12 questionnaire very weak. Exploratory factor analysis revealed a two-factor structure. The items of factor 1, which represent the whole of the SOC-12 scale (containing items from all subscales), form a scale with good reliability (McDonald’s ω [95% CI]: 0,83 [0,79–0,87]. In the case of the subscale created from the items loading on the factor 2, the ω-value [95% CI] is 0.56 [0.43–0.69], so its reliability is less than acceptable. Both convergent and divergent validity of the modified SOC questionnaire is optimal, supporting the validity of the resource use strategies measured by the scale. Conclusions: Based on the current study, the original SOC-12 questionnaire had to be modified. Our results support that the modified questionnaire makes measurable adaptation processes in old age. Independent measurement of selection strategies is not possible due to low reliability items. The scale provides a short, easy response to measure these strategies, and both completion and evaluation take a short time.

Introducing the brief version of the Dysfunctional Attitude Scale (DAS-14) based on a large clinical sample

Theoretical background: The Dysfunctional Attitude Scale (DAS) is a measurement tool that is commonly used to detect dysfunctional beliefs contributing to the emergence and onset of depressive symptoms. Although it has been primarily used for testing clinical populations, and various forms of the scale have been created, only a small body of literature has proved its psychometric adequacy on a clinical sample. Goals: Therefore, the current study aims to construct an updated, reliable and brief version of the DAS. Methods: For this purpose, besides the normal samples of adolescents (n = 195) and adults (n = 270), a heterogeneous clinical sample (n = 1077) was involved in cross-sectional research. Results: The overall results of parallel analysis and exploratory factor analysis suggested a bifactor structure with a general factor and three extracted subfactors (Dependence, Perfectionism and Entitlement), comprising 14 items altogether (χ2 = 157.26, DF = 63, p < 0.001, CFI = 0.970, TLI = 0.957, RMSEA = 0.036, RMSEA CI90 = 0.029–0.044). Convergent validity was tested by correlations with Beck Depression Inventory (r = 0.36, p < 0.001). Conclusion: Our study was based on the largest clinical sample in the field of psychometric analysis of the DAS so far. The findings suggest that DAS14 as a brief version of the original DAS has good psychometric properties, and it can be widely used as a measurement tool in the assessment of mood disorders.Elméleti háttér: A Diszfunkcionális Attitűd Skála (DAS) egy olyan pszichológiai kérdőíves eljárás, amely azon diszfunkcionális hiedelmek mérésére alkalmas, amelyek hozzájárulnak a depresszív tünetek kialakulásához és fennmaradásához. Annak ellenére, hogy már számos változata létezik és elsődleges használati területét a klinikai populáció jelenti, pszichometriai mutatóit klinikai mintán a kutatások szűk köre vizsgálta. Cél: Jelen tanulmány célja a DAS aktualizálása, rövidítése, megbízhatóságának és validitásának vizsgálata. Módszer: Keresztmetszeti kérdőíves vizsgálatunk keretében egészséges serdülő (n = 195) és felnőtt (n = 270) minta mellett heterogén klinikai mintát (n = 1077) alkalmaztunk. Eredmények: A parallelelemzés és a feltáró faktoranalízis eredményei a bifaktoros struktúrát igazolják. A 14 itemre egy általános és három alfaktor (Dependencia, Perfekcionizmus és Elvárások) illeszthető (χ2 = 157,26, DF = 63, p < 0.001; CFI = 0,970; TLI = 0,957; RMSEA = 0,036, RMSEA 90% CI = 0.029 – 0.044). A skála konvergens validitását a Beck Depresszió Kérdőívvel való korrelációja alátámasztja (r = 0,36;p < 0,001). Konklúzió: A DAS pszichometriai vizsgálatai közül ez idáig alkalmazott legnagyobb klinikai elemszámú vizsgálatát mutatja be a ta nulmány. Az eredmények alapján a DAS rövidített változata, a DAS-14 megfelelő pszicho metriai tulajdonságokkal rendelkezik alkalmazható a hangulatzavarok diagnosz tikájában.

Barátságfunkciók serdülőkorban – a McGill Friendship Questionnaire magyar változatának pszichometriai mutatói

Elméleti háttér: Akárcsak más társas kapcsolat, a barátság is értelmezhető funkciók mentén, amelyek megléte és működése alapvetően meghatározza a baráti viszony alakulását. A barátság 13–14 éves kortól már érzelmi biztonságot, intimitást nyújtó kapcsolat is, ami nagy-mértékben segíti a másik melletti elköteleződést. Cél: A keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat célja az azonos és az ellentétes nemű baráti viszony funkcióinak feltárása volt 12–13 és 16–17 évesek körében (n = 304). A barátságfunkciókról való vélekedés feltárásához magyar nyelvre adaptáltuk a McGill Friendship Questionnaire-t (MFQ; McGill-féle Barátság Kérdőív), amit eddig elsősorban azonos nemű barátok jellemzőinek vizsgálatára használtak. Módszerek: A barátságfunkciók mérésére az MFQ-t használtuk. Az eredeti 30 tétel hat faktorba csoportosul: serkentő együttlét, segítségnyújtás, bensőségesség, kitartás, elismertség és érzelmi biztonság. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés nem támasztotta alá az MFQ elméleti struktúráját (6. évfolyamazonos nemű: χ2 = 668,95, df = 390, p < 0,001; RMSEA = 0,08; CFI = 0,79; TLI = 0,78; SRMR = 0,08; 6. évfolyamellentétes nemű: χ2 = 658,52, df = 390, p < 0,001; RMSEA = 0,08; CFI = 0,81; TLI = 0,78; SRMR = 0,08; 10. Évfolyamazonos nemű: χ2 = 683,89, df = 390, p < 0,001; RMSEA = 0,07; CFI = 0,81; TLI = 0,79; SRMR = 0,07; 10. évfolyamellentétes nemű: χ2 = 699,08, df = 390, p < 0,001; RMSEA = 0,07; CFI = 0,86; TLI = 0,85; SRMR = 0,06). A feltáró faktorelemzés eredményei alapján az MFQ 26 tételes magyar változata alkalmazható serdülők mérésére, ám az ellentétes nemű baráti viszony esetében további faktorelemzésre lesz szükség nagyobb mintán. A kérdőívváltozatok (azonos és ellentétes nemű) belső megbízhatóságának mutatói megfelelőek (Cronbach-α: 0,69–0,88). Az eredmények alapján az idősebbekre szignifikánsan jellemzőbb a barát teljesítményének, pozitívumainak elismerése (elismertség) azonos és ellentétes nemű barát esetében egyaránt (azonos nemű barát: 6. évfolyam: M = 5,94, SD = 1,23, 10. évfolyam: M = 6,28, SD = 1,28, MWU = 7994, p < 0,001; ellentétes nemű barát: 6. évfolyam: M = 5,71, SD = 1,61, 10. évfolyam: M = 6,29, SD = 1,28, MWU = 3889, p < 0,001), valamint az ellentétes nemű barátnál a bensőségesség is (6. évfolyam: M = 6,24, SD = 1,88, 10. évfolyam: M = 6,79, SD = 1,43, MWU = 4515, p < 0,044). Szintén az idősebbek körében azonosítottunk több szignifikáns (p < 0,05) nem szerinti különbséget: a lányok számára a barátságban jelentősebb szereppel bír mindegyik funkció, kivéve az elismertséget az azonos nemű baráti viszonyban. Az ellentétes nemű kapcsolatnál a lányok csak a serkentő együttlétet és a kitartást tartják jellemzőbbnek. Következtetések: Az eredmények a korábbi kutatásokból ismert életkor és nem szerinti sajátosságok megerősítése mellett felvetik annak lehetőségét, hogy a barátságfunkciók az életkor előrehaladtával egymásra épülnek, erősítik egymást. Ennek, valamint néhány módszertani kérdés vizsgálatára a longitudinális kutatás második (2021) és harmadik (2022) évében lesz lehetőségünk.Background: Like other social relationships (e.g., parental, sibling), friendship can also be interpreted along functions, the existence and functioning of which fundamentally determine the development of a friendship. Based on the previous research (e.g., Zimmermann, 2004) from the age of 13-14, friendship also means a relationship that provides emotional security and intimacy for young people, which greatly helps commitment to the other. Aim: The aim of the empirical study was to explore the functions of same-sex and opposite-sex friendship among 12-13- (Year 6) and 16-17-year-olds (Year 10) (N = 304). To explore perceptions of friendship functions, we adapted an English-language questionnaire (McGill Friendship Questionnaire, MFQ, Mendelson & Aboud, 2014), which has so far been used primarily to examine characteristics of same-sex friends. This questionnaire has not analyzed the friendship of adolescents in Hungary. Methods: The MFQ was adapted to measure friendship functions. The 30 statements are grouped into six factors: stimulating companionship, help, intimacy, emotional security, reliable alliance, self-validation. Results: Based on the results of the exploratory and confirmatory factor analysis (Year 6same-sex: χ2 = 668.95, df = 390, p < .001, RMSEA = .08, CFI = .79, TLI = .78, SRMR = .08; Year 6opposite-sex: χ2 = 658.52, df = 390, p < .001, RMSEA = .08, CFI = .81, TLI = .78, SRMR = .08; Year10same-sex: χ2 = 683.89, df = 390, p < 0.001, RMSEA = .07, CFI = .81, TLI = .79, SRMR = .07; Year 10opposite-sex: χ2 = 699.08 , df = 390, p < .001, RMSEA = .07, CFI = .86, TLI = .85, SRMR = .06), the Hungarian version of the MFQ (26-items) can be used to measure adolescents, but in the case of opposite-sex friendships, further factor analysis will be required on a larger sample. The reliability indices of the MFQ variants are adequate (Cronbach-α: .69–.88). According to the hypotheses formulated based upon previous research, among the functions measured by MFQ, 16-17-year-olds are significantly (p < .05) more characterised by friend’s performance and positives frequent recognition of both same- and opposite-sex friends (same-sex: Year 6: M = 5.94, SD = 1.23, Year 10: M = 6.28, SD = 1.28, MWU = 7994, p < 0.001; opposite-sex: Year 6: M = 5.71, SD = 1.61, Year 10: M = 6.29, SD = 1.28, MWU = 3889, p < 0.001), and the older adolescents are characterized by intimacy in the case of opposite-sex friends (opposite-sex, Year 6: M = 6.24, SD = 1.88, Year 10: M = 6.79, SD = 1.43, MWU = 4515, p = 0.044). We also identified several gender differences among the elder ones (p < .05): for girls, all functions play a more significant role in friendship, except for recognition in the case of same-sex friendship, but in the case of opposite-sex relationships, girls only stimulate coexistence and endurance was rated as more characteristic. Conclusions: In addition to confirming the age and gender-associated peculiarity known from previous research, the results raise the possibility that the functions are organized hierarchically along with age. We will have the opportunity to examine this, as well as some other methodological issues, in the second (2021) and third (2022) years of the longitudinal study.

A Pszichopátiás Önértékelő Skála rövid változatának (SRP-SF) magyar nyelvű adaptációja

Bevezetés: A pszichopátia kutatásának története hosszú múltra tekint vissza a mentális egészségtudományokban. Ez idő alatt több megközelítés is született, melyekhez kapcsolódóan kérdőíveket is kidolgoztak a kutatók. Cél: Jelen tanulmány a Pszichopátiás Önértékelő Skála rövid változatának (Self Report Psychopathy Short Form; SRP-SF) magyar nyelvű adaptálását tűzi ki célul. A tanulmányban elemezzük a kérdőív faktorszerkezetét, belső konzisztenciáját, valamint konvergens validitását a nárcizmussal, a machiavellizmussal, a szenzoros élménykereséssel, a neuroticizmussal, az agresszióval, valamint konkurens validitását a pszichopátiát mérő mérőeszközzel. Módszerek: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkat 605 fős heterogén mintán folytattuk le. A kapcsolatrendszer elemzésére az SRP-SF mellett a fent említett konstruktumok mérésére alkalmas mérőeszközöket is használtunk, úgymint a Zuckerman–Kuhlman–Aluja személyiség-kérdőív 80 itemes rövid változatát, a Rövid Sötét Triád tesztet, illetve a Patológiás Nárcizmus kérdőívet. Eredmények: A megerősítő faktorelemzés eredménye rámutatott arra, hogy az általunk alkalmazott mintán a kérdőív háromfaktoros modellje illeszkedik a legjobban (illeszkedési mutatók: χ 2(164) = 817,741, p < 0,001; CFI = 0,930; TLI = 0,919; RMSEA [90% CI] = 0,081 [0,075–0,087]), a bűnügyi tendenciák skála jelenléte a jelen mintán nem megerősíthető. Az SRP-SF belső konzisztenciája megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α = 0,659– 0,774). A kérdőív más mérőeszközökkel mutatott kapcsolataiból pedig arra lehet következtetni, hogy az állítások inkább az elsődleges pszichopátiát mérik, és a kérdőívben elkülönülnek a pszichopátia interperszonális és életmódbeli aspektusai. Következtetés: az SRP-SF egy olyan könnyen és gyorsan felvehető kérdőív, amely megfelelő pszichometriai mutatókkal rendelkezik és a bűnügyi tendenciák skálától eltekintve alkalmazható nem klinikai mintán is. Introduction: The research history of psychopathy has a long history in the mental health sciences. During this time, several approaches were developed, and in connection with the theories the researchers also developed questionnaires. Aim: The aim of the study is the Hungarian adaptation of the Self-Reporting Psychopathy Short Form (SRP-SF). We have analyzed the factor structure of the questionnaire, its internal consistency, and convergent validity of the questionnaire with narcissism, Machiavellianism, sensation seeking, neuroticism, aggression, and other measure of psychopathy. Methods: The study included 605 individuals, who were heterogeneous by profession. In addition to SRP-SF, an 80-item short version of the Zuckerman–Kuhlman–Aluja Personality Questionnaire, the Short Dark Triad test, and the Pathological Narcissism questionnaire were also administered to analyze the relationships of psychopathy. Results: The results of the confirmatory factor analysis showed that the three-factor model of the questionnaire fits best in the sample we used (fit indicators: χ 2(164) = 817.741, p < 0.001; CFI = 0.930; TLI = 0.919; RMSEA [90% CI] = 0.081 [0.075–0.087]) , the presence of the scale of crime trends in the present sample cannot be confirmed. The internal consistency of SRP-SF was found to be adequate (Cronbach’s α = 0.659–0.774). And from the relationships of the questionnaire with other measures, it can be concluded that the statements tend to measure primary psychopathy, and the interpersonal and lifestyle aspects of psychopathy are separated in the questionnaire. Conclusion: Except for the Crime trends scale, SRP-SF is an easy and quick to take test that has appropriate psychometric indicators and can be applied to a non-clinical sample

A 15 tételes Rövid Geriátriai Depresszió Skála hazai alkalmazásával szerzett tapasztalatok normatív mintán

Bevezetés: Az időskori depresszió gyakran aluldiagnosztizált, noha a vezető pszichés problémát jelenti ebben az életkorban. A Rövid Geriátriai Depresszió Skála (GDS-SF) az időskori depresszió tüneteinek felmérésére alkalmas kérdőív, amelyet gyakran alkalmaznak nemzetközi viszonylatban a klinikumban. Célkitűzés: Jelen tanulmány célkitűzése kettős. Elsődleges célja a 15 tételes Rövid Geriátriai Depresszió Skála (GDS-SF) hazai normatív mintán történő tesztelése és az alkalmazásával szerzett tapasztalatok közreadása. Másodsorban arra a kérdésre keressük a választ, hogy az idősek mintáján van-e protektív szerepe az online tér használatának a depresszió vonatkozásában. Módszerek: A keresztmetszeti, kérdőíves kutatásban 65 éves és afeletti életkorú vizsgálati személyek önkéntesen vettek részt, az adatokat anonim módon, papír–ceruza alapon (n = 142) és online (n = 167) formában gyűjtöttük. A kérdőív validálásához az Egészségügyi Világszervezet Rövidített Életminőség Kérdőívét, a Rövidített WHO Jól-Lét Kérdőívet, valamint a Zung Önértékelő Depresszió Skálát használtuk. A válaszmeghamisító tendenciák szűrésére a Caprara-féle Big Five Kérdőív Szociális Kívánatosság alskáláját alkalmaztuk. Eredmények: A parallel-elemzés eredménye egyfaktoros struktúrát jelez, és az egyetlen faktor az összvariancia 64,8%-át magyarázza. A kérdőív megbízhatósága kiváló (Cronbach-α = 0,95). A GDS-SF az elvárásoknak megfelelő irányú és mértékű korrelációt mutatott a validáláshoz alkalmazott mérőeszközökkel: a GDS-SF és az életminőség alfaktorai közötti korrelációs együttható (r) értéke –0,59 és –0,61 közötti (p < 0,001), a jólléttel –0,71 (p < 0,001), míg a Zung Önértékelő Depresszió Skálával 0,74 (p < 0,001). A papíralapú és az online adatgyűjtésben részt vevő vizsgálati személyek körében nem találtunk szignifikáns különbséget a depreszszió előfordulási gyakoriságában, amennyiben kontroll alatt tartjuk az életkor és az iskolai végzettség hatását. Következtetések: A 15 tételes Rövid Geriátriai Depresszió Skála magyar verziója megbízható és érvényes eszköz az időskori depresszió mérésére normatív mintán, miközben a klinikai minta vonatkozásában további vizsgálatok szükségesek. Introduction: Geriatric depression is the leading mental disorder among the older population, although it is often underdiagnosed. The Geriatric Depression Scale (Short Form) (GDS-SF) is a screening tool designed to measure depressive symptoms in older adults and is used by clinicians globally. Objective: The primary objective of the study is the psychometric testing of GDS-SF among pensioners, as well as to present our experiences with using the questionnaire on a Hungarian sample. The secondary objective of the study is to explore whether the use of online space is a protective factor against developing depressive symptoms in this population. Methods: A total of 309 participants took part in this cross-sectional study, all of them above the age of 65, with full anonymity granted to all involved. The questionnaire was available in paper-based (n = 142) and online (n = 167) format as well. For the validation of GDS-SF, the Abbreviated World Health Organization Quality of Life Questionnaire, the Abbreviated WHO Well-Being Questionnaire, and the Zung Self-Rating Depression Scale were used. The Social Desirability Scale of the Caprara Big Five Questionnaire was used to filter out response distortion tendencies. Results: The results of the parallel analysis of the questionnaire supported a one-factor structure design, with 64.8% of the variance explained. According to the validity analysis, GDS-SF showed sufficient direction and degree of correlation with the questionnaires used for comparison and was in accordance with our a priori assumed direction and degree of correlation. Upon examination we discovered that the GDF-SF has a correlation coefficient (r) between –0.59 and –0.61 (p < 0.001) with the quality of life subfactors, –0.71 (p < 0.001) with wellbeing, and 0.74 (p < 0.001) with Zung Self-Rating Depression Scale. The reliability of the survey also proved to be excellent. There was no significant difference between the prevalence of depression between the two groups (paper-based and online), when controlling for the effects of age and level of education. Conclusions: The Hungarian version of the 15-item Geriatric Depression Scale is a reliable and valid tool for measuring depressive symptoms in the older normative adult population. Regarding the clinical sample, further exploration is needed.

Közös szülőség a válás után: szakirodalmi áttekintés

Tanulmányunk célja áttekintést nyújtani a válás utáni közös szülőségre, a szülők együttműködésére és konfliktusaira vonatkozó főbb kutatási eredményekről. A közös szülőség fogalma a szülők közötti interakciókat, kapcsolatot jelenti, amit a válást követően is szükséges fenntartani. Tanulmányunkban egyrészt kitérünk a közös szülőség egyes aspektusaira (szülői kommunikáció, egymás támogatása–aláásása, konfliktusok és konfliktuskezelés), másrészt a vonatkozó vizsgálatokban leggyakrabban megjelenő háttérváltozókra (válási folyamat, elhelyezés típusa). A válás következményei, az új helyzethez való alkalmazkodás sikeressége mind a szülők, mind a gyerekek részéről jelentős társadalmi fontossággal bír, ennek ellenére a válás utáni közös szülőség témája csak egy-egy hazai publikációban jelenik meg. Jelen tanulmánnyal célunk ennek a hiánynak a pótlása, valamint a kérdéskör hazai kutatásának inicializálása. A vizsgált szakirodalom alapján elmondható, hogy a párkapcsolat felbomlása után kiemelten fontos egy új egyensúlyi állapot kialakítása, mivel a közös szülőség minősége összefüggést mutat a gyermekek és a felnőttek jóllétével is. A vonatkozó empirikus szakirodalom egy része azokra a preventív képzési programokra irányul, amelyek a válás utáni közös szülőség minőségének fejlesztését tűzték ki célul. Említést teszünk ezért több ilyen programról, röviden ismertetve a sajátosságaikat és a kapcsolatos empirikus eredményeket. Következtetésként elmondható, hogy a válást követő közös szülőség komplex témaköre és a szülők sokszor eltérő narratívája miatt olyan diádikus kutatási megközelítés választása indokolt, amellyel ez az összetettség megragadható. Felhívjuk továbbá a figyelmet arra, hogy hazánkban hiányoznak az elvált szülőknek kínált edukációs programok, pedig a szülők és gyermekek jóllétének érdekében fontos lenne ezek kifejlesztése, hatékonyságuk vizsgálata és a megfelelő hatékonyságú programok rendszerszintű elterjesztése. This study aims to provide a review of the main research findings on coparenting after divorce, parental cooperation and conflicts. The concept of coparenting refers to the interactions and relationship between parents which must be maintained even after divorce. In our paper, we cover some aspects of coparenting (parental communication, mutual support, undermining, conflicts and conflict management) and the most common background variables in the relevant studies (divorce process, type of custody). The consequences of divorce and the success of adapting to the new situation are of significant importance for both parents and children, however, the topic of coparenting after divorce appears in few Hungarian publications. With the present study, we aim to fill this gap and to initialize domestic research on the issue. Based on the examined literature, it can be stated that the formation of a new state of equilibrium after the dissolution of the relationship is of great importance, as the quality of coparenting is related to the well-being of children and adults as well. Some of the relevant empirical literature relates to preventive training programs aimed at improving the quality of coparenting after divorce. We, therefore, mention several such programs, briefly describing their specifics and related empirical results. In conclusion, due to the complex topic of coparenting after divorce and the often different narratives of parents, it is justified to choose a dyadic research approach that can capture this complexity. We would also like to draw attention to the fact that there is a lack of educational programs for divorced parents in Hungary, although it would be important to develop and disseminate them widely for the well-being of parents and children.

Az Edzői Viselkedés Kérdőív hazai adaptációja

Háttér és célkitűzések: Jelen tanulmány célja az Edzői Viselkedés Kérdőív (Coaching Behaviour Questionnaire) magyar változatának pszichometriai vizsgálata, a mérőeszköz reliabilitásának és validitásának ellenőrzése. Módszerek: A kérdőív érvényességét és megbízhatóságát egy 490 fős kényelmi mintán (234 férfi és 256 nő, átlagéletkor = 19,49 év; SD = 5,05 év) ellenőriztük. Az Edzői Viselkedés Kérdőív mellett felvételre került a Sportkörnyezet Kérdőív, a Sportmotiváció-2 Kérdőív, az Edző-Sportoló Kapcsolat Kérdőív, valamint a Sportverseny Pillanatnyi Szorongás Skála. Eredmények: A megerősítő faktoranalízis eredményeképpen az Edzői Viselkedés Kérdőív kétfaktoros elméleti modelljének illeszkedési mutatói megfelelőnek bizonyultak (χ 2 = 386,36;df = 89; TLI = 0,90; CFI = 0,91; RMSEA = 0,08 [90% CI = 0,07 – 0,09]; SRMR = 0,07). A kérdőív skáláinak belső megbízhatósága elfogadható (Negatív reakció Cronbach-α = 0,87, Támogatás Cronbach-α = 0,87). A konvergens validitás vizsgálata során a korábbi kutatásokkal megegyező korrelációkat kaptunk a Támogatás alskála és az észlelt autonómiatámogatás, az önbizalom, a sportmotiváció típusai és az edző-sportoló kapcsolat minősége között (r = –0,29 – 0,90; p < 0,001), a Negatív reakció alskála mindezeken a skálákon túl szignifikáns kapcsolatba hozható a sportolói állapotszorongással is (r = 0,21 – 0,25; p < 0,001). Következtetések: Az Edzői Viselkedés Kérdőív magyarra fordított változata pszichometriailag megfelelő mérőeszköznek tekinthető. Background and aims: The purpose of the study was to examine the psychometric properties of the Hungarian version of the Coaching Behaviour Questionnaire and examine the reliability and validity of this questionnaire. Methods: 432 athletes were involved in this study (mean age = 19.49; SD = 5.05; men = 234; women = 256). Besides the above-mentioned questionnaire, the Sport Climate Questionnaire, the Sport Motivation Scale-2, the Coach-Athlete Relationship Questionnaire, and the Competitive State Anxiety Inventory-2 were applied for the validation. Results: The confirmatory factor analysis supported the two-dimensional theoretical model (χ 2 = 386.36;df = 89; TLI = 0.90; CFI = 0.91; RMSEA = 0.08 [90% CI = 0.07 – 0.09]; SRMR = 0.07), that indicated an acceptable fit to the data. Internal consistency of the subscales (Negative activation Cronbach’s α = 0.87, Supportiveness Cronbach’s α = 0.87) proved to be adequate. Examination of construct validity revealed positive relationships among Supportiveness subscale and self-determined motivation, autonomy-supported coach behaviour, self-confidence and coach-athlete relationship (r = – 0.29 – 0.70), and negative relationship among the Negative activation and the trait anxiety in addition to the below mentioned scales (r = 0.21 – 0.25). Discussion: The Hungarian version of the CBQ seems to be a valid and reliable questionnaire to measure.

Az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála hazai validálása

Elméleti háttér: A Self-Criticizing/Attacking and Self-Reassuring Scale (Önkritikusság és Önmegerősítés Skála) magyar változatának köszönhetően az önkritikusság jelensége Magyarországon is mérhetővé vált. Cél: Jelen vizsgálat során bemutatásra kerül az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála magyar mintán történő alkalmazhatósága, és az önegyüttérzéstől való félelem mellett a depresszióval, valamint az élettel való elégedettséggel vizsgált öszszefüggése. Módszerek: A kutatásban összesen 434 fő vett részt: 107 férfi és 327 nő, átlagéletkoruk 30,2 (SD = 12,15) év. Eredmények: A feltáró faktoranalízis az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála (FSCRS-HU) esetén az eredetihez hasonló háromfaktoros struktúrát jelzett: a magyar mintán is megjelentek az alkalmatlan én (inadequate self), a megerősített én (reassured self) és a gyűlölt én (hated self) dimenziói. Ezt a struktúrát a konfirmatív faktoranalízis is megerősítette (RMSEA = 0,056; CFI = 0,945) és az alskálák belső megbízhatósága megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α = 0,9; 0,87, 0,83, sorrendben). Az FSCRS-HU mind a depresszióval (r = 0,62 – 0,68; p < 0,01), mind az önegyüttérzéstől való félelemmel (r = 0,65 – 0,68; p = 0,01) és az élettel való elégedettséggel (r = [–0,51] – [–0,52]; p = 0,01) is szignifikáns, közepes erősségű együttjárást mutatott. Az életkor gyenge, az alkalmatlan én esetében pedig közepes mértékű szignifikáns hatása mindhárom alskálánál megjelent. A nemek közt azonban egyedül az alkalmatlan én esetén volt szignifikáns különbség (Z = –2,109; p = 0,040; rang Cohen-d = –0,229). Következtetések: Összességében az Önkritikusság és Önmegerősítés Skála megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyult hazai mintán is.Background: Due to the Hungarian version of the Self-Criticizing/Attacking and Self-Reassuring Scale, the phenomenon of self-criticism has become measurable in Hungary as well. Aims: In the present study we present the applicability of the Self-Criticism and Self-Reassuring Scale on a Hungarian sample and its relationship to depression, life satisfaction, and fear of self-compassion. Methods: A total of 434 people participated in the research: 107 men and 327 women, with a mean age of 30.2 (SD = 12.15) years. Results: The exploratory factor analysis indicated a three-factor structure similar to the original version of the Self-Criticism and Self- Reassuring Scale, the Hungarian sample also showed the dimensions of the inadequate self, the reassured self and the hated self. This structure was also confirmed by confirmatory factor analysis (RMSEA = 0.056, CFI = 0.945) and the internal reliability of the subscales proved to be adequate (Cronbach's α = 0.9, 0.87, and 0.83, respectively). The FSCRS-HU showed a significant, moderate association with both depression (r = 0.62 – 0.68; p < 0.01) and fear of self-compassion (r = 0.65 – 0.68, p < 0.01) and life satisfaction (r = [–0.51] – [–0.52], p = 0.01). Age had a weak and, in the case of an inadequate self, a moderately significant effect on all three subscales. There was a significant difference between the sexes only in the case of the inadequate self (Z = –2.109, p = 0.040, rank Cohen’s d = –0.229). Conclusions: Overall, the Self-Criticism and Self- Reassuring Scale proved to be a reliable and valid measurement tool in the Hungarian sample as well.

Validation of the Hungarian version of the short form of Spiritual Connection Questionnaire (SCQ-14)

Background: Spirituality is a human specific phenomenon associated with positive mental and physical health outcomes. From a scientific point of view, it is a complex construct which can be investigated in various ways. The Spiritual Connection Questionnaire (SCQ) measures spirituality independently from religiousness thus it appears to be an appropriate measure to assess religious and non-religious aspects of spirituality. Aim: The present study aimed to develop and validate the Hungarian version of the short form of the Spiritual Connection Questionnaire (SCQ-14). Furthermore, it aimed to investigate spirituality’s association with affect and thinking style. Methods: Participants of two non- representative community samples (n = 387 and n = 145) completed the following questionnaires online: short form of the Spiritual Connection Questionnaire, Spiritual Transcendence Scale, Rational–Experiential Inventory, and Positive and Negative Affect Schedule. Results: The Hungarian SCQ-14 showed an excellent internal consistency (Cronbach’s α = 0.94 and 0.97 on Sample 1 and 2, respectively). Confirmatory factor analyses indicated inappropriate fit with the theoretically assumed one-factor model (χ2 = 435.848, df = 77, p < 0.001; CFI = 0.904; NFI = 0.886; RMSEA = 0.110 [90% CI = 0.100–0.120] on Sample 1, and χ2 = 247.132, df = 77, p < 0.001; CFI = 0.917; NFI = 0.885; RMSEA = 0.123 [90% CI = 0.106–0.141] on Sample 2). In contrast, results of exploratory factor analyses indicated a one-factor structure on both samples. The SCQ-14 was positively associated with spiritual transcendence, experiential thinking style, and partly with positive affect. No significant correlations with rational thinking style and negative affect were found. Results of the multiple hierarchical linear regression analysis on both samples revealed a significant contribution of experiential thinking style and spiritual transcendence to spiritual connection after controlling for gender, age, educational qualification, and positive affect. Conclusions: The Hungarian version of the Spiritual Connection Questionnaire (SCQ-14) is a valid, psychometrically sound measure. Spiritual transcendence and experiential thinking style independently contribute to spiritual connection.Elméleti háttér: A spiritualitás humánspecifikus jelenség, amelynek pozitív hatása a testi és mentális egészségre nézve bizonyított. Tudományos szempontból a spiritualitás meglehetősen összetett fogalom, számos különböző mérőeszközzel vizsgálható. A Spirituális Kapcsolat Kérdőív (Spiritual Connection Questionnaire, SCQ) vallástól függetlenül értékeli a spiritualitás szintjét, így vallásos és nem vallásos személyek körében egyaránt alkalmazható. Cél: Jelen kutatás célja Spirituális Kapcsolat Kérdőív rövid változatának (SCQ-14) magyar nyelvű validálása volt. További cél volt a spiritualitás gondolkozási stílussal és affektivitással való összefüggésének vizsgálata. Módszerek: A kutatás két nem reprezentatív mintából áll (n = 387 és n = 145), amelynek résztvevői a Spirituális Kapcsolat Kérdőív rövid változatát, a Spirituális Transzcendencia Kérdőívet, az Észszerűség–Megérzés Kérdőívet, valamint a Pozitív és Negatív Affektivitás Skálát töltötték ki online formában. Eredmények: Az SCQ-14 magyar változata kiváló belső konzisztenciát (Cronbach-α = 0,94 az első, és 0,97 a második mintán) jelzett. A konfirmatív faktoranalízis nem mutatott megfelelő illeszkedést az eredeti egyfaktoros modellhez képest (χ2 = 435,848, df = 77, p < 0,001; CFI = 0,904; NFI = 0,886; RMSEA = 0,110 [90% CI = 0,100– 0,120] az első mintán, és χ2 = 247,132, df = 77, p < 0,001; CFI = 0,917; NFI = 0,885; RMSEA = 0,123 [90% CI = 0,106–0,141] a második mintán). Ezzel szemben a feltáró faktoranalízis eredménye egyfaktoros modellt mutatott mindkét minta esetén. Az SCQ-14 továbbá pozitív irányú összefüggést mutatott a spirituális transzcendenciával, a tapasztalati gondolkodási stílussal, valamint részben a pozitív affektivitással is. A spirituális kapcsolat és negatív affektivitás, valamint a racionális gondolkodási stílus között nem jelentkezett szignifikáns korreláció. A mindkét mintán lefuttatott többszörös hierarchikus lineáris regresszió eredményei szerint a tapasztalati gondolkodás és a spirituális transzcendencia a nem, a kor, az iskolai végzettség és a pozitív affektivitás kontrollálása után is szignifikáns kapcsolatban maradt a spirituális kapcsolat pontszámmal. Következtetések: A Spirituális Kapcsolat Kérdőív rövid változatának magyar verziója valid, jó pszichometriai mutatókkal bíró mérőeszköz. A spirituális transzcendencia és a tapasztalati gondolkodás egymástól függetlenül is hozzájárulnak a spirituális kapcsolathoz.