Összefoglaló. Az emberek a lehető leghosszabb ideig akarnak élni, jó
egészségben. Ha kiküszöbölnénk a kedvezőtlen külső körülményeket, a várható
élettartam meghaladhatná a 100 évet. A 20. és 21. században a jóléti
társadalmakban a várható élettartam jelentősen megnőtt, így Magyarországon is.
Az áttekintett irodalom alapján megvizsgáltuk, hogy a genetika és az öröklődés
mellett milyen endokrinológiai és metabolikus tényezők játszanak szerepet az
élet meghosszabbításában. Megvizsgáltunk minden endogén tényezőt, amely
pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja az életkorral összefüggő betegségeket
(Alzheimer-kór, szív- és érrendszeri betegségek, rák) és az élettartamot.
Kiemeltük a hyperinsulinaemia, az inzulinrezisztencia, a metabolikus szindróma
öregedést gyorsító hatását, az inzulinszerű növekedési hormon-1 ellentmondásos
szerepét, valamint az élet meghosszabbításában részt vevő, újabban felfedezett
peptideket, mint a klotho és a humanin. Ismertettük a mitochondriumok szerepét
az élettartam meghatározásában, bemutattuk a mitohormesis folyamatát és annak
stresszvédő funkcióját. Bemutattuk a rapamicin célszervét, az mTOR-t, amelynek
gátlása meghosszabbítja az élettartamot, valamint a szirtuinokat. Kitértünk az
autophagia folyamatára, és ismertettük a szenolitikumok szerepét az öregedésben.
Az időskori autoimmunitás csökkenése hozzájárul az élettartam rövidüléséhez,
utaltunk a thymus koordináló szerepére. Kiemeltük a bélmikrobiom fontos szerepét
az élettartam szabályozásában. Hivatkoztunk a „centenáriusok” megfigyeléséből
nyert humánadatokra. Megvizsgáltuk, milyen beavatkozási lehetőségek állnak
rendelkezésre az egészségben tölthető élettartam meghosszabbításához. Az
életmódbeli lehetőségek közül kiemeltük a kalóriabevitel-csökkentés és a
testmozgás jótékony szerepét. Megvizsgáltuk egyes gyógyszerek feltételezett
hatásait. Ezek közé tartozik a metformin, az akarbóz, a rezveratrol. E
gyógyszerek mindegyikének hatása hasonló a kalóriamegszorításéhoz. Nincs olyan
„csodaszer”, amely igazoltan meghosszabbítja az élettartamot emberben. Egyes
géneknek és génmutációknak jótékony hatásuk van, de ezt környezeti tényezők,
betegségek, balesetek és más külső ártalmak módosíthatják. Kiemeljük az elhízás,
az alacsony fokozatú gyulladás és az inzulinrezisztencia öregedésre gyakorolt
gyorsító hatását. A metabolikus szindróma elterjedtsége miatt ez jelentős
népegészségügyi kockázatot jelent. Az inzulin, a növekedési hormon és az
inzulinszerű növekedési faktorok hatásainak értékelése továbbra is
ellentmondásos. Az egészséges, szellemileg és fizikailag aktív életmód, a
kalóriacsökkentés mindenképpen előnyös. Az életet meghosszabbító szerek
értékelése még vitatott. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1318–1327.
Summary. People want to live as long as possible in good health. If
we eliminate the unfavorable external conditions, the life expectancy could
exceed 100 years. In the 20th and 21th centuries, life expectancy in welfare
societies increased significantly, including in Hungary. Based on the reviewed
literature, we examined what endocrinological and metabolic factors play a role
in prolonging life in addition to genetics and inheritance. We examined all
endogenous factors that can positively or negatively affect age-related diseases
(Alzheimer’s disease, cardiovascular disease, cancer) and longevity. We
highlighted the aging effects of hyperinsulinemia, insulin resistance, metabolic
syndrome, the controversial role of insulin-like growth factor-1, and more
recently discovered peptides involved in prolonging lifespan, such as klotho and
humanin. We described the role of mitochondria in determining longevity, we
demonstrated the process of mitohormesis and its stress-protective function. We
presented the target organ of rapamycin, mTOR, the inhibition of which prolongs
lifespan, as well as sirtuins. We covered the process of autophagy and described
the role of senolytics in aging. The decrease in autoimmunity in old age
contributes to the shortening of life expectancy, we referred to the
coordinating role of the thymus. We highlighted the important role of intestinal
microbiome in the regulation of longevity. We referred to human data obtained
from observations on “centenarians”. We examined what intervention options are
available to prolong healthy life expectancy. Among the lifestyle options, we
highlighted the beneficial role of calorie reduction and exercise. We examined
the putative beneficial effects of some drugs. These include metformin,
acarbose, resveratrol. The effect of each of these drugs is similar to calorie
restriction. There is no “miracle cure” that has been shown to prolong life-span
in humans. Some genes and gene mutations have beneficial effects, but this can
be modified by environmental factors, diseases, accidents, and other external
harms. We highlight the accelerating effects of obesity, low-grade inflammation,
and insulin resistance on aging. Due to the prevalence of metabolic syndrome,
this poses a significant risk to public health. The assessment of the effects of
insulin, growth hormone, and insulin-like growth factors remains controversial.
A healthy, mentally and physically active lifestyle, calorie reduction is
definitely beneficial. The evaluation of life-prolonging agents is still
controversial. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1318–1327.
The Role of microRNAs in Organismal and Skin Aging
