Összefoglaló.
Bevezetés: A maradó fogak gyökér-korona arányának meghatározása
nagy jelentőséggel bír a fogászati kezelési terv kialakításában és későbbi
módosításában. Célkitűzés: Egészséges magyar, német és japán
fiatalok maradó fogai gyökér-korona arányának meghatározása és összehasonlítása.
Módszer: Hölttä módszerét alkalmaztuk. A mérés 95 magyar,
104 japán és 110 német fiatal páciens 2001 és 2006 között készült
panorámaröntgen-felvételén történt. Eredmények: A gyökér-korona
arány különbsége a nemek között nem szignifikáns, az egymásnak megfelelő
antagonista fogak között sok esetben, de nem mindig, szignifikáns. A legnagyobb
gyökér-korona arányt mindhárom populációban az alsó szemfogakon és az alsó
második praemolaris fogakon mértük; a felső molarisok esetén a legkisebb az
arány. A három nemzetet összehasonlítva szignifikáns különbséget (p≤0,001) nem
találtunk egyetlen fogtípus esetében sem. A japán és a német populáció között
minden fogtípus esetén szignifikáns volt a különbség a gyökér-korona arányokban.
A japán és a magyar populáció összehasonlításakor a fogtípusok felénél találtunk
szignifikáns különbséget. A magyar és a német populációt összehasonlítva nagyon
kevés fogtípusnál találtunk szignifikáns különbséget.
Megbeszélés: Az alsó állcsont fogainak gyökér-korona
arányértékei nagyobb mértékben térnek el a populációk között, mint a felső
állcsont fogainak esetében. A gyökér-korona arány átlagértéke a német
populációban a legnagyobb. A második legnagyobb arányértékkel a magyar populáció
rendelkezik, utána pedig a japán, néhány fogtípus kivételével: felső kismetszők,
felső szemfogak és felső első molarisok. Következtetés: A
legnagyobb gyökér-korona arány különbséget a német és a japán populáció között,
a legkisebbet a magyar és a német populáció között találtuk. Cikkünk megmutatja
az egyes fogtípusok gyökér-korona arányának normálértékét fiatal, egészséges
magyar, német és japán populációban. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1848–1855.
Summary.
Introduction: Defining the root-crown ratio of the permanent
teeth is important in making or changing proper treatment plans in dentistry.
Objective: To define and compare the root-crown ratios of
the permanent teeth of healthy, young Hungarian, German, and Japanese
populations. Method: We adapted Hölttä’s method. 95 Hungarian,
104 Japanese and 110 German young patients’ panoramic X-rays (made between 2001
and 2006) were involved in the investigation. Results:
Difference between the genders was found non-significant; between the
corresponding antagonists many times, but not all significant. The highest
root-crown ratios were found in all investigated populations by the lower
canines and premolars, the lowest by the upper molars. P≤0,001 was not found
among the three populations. Significant differences were found between Japanese
and German populations by all tooth-types; between Japanese and Hungarian
populations by near half of the tooth-types; between Hungarian and German
populations by only a few tooth-types. Discussion: More
significant differences were found in root-crown ratios in the lower jaw among
the populations. The mean value of the root-crown ratios was the highest in the
German population; medium in the Hungarian population; and the least in the
Japanese population, with a few exceptions: upper lateral incisors, canines and
first molars. Conclusion: The biggest differences were found
between the German and Japanese populations; the least between the Hungarian and
the German populations. Our paper describes the control values of the root-crown
ratios of the tooth types in young, healthy Hungarian, German, and Japanese
populations. Orv Hetil. 2021; 162(46): 1848–1855.